Brüsszel mindig jó ötlet. A kijelentés talán kissé szirupos, de annyira jól hangzik, s a Harrison Forddal és Julia Ormonddal a főszerepben készült filmet, a Sabrinát juttatja eszembe.
Az eredetiben természetesen a "Párizs mindig jó ötlet" kifejezés szerepelt. Ezúttal azonban azok voltak ihletettek, akik a Székelyföld brüsszeli képviseletének ötletét kitalálták. Még akkor is, ha ezzel nem csupán a teljes román politikai osztály, hanem a sajtó nagy részének haragját is a fejükre vonták. Először is Európa ennek révén értesülhet arról, hogy létezik a Románia turisztikai térképéről kifelejtett három megye (minden reklám, még a negatív is jó, erről a képviseletről pedig még Stefan de Vries is beszélt heti műsorában).
Másodsorban kitűnő módszer a pénzszerzésre, arra, hogy Erdélybe hozzák azon strukturális alapok egy részét, amelyekről mindenki beszél, de senki sem tudja, hogyan kell felhasználni őket. Harmadsorban egyértelmű, hogy az európai parlamenti képviselők, legalábbis egy részük, megmutatta, hogy nem potyára küldték őket Brüsszelbe, és hogy tesznek is valamit, felhasználják a nevüket és sajtóbefolyásukat Románia imázsa érdekében. Románia érdekében, igen, nem tévesztettem el az elnevezést, még ha a rossz nyelvek a Székelyföldet is fogják emlegetni. Ahogy az Európai Parlamentben, a rue Wiertzen megtartott hivatalos fogadás résztvevői – legyen szó Tőkés Lászlóról, Sógor Csabáról vagy a Kovászna és a Hargita Megyei Tanács elnökeiről (a kovásznai Tamás Sándor szerint "Európa a régiók egysége, harmónia a sokféleségben) – románul, magyarul és angolul is számtalanszor leszögezték, ezzel a képviselettel Romániának büszkélkednie kellene, mivel élő bizonyítéka a multikulturalizmus létezésének.
Sajnos, nem hallhatták ezeket a szavakat, és nem is láthatták, ami történt, azon egyszerű oknál fogva, hogy a teremben EGYETLEN ROMÁNIAI EURÓPAI PARLAMENTI KÉPVISELŐ SEM VOLT JELEN. Persze a házigazdákon kívül... Nem baj, voltak ott szlovén EP-képviselők (Milan Zver, EPP: "Európa jövője a régiók, a polgárok jövője. Örülök, hogy előmozdíthatom a régiós politikát, és támogathatom Tőkés Lászlót, akinek tekintélye van a parlamentben"), finnek, lettek, európaiak általában, akik megértették, hogy az igazi európai szellem a szolidaritáshoz, a barátokhoz, a támogatáshoz és a multikulturalizmushoz kapcsolódik. Nem értettek sokat a szónoklatokból, de tudni akarták, mi a helyzet ezzel a Székelyfölddel. Román kollégáik viszont hirtelen más elfoglaltságot találtak. Még csak annyira sem voltak kíváncsiak, hogy arra járjanak, hogy lássák, miről is van szó. Hogy legalább kémkedjenek, miért is ne... Az asszisztenseik ott voltak, és ez már pozitívum.
Milyen következtetéseket vonhatunk le... Keserűeket. A román politikai osztály szecesszionizmust és az államra leselkedő veszélyt látott ott, ahol valójában semmi egyéb nem történt egy imázsjavító akción kívül, ahogy Bukarestnek is el kellene járnia: a Barcaság és Dobrudzsa, Moldva vagy Olténia, Máramaros megérdemli, hogy képviselete ott legyen Brüsszelben (ezt Tőkés mondta), akárcsak a többi háromszáz európai regionális képviselet (Baden-Baden, Bajorország stb.). Az ellenség nem itt van, drága barátaim! A politikai képmutatás még elemében van a Dâmboviţa partján. A romániai magyar lakosság, a székelyek, a többiek jól jönnek, amikor a kormányzáshoz van rájuk szükségünk. De nem hallottunk róluk, és egyéb helyzetekben nem ismerjük őket.
Az Európai Unió képes volt üdvözölni és értékelni egy Romániából érkezett alelnököt, az 1989-es román forradalom jelképét. Valódit, nem kitaláltat. Az otthoni románok még ezt az egyedüli, román által betöltött magas tisztséget sem képesek értékelni, sem támogatni és kihasználni ezt a kiváló imázsépítési lehetőséget. Azért, mert magyar? Akkor vajon miért erőlködik, hogy az interjúkban románul válaszoljon, és miért kínlódik, hogy románul tartson beszédet, amikor bármikor megtarthatná magyarul is? Miért töri ki a nyelvét, hogy azt mondhassa: ez hatalmas megvalósítás Románia részéről?
Végső soron kár, hogy még egy esélyt elszalasztottunk arra, hogy egy imázsépítő gesztus révén bekerüljünk a sajtóba. Sikerült megtöltenünk az újságok hasábjait a bukaresti magyar nagykövetnek adott figyelmeztetésekkel és egy román megnyilvánulástól való távolmaradással. Képmutatóan és gyáván ismét a nyilvánosság előtt mossuk a szennyesünket. Türelmetlenül várom a következő választásokat. Talán a magyarok jobban megválogatják majd partnereiket. Á, bocsánat, tulajdonképpen már nem nagyon van miből válogatniuk. E sorok írójáról meg majd azt mondják, hogy nem ismeri a hazai valóságot. Elnézést, de kovásznai román vagyok, szóval a Székelyföldről származom.
Iulia Badea Guéritée
Iulia Badea Guéritée 1972-ben Romániában született francia újságíró. A presseurop.eu honlap román változatának felelőse, és a Courrier International című folyóirat Romániával és Moldovával foglalkozó rovatait is szerkeszti. Itt működteti személyes blogját is. A 20. századi francia irodalomból, valamint jogból diplomázott, 2000 óta dolgozik Párizsban. Az idők során számos francia és román nyelvű sajtóorgánumban közölt. Az Európai Újságíró-szövetség tagja, 2006-ban megkapta a legjobb európai újságírónak járó Louise Weiss-díjat.
Megjelent a presseurop.eu honlapon.
Fordította: Balogh Levente
