A Magyar Olimpiai Akadémia vándorgyűlései szinte elképzelhetetlenek a debreceni kerékpározó, Novák Ferenc nélkül. Esik, havaz, mennydörög, vihar tombol, vagy éppen perzsel a nap, Feri bácsi pontos időben begurul a gyűlésnek otthont adó városba. Mindenki ismeri, mindenki szereti, tiszteli. Nem véletlenül.
Íme a
névjegyhártyája:
Budapesten született 1931-ben. Ötéves korában került Debrecenbe nevelőszülőkhöz.
1945-ben vonatbalesetben elveszítette teljesen a jobb karját. Balesete előtt már eljegyezte magát a kerékpárral, így aztán folytatta a bringázást.
60 évi kerékpáros-pályafutása során:
— kétszáznál több kerékpárversenyt nyert
— tíz korcsoportos magyar bajnokságot nyert
— a mai napig 1 500 000 -nél több kilométert pedálozott le
— ezzel a teljesítménnyel háromszor került be a Guinness-rekordok könyvébe
— 13, egyenként 70—80 napos kerékpártúrát tett meg
— kerékpárral bejárta Európa ötven országát (csak Párizsban ötször járt)
— jelenleg a hetedik versenykerékpárját hajtja.
A civil életben postás volt, 42 év alatt kézbesítőként 500 000 kilométert tekert, s ez idő alatt tizennégy postai kerékpárt használt el.
Nyolcszor teljesítette a Bécs—Budapest szupermaraton távját kerékpárral.
Feri bácsi sportteljesítménye nem szorul külön kommentárra. A számok önmagukért beszélnek, hogy ne mondjam, valóságos dicshimnuszt zengenek a mindig mosolygó félkarú kerékpárosról. Amilyen volt a pályán, olyan volt a munkájában is. Nyugdíjba vonulásakor az igazgatója többek között ezekkel a szavakkal búcsúztatta: ,,Ferikém, száz postás nem szerzett annyi dicsőséget a postának, mint Te egyedül..."
Feri bácsi, jó egészséget, hogy találkozhassunk a következő vándorgyűlésen is Várpalotán.
