A kicsengetés, a búcsú, az egyetemi felvételik tervezgetésének ünnepélyességéhez, a skóla eddigi biztonságához nehezen illeszkedik a várható bizonytalanság. A most érettségiző fiatalok számára – elméleti líceumot, szakiskolát abszolválóknak egyaránt – lehetőség, hogy álláskeresőként jelentkezzenek be a megyei munkaerő-foglalkoztatási hivatalba, és amennyiben nem találnak maguknak munkát, az egyetem kezdéséig, két hónapig – ha nem folytatják tanulmányaikat, legtöbb fél évig – havi 250 lejes munkanélküli-segélyre jogosultak (e mellé egészségügyi és társadalombiztosítás is jár, ez az időszak ugyanakkor szolgálati időnek számít).
Ballagás a Székely Mikó Kollégiumban. Iskolából a munkaerő-foglalkoztatási hivatalba?
Albert Levente felvétele
Az illetékesek szerint nem arról van szó, hogy a friss diplomások az iskola padjaiból egyenest az állástalanok táborába kerülnének, hanem arról, hogy élhetnek egy állampolgári joggal. És a jelek szerint a végzős diákok ki is akarják használni e lehetőséget, mert ebben a költségekkel terhelt időszakban szükségük van a munkanélküli-segélyként kiutalható pénzre.
Ezer állástalan fiatal
Nem lehet bár villanásnyi érzelmi megközelítés nélkül viszonyulni a kérdéshez: miként értelmezhető, ha egy most végzett középiskolás diák egyből álláskeresőként jelentkezik a megyei munkaerő-foglalkoztatási hivatalban? Érdemes-e ennek egyáltalán jelentőséget tulajdonítani?
Bár első olvasatban úgy tűnik, ha az iskolai végzős eleget tesz az intézmény felhívásának, pályafutását munkanélküliként kezdi, az intézményben erről másként vélekednek. – Nem a negatívumot akarjuk hangsúlyozni, az abszolvensek nem munkanélküliként kezdik karrierjüket, hanem az információk ismeretében eldönthetik, élnek-e vagy sem egy törvényes lehetőséggel – hangsúlyozza Kelemen Tibor, a megyei munkaerő-foglalkoztatási hivatal igazgatója. Nagyon fontos a pályakezdőknek – teszi hozzá –, hogy kerüljenek nyilvántartásba, nem csak a támogatás vagy munkanélküli-segély szempontjából, hanem azért is, hogy ezen adatok ismeretében is látsszék, milyen a mostani gazdasági helyzet a megyében, milyen stratégiák szükségesek a háromszéki munkaerőpiacon. Mert az esetleges befektetők az adókedvezmények mellett arra is kíváncsiak, milyen munkaerőre számíthatnak, beruházásaikat ennek ismeretében teszik meg. Másrészt Kelemen úgy véli, míg a kilencvenes évek elején szégyennek tartották, ha valaki munkanélküli, mára az álláskereső státus átmeneti állapot. Továbbá szerinte növelni kellene a szakképzettség mértékét – úgy véli, a most végző, mintegy ezerhatszáz fiatal 60 százaléka elméleti líceumokból, szakma nélkül kerül ki – azért is, hogy ne máshonnan toborozzanak szakembereket, illetve a fiatalok ne szakképzetlenekként, alacsony bérért kezdjenek majd el dolgozni. Másrészt, a foglalkoztatók is a munkaerő-hivatalból kapnak pályakezdőkre vonatkozó információkat (alkalmazásuk esetén állami támogatás jár), de, mint mondja, az intézmény számára is fontos információ, hány középiskolás diák végez, közülük hányan mennek egyetemre, milyen szakra. Eközben azzal is tisztában vannak, itt is, máshol is, hogy Európa elöregedő társadalmaiban egyre nagyobb érték a bevándorló fiatal munkaerő, különösen az északi országok várják tárt karokkal őket.
A munkaerő-hivatalban történő regisztráció lényege, hogy annak, aki nem jut be az egyetemre, segítségére válhat a fél évig folyósított, havonta 250 lejes munkanélküli- segély (aki ősztől tovább tanul, mindössze két hónapig kaphatja ezt a juttatást, azaz 500 lejre számíthat), és az sem mellékes, hogy az iskola elvégzésével megszűnik a fiatalok egészségügyi biztosítása (bármilyen egészségügyi ellátásért fizetni kell), a munkaerő-hivatalba bejelentkezettek viszont részesülnek ebben, de a regisztráció annak is előnyére válik, aki nem akar tovább tanulni, részt vehet ingyenes felnőttképzésen, szakmai tanfolyamokon. Tavaly mintegy hat–hétszáz háromszéki fiatal élt ezzel a lehetőséggel, s az már az érem másik oldala, hogy a mesterség nélküli fiataloknak valamilyen szakmát kell tanulniuk, ez idő és költség, s Kelemen Tibor szerint gyakran azért kell más mesterség felé irányítani őket, mert "a tanárok nem biztos, hogy tudják, mi történik a gazdaságban". Az viszont tény, hogy hosszú esztendők óta Háromszéken a tartósan munkanélküliek egyre népesedő táborában a 25 év alatti fiatalok száma stabilan ezer fölötti.
Számítanak a pénzre
Gazda Emese, a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Főgimnázium végzős diákja, a Kovakö diákmelléklet szerkesztője több évfolyamtársától, barátjától megkérdezte: szeretnének-e élni az említett lehetőséggel? Bár mindannyian tovább akarnak tanulni, az a közel tíz fiatal, akivel szóba állt, kivétel nélkül bejelentkezik a munkaerő-foglalkoztatási hivatalba, igaz, nagy többségük egyelőre nagyon keveset tud erről az eljárásról. "Egy olyan emberrel nem találkoztam, aki azt mondta volna, lusta vagyok elintézni ezeket a papírokat." Érdeklődött tavaly végzettektől is, kérdezte, mit tudnak a munkanélküli-segélyről, de azt tapasztalta, ismereteik hiányosak, volt, aki azt hitte, havonta 600 lej segélyt kaphat. Nagyon tájékozatlanok a diákok, viszont érdekli őket a téma – magyarázza Gazda Emese. Azt is megkérdezte, mire szeretnék költeni ezt a két hónapra járó juttatást? "Mindannyian azt válaszolták, félreteszik, egyetemi tanulmányaik elkezdésére fordítják, hasznos segítség, nem fesztiválozásra fogy majd el ez a támogatás." Sokan valószínűleg nem kerülnek tandíjmentes helyre, ezáltal is szeretnék segíteni szüleiket, mert mindenkinél "minden pénz számít", s bár azt hitte, lesznek, akik nem tartanak igényt e támogatásra, kiderült, "mindenkinek nagy szüksége van erre az 500 lejre", s nem zavarja őket, hogy álláskeresőkként kell bejelentkezniük a munkanélkülieket nyilvántartó hivatalba. "Nem tudom, érzik-e ennek a súlyát, eléggé pénzközpontú a dolog, inkább az volt a fontos, hogy kaphatnak 500 lejt."
Gazda Emese is azt tervezi, megteszi majd ezt a lépést, és ha szükséges, akár ő maga is bemegy a hivatalba érdeklődni, mert több olyan ismerőse van, aki tavaly "lecsúszott" erről a lehetőségről. Ő ugyan gondolkozott rajta, ez azt is jelenti, hogy pályafutását munkanélküliként kezdi, de úgy véli, "nem igazán negatív érzés". Mi több, volt diáktanácsi vezetőként az iskolában szeretné ismertetni ezt a lehetőséget, továbbítaná az információkat, hogy ne utólag szerezzenek róla tudomást az érintettek, minél többen élhessenek vele.
A pályaválasztás kapcsán Gazda Emese, aki politológia, közigazgatás és kommunikáció szakra készül Kolozsvárra, azt mondja, a Mikesben – most négy osztály végez, s mindannyian folytatnák tanulmányaikat – megtanították őket a nyitottságra, sokat segítettek az egyetemi felkészítők. "Nem az a lényeg, hogy apuka mit akar, vagy hogy mennyi pénzt tudok keresni egy-egy szakmával, hanem azt vettem észre, hogy a diákok zöme arra készül, amit szeret." Eddig sokan jutottak be ingyenes helyekre, ez szülőnek, diáknak egyaránt nagyon fontos, hiszen a tandíjköteles helyekért sokat kell fizetni (például orvosira évente 8000 lejt). A munkanélküli-segély iránti nagy érdeklődésből kiérződik a válság hatása, a családok nagy többségénél "nagyon számít ez a pénz, főleg ott, ahol egy-két gyermek már egyetemista, el sem tudom képzelni, milyen érzés lehet hármat taníttatni, még akkor is, ha mindenikük ingyenes helyre jutott be; tényleg csodálatra méltó, hogy mire képesek szüleink azért, hogy egyetlen kicsi gyermekük egyetemet végezhessen".
A jövő iskolája
Kovászna megye főtanfelügyelője, Keresztély Irma megerősíti: minden végzős diák az abszolválást követő két hétben, még mielőtt diplomáját kézhez venné, bejelentkezhet a megyei munkaerő-foglalkoztatási hivatalba (amennyiben érettségi előtt nem dolgozott), ezáltal jogosult munkanélküli-segélyre. "Ha a diák egyéni érdeke szempontjából közelítem meg ezt a kérdést, akkor nekem is az az álláspontom, ha valamit adnak, akkor azzal a lehetőséggel élni kell, és el kell fogadni. Persze, ha valakinek ez lelki probléma, és úgy közelíti meg, hogy tizenkét év tanulás és értettségi vizsga után a munkanélküliek rétegét gyarapítja, akkor én azt mondanám, meg sem kell próbálni, nem kell ezt a támogatást igénybe venni." A főtanfelügyelő mégis az első lehetőségre voksolna "azért, mert a háromszéki diákok – néhány kivételtől eltekintve – olyan családból érkeznek, végzik tanulmányaikat, hogy nem biztosított számukra esetleg egy pluszkönyv, vagy művelődési, kulturális, oktatási csomaghoz való hozzáférés, mert arra már pénzt kell fordítani, és neki a családból ez a lehetőség nem adatott meg". "Ha a törvény biztosítja ezt a lehetőséget, akkor azt mondom, az iskola elvégzése után tegye meg minden gyermek, adja le kérését, és néhány hónapig kapja ezt a kis támogatást."
Keresztély Irma azonban hozzáteszi, e kérdésnek sokkal messzebb mutató vetülete, hogy egy-egy iskola mennyire követi diákjai életpályáját. "Ez minket néhány esztendeje foglalkoztat, évekkel ezelőtt voltak olyan periódusok, amikor az iskola kötelességének érezte, hogy a padjaiból kilépő végzősök életútját kövesse, visszajelzéseket várt tőlük, hogy számba vegye őket, és tudja, miként alakult diákjainak sorsa, jövője." Ez az érdeklődés mostanra csökkent (nem is törvény által meghatározott kötelessége a tanintézményeknek), legfennebb csak arra kíváncsiak, ki milyen egyetemre jutott be, folytatja-e vagy sem tanulmányait. "Az iskola, sajnos, már nem követi éveken keresztül végzőseit olyannyira, hogy megnézze, miután valaki elvégezte az egyetemet, mi lett vele, hová került. Vannak osztályfőnökök, akik még figyelnek erre, de más ezt egyáltalán nem teszi meg, én ezt a magatartást az iskola jövőképe szempontjából találom hiányosnak és helytelennek, mert attól a perctől kezdve, amikor megfogták a kezét egy első osztályosnak vagy kilencedikesnek, s bevezették az iskolakapun, a tanintézmény felelősséget vállalt az illetővel szemben, kötelezettsége követni, hogy azt, amit éveken keresztül nyújtott, mint tudja a gyakorlatban, a mindennapi életben érvényesíteni, saját életcéljainak megfelelően felhasználni, hogy tud a magánéletében megállni és karriert építeni." Ez szerinte lényeges egyrészt azért, mert visszajelzés az iskolának, hogy az a munka, amit végzett, jól kamatozott, és sikeresek végzős diákjai, másrészt, ha nem igazán sikeresek, akkor át lehet gondolni, helyes-e az iskola oktatási stratégiája, pedagógiai programja, jó irányba fejleszti-e az egyéneket, vagy pedig azon is változtatni kellene. Keresztély Irma azt tartja szükségesnek, "hogy az iskola munkaközössége fogalmazza meg ezt az elvárást önmagával szemben, és gondoljon ki egy módszert, amivel követni tudja a diákokat", mert ez növelné az iskola hírnevét, és hozzájárul a fő cél, a valós iskolai autonómia megvalósításához is, hiszen a jövő iskolája a közösség iskolája.
Utóirat helyett
Még mielőtt a munkaerő-foglalkoztatási hivatalba történő regisztrációs időszak június 15-én megkezdődne (hatvan nap áll a fiatalok rendelkezésére, hogy az iskola elvégzését tanúsító igazolással jelentkezzenek, de szerencsés ezt megtenniük június 15–30. között), a Székelyföld fejlesztésében érdekelteknek talán nem haszontalan eltöprengeniük azon, hogy a friss diplomások esetében mennyire áll összhangban a munkaerő-piaci igény a képzéssel, mit lehetne tenni ez ügyben, s miként hidalható át az a régi probléma, miszerint a foglalkoztatók gyakorta azzal a kifogással utasítják el a pályakezdőket, hogy nincs tapasztalatuk a szakmában. Másrészt valóban szükség lenne egy pontos helyzetképre, mely tükrözné, mi történik végzős diákjainkkal, mind közép- vagy szakiskolák, mind egyetemek tekintetében. Mert jelen pillanatban nem csak az a kérdés, miként vészelik át fiataljaink a vizsgákat, felvételiket, illetve szüleik hogyan teremtik elő az ehhez szükséges anyagiakat, hanem főként az, hogy az egyre költségesebb diplomagyárakból kilépve miként lehet vállalható és minőségi életet kovácsolni, lehetőleg nem minimálbérért. Hogy a tanulmányaikat most befejezőknek ne munkanélkülikként kelljen jobb világra várakozniuk, vagy érvényesülési lehetőségek hiányában külföldre menniük.
