A kézdialmásiak meghívására az elmúlt héten a felső-háromszéki településen járt Jancsó István, a Magyar Charolais-tenyésztők Országos Egyesületének elnöke és Domokos Zoltán, az egyesület ügyvezető igazgatója. Az almásiak a hódmezővásárhelyi kiállításon ismerkedtek meg a charolais húsmarhafajtával és az egyesület tevékenységével.
Szakemberek az almási terv fölött: a hústermelés háromszéki jövőjét tervezik
Az almási egyesület húsmarhatenyészet létesítését tervezgeti, amiben a helyi önkormányzat is támogatja, hosszú lejáratú bérleti szerződést kötöttek az egyesület vezetőségével a 210 hektáros községi legelőre. Így a legelőtámogatási pénzek is az egyesület kasszájába kerülnek: évente csak a használt legelőkre a területalapú támogatásból, a hátrányos helyzetű besorolásból és az agrárkörnyezeti kifizetések igényléséből közel 300 eurót kapnak hektáronként, ez pedig közel 60 000 euróra rúg a 210 hektáros területen. Tavaly egyesületi pénzből sokat költöttek a közös tejcsarnok felújítására, új tejfokolót vásároltak, kitakaríttattak 140 hektár legelőt, mezei és legelői utakat javíttattak meg, legeltetési díjat fizettek a tanácsnak, itatókat tettek rendbe. A támogatások nem oszthatók szét a tagok között, ezeket az unió célirányosan a legelők, mezőgazdasági területek karbantartására, utak, itatóhelyek, nyári szálláshelyek építésének céljából juttatja a tenyésztőknek. Minden költséget összevetve is rengeteg pénz marad az egyesület kasszájában, és ezt szeretnék minél jobban, hasznosabban felhasználni. Ezért gondolkodnak húsmarhatelep létesítésén, ha az egyesületi tagság is a beleegyezését adta. Ez munkahelyeket és pluszjövedelmet jelentene az egyesületnek.
Alternatívakeresés
A mezőgazdasági szakemberek már régóta próbálgatják az alternatívakeresést az állattenyésztésben, hiszen 2012 januárjától a Háromszéken megtermelt tej sorsa igen bizonytalannak látszik, miután Romániában is kötelező módon érvényesíteni kell az extra tejminőségi előírásokat (legtöbb 400 000 szomatikus és 100 000 összcsírát tartalmazó tej). Az unió piacán viszont hatalmas marhahúshiány mutatkozik, így az értékesítés itthon vagy külföldön biztosított. Az élő hizlalt marhának is kitűnő ára van, a 250–300 kilósra felhizlalt húshasznú bikaborjak élősúlyáért az EUROP minőségi besorolás függvényében 2,2 és 2,7 euró közötti átvételi árat fizetnek, a húsmarhákkal keresztezett pirostarka hízókért pedig 1,9–2,1 eurót. A tenyészállatok értékesítési ára természetesen jóval magasabb, egy húshasznú vemhes üszőért például 2500–2600 eurót is kifizetnek a vevők. Az igazgatóság szakemberei a jelenlegi, kis súlyú (70–100 kilós) bikaértékesítési szokást előnytelennek tartják, hiszen a hústermelés csak akkor válik jövedelmezővé, ha nagy súlyra hizlalnak.
Leltározó vendégek
A magyar egyesület vezetőségét az adottságok felleltározására hívták meg, kikérvén véleményüket a húsmarhatartás lehetőségéről Háromszéken. Az anyaországi szakemberek szerint az almási községi legelők gyepösszetétele megfelelő, egyszerű felülvetéssel könnyen javítható lenne a minősége. Azt tanácsolták, hogy a kora tavaszi juhlegeltetési szokást igyekezzenek kiküszöbölni, hiszen a juh mély legelésével a legapróbb csírákat is képes leharapni, az így legyengült növényzet pedig csak későn sarjad újra. Szerintük a 600–700 méteres legelőmagasság sem akadály, hiszen a charolais fajta az 1500 méteren is leggazdaságosabban fordítja húsba az olcsó zöldtömeget.
Arról is meggyőzték az almásiakat, hogy a telephely kiválasztásakor előnyösebb lenne, ha az állatorvosi előírásokat betartva a minél könnyebb megközelíthetőséget tartják szem előtt. Eredetileg az egyesület a legelőn épített volna istállót, így azonban az a megoldás született, hogy 1,5–2 hektáros területet vásárol, ahol megépülne az egyszerű, faszerkezetű betonozott telephely és takarmánytároló. A nyári legelőre csak egy egyszerű fészer kerülne árnyék biztosítására, ahova az állatok behúzódhatnak vihar esetén is. Az anyaországi tenyésztők teljes szaktanácsadás biztosítását ígérték, az állatok küllembírálatát, valamint hogy a tiszta húsfajtájú, Háromszéken született egyedekre is megadják a magyar törzskönyvet, ami érvényes lenne az unió valamennyi tagországában.
A vendégekkel találkozó Tamás Sándor megyei önkormányzati elnök jó és támogatandó ötletnek tartja a kezdeményezést. Az önkormányzatnál igyekeznek jogi formát találni a terv költségeinek részfinanszírozására. Az elnök a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei önkormányzattal közös, határon átnyúló pályázat benyújtását is elképzelhetőnek tartja.
Ingyenes képzés
A vendégek vállalták, hogy egy-két hónap alatt az Abaúji Charolais Mezőgazdasági Zrt. 1200 állatot számláló, tiszta fajtájú törzstenyészetén ingyenesen megtaníttatnák a szakmát az almásiak kiszemelt szakemberének. Hatástanulmányt is készítenek, és a telep kiválasztása után a hazai szakemberekkel közösen megtervezik az istállóépületet és a takarmánytárolót. Első lépésben az almásiak mihamarabb egy charolais tenyészbikát vásárolnak, amelyet a gyengébb tejhozamú tehenek megtermékenyítésére használnának, így a keresztezett bikaborjak 15–20 százalékos felárral lennének értékesíthetők a tiszta pirostarka borjakkal szemben. Ezt 250–300 kilós szűz üszők vásárlása követné, így jóval kedvezőbb lenne a vásár, és az állatok is jobban alkalmazkodnának az itteni körülményekhez. Az utódértékesítés tenyészállatként történne a jövőben.
Domokos Zoltán ügyvezető igazgató elmondta: az orosz és a török ágazat példátlanul magas árakon szinte teljesen kisöpörte az eladó tenyész- és reformállatokat Magyarországról. Az almási farm ily módon egyfajta "kirakat" lehetne, biztosan sokakat meggyőzne a kezdeményezés jövedelmezőségéről. Annál is inkább, mert jelenleg Háromszéken több ezer hektár, a legolcsóbb takarmányt biztosító legelő áll kihasználatlanul, az állatállomány pedig folyamatosan csökken.
