A Szövetség Marosvásárhelyért egyházak és civil szervezetek kézjegyével ellátott dokumentum aláírásának hírére ujjongva kellene lelkesednem, de mire a tudósítást elolvasom, és ehhez hozzácsapom a témát körüllengő vélekedéseket, elmegy a kedvem, örömömbe üröm vegyül.
No, nem az lombozott le csupán, hogy az RMDSZ, "bár határozottan az együttműködés mellett sorakoztak fel, egyelőre nem írhatja alá" (?) a dokumentumot, és nemcsak az szegte kedvemet, hogy a június 2-i találkozáson részt vevő MPP képviselői sem tolongtak az aláírás elsőségéért, hanem az döbbent meg, hogy egyáltalán lehet még kétsége valakinek afelől: Marosvásárhely esetében pártszínekben induló magyar polgármesterjelölt győzhet?
Természetesen van fogalmam arról, hogy az "egyelőre nem írhatja alá" azt takarja, hogy a politikai pártok a maguk jelöltjét támogatnák, akit a függetlenség mezébe öltöztetnek. A csapat egyik mezőnyjátékosának mezén kicserélik a számot, vagy a kispadról hívnak be valakit, és folyik tovább a meccs. Kivárnak, tapogatóznak, tulajdonképpen nem magyarságképviseletet, hanem pártreprezentációt óhajtanak. A következő "menetben" – ezt borítékolni lehet –, két hét múltán a politikai pártok esetében kezdődik aztán a "nem pártszínekben induló jelöltek lejáratása" azok részéről, akik egy része, mint ménes nélkül maradt csikós, a jó csapójú karikás ostort csattogtatva rittyegtet, s épphogy ki nem csapja saját szemét.
A magyarországi választások kétharmados Fidesz–KDNP győzelmének alapvető tanulsága a nyertes pártoknak az a stratégiája, hogy az eddig közömbös társadalmi csoportok irányában nyitni kell, és ennél is fontosabb, hogy nem minden szocialista vagy más pártkötődésű választó kenetes gazember és nagyhegyi tolvaj, mint ahogyan – a tanulságot hazahozva – az RMDSZ húsz esztendő alatt nem csak rosszat cselekedett. És botorság azt állítani, hogy az MPP mögött – például Marosvásárhely esetében – nem állnak tömegek, nincs hierarchikusan kiépült politikai és adminisztratív struktúrájuk, ezért mars el a moslékos vedertől.
A marosvásárhelyi EMNT, a civil szervezetek, a megbeszélésen részt vevő értelmiségiek, más szóval a Szövetség Marosvásárhelyért való kiállás az egyedüli járható csapás abban a magyar és román politikai dzsungelben, amely ezt a várost jellemzi. Aki ennek kerékkötője, fanyalgó fonnyasztója, az számítson arra, hogy úgy jár, mint a ménes nélkül maradt csikós: csattogtathat a karikás ostorral.
