Brassó megyei szomszédunk névadója az Olt azon szorosának, melyet a Persányi-hegységen vágott magának a folyó a jégkorszak végén. Zömében magyar lakói székely eredetűek, de ma már nehéz szétválasztani az "ősfoglalókat" azoktól a családoktól, akik 1848 előtt a település főúri családjainak birtokain jobbágyként dolgoztak. Erdővidék falvaival, Felsőrákossal évszázados kapcsolatokat ápol az alsórákosi ember, s amíg az út járható volt, a kapcsolat is gyümölcsözőbb.
– Nem minden település olyan szerencsés, mint Alsórákos mert áldott emlékű dr. Imreh Barna (1908–1982) volt alsórákosi református lelkész, helytörténész vaskos falumonográfiát hagyott az utókorra, amelyet a halála óta eltelt 29 év után sem tudott kiadni sem az önkormányzat, sem az egyház.
Gáspár Tamás községi polgármester szerint a monográfia rövidített változatának kiadása kivitelezhető lenne.
– 1990 előtt még járható volt az Erdővidék felé tartó út – panaszolta –, mert szállítottak rajta mitőlünk bazaltot, mészkövet, de amióta a felsőrákosi szénfejtés is alábbhagyott, az út megromlott, traktorral, szekérrel lehet csak átjutni Kovászna megyébe. A régi út, a Zarándok útja járhatatlan, s a Kormos patakán áthajló híd pedig már rég a múlté. Két híres bányánk – a régi bazalt- és a mészkő- – ugyan már nem működik, de az Olton túl van még egy bazaltfejtő, ahonnan bőven jutna tört kő az útra.
Romokban a várkastély
Az alsórákosi várkastély az erdélyi reneszánsz egyik remekműve. Hosszú a történet, hogy miként vált romossá a környék gazdag és nagy hatalmú urainak ez a várkastélya.
– A várkastély tetőzetét felújítottuk, ami védi a falakat, bástyákat, de 2004 óta nem sikerült pénzt szereznünk – tájékoztatott a polgármester. – Antal István képviselő adatokat kért, milyen jó volna, ha ezzel kezdetét venné a várkastély életének egy újabb szakasza.
A szabályos négyszög alapú, kis méretű várkastély sarkain egy-egy emeletes, hengeres bástya emelkedik. A délnyugati bástyán látható felirat szerint Sükösd György "mezei kapitány" építette 1634-ben. Az évszám csak a munkálatok befejezését jelölheti, mivel az ásatások során a XVI. századra utaló leletek kerültek elő. Délkeleti oldalán a múlt században még látható volt a "P. B. Anno Di 1669. 7. Jun." felirat, melyből következtethetünk, hogy ekkor a vár Budai Péter tulajdona volt. 1694-ben a fiául fogadott gróf Bethlen Sámuelnek, Árva Bethlen Kata édesapjának adományozta. Az ő átalakításai adták meg a vár mai formáját. Ezért nevezik gyakran Bethlen-kastélynak is. Bethlen Sámuel kaputornyot építtetett a várhoz, ezen áll a ma is látható, kőből faragott, kígyós Bethlen-címer és egy 1700-ból származó latin nyelvű felirat. A várat vizesárok vette körül, melyet a déli kapunál láncos felvonóhíd kötött össze a külvilággal. Jobb időkre várva a várkastély kapuja zárva.
Nem lehet nem emlékezni a falu egykori jeles lakójára, Nyirő József íróra (1889–1953), aki e Nagy-Küküllő megyei községben telepedett le 1919-ben. Rákoson gazdálkodásba kezdett, mert földet örökölt. Itt élt Nyugatra való távozásáig élettársával, Bedő Ilonkával. A házat, ahol lakott, kerámiaplakettel jelölte meg a faluközösség.
Vissza a mába
Alsórákosnak a hozzá tartozó Mátéfalva (Mateiaş) románok lakta faluval együtt 3460 lakosa van. A községközpontban 3000 lélek él, Mátéfalván majdnem félezer. A természetes szaporulat pozitív, mert mind a két településen igen népes a cigány lakosság. Látogatásunk idején csend honolt, de annyira megviselte a település magyar lakosságát a sajtóban is megjelent botrány, hogy sem a polgármesternek, sem Barát István református lelkésznek nem volt kedve részletezni az eseményeket. Alsórákos lakóinak felét a cigányság teszi ki, a népcsoport kb. 40 százaléka román anyanyelvű. Ezek, az ún. kalányosok, földhözragadt, szegény réteg. A magyar cigányság többsége külföldre jár dolgozni, jobban beilleszkednek a faluközösségbe.
Hogy milyen lassan halad előre mifelénk az idő, arra csak akkor döbben rá az ember, amikor látja azt a sok és gazdag idegenforgalmi értéket, ami például itt egy csokorban van. Kiderül, hogy nem elég az akarat, talán fél évszázad kell ahhoz, hogy ki lehessen használni a lehetőségeket. Alsórákos környékének tájképi értéke mindent felülmúló. A végeláthatatlan erdők, a Benkő-barlang, karsztforrások, kövületlelőhelyek, a bazaltoszlop-rezerváció, évszázados várak – Tepő-vár, Mihály vára –, élő néphagyományok, népi faragás, elszállásolási lehetőséget nyújtó vendégfogadó egysége, az E60-as nemzetközi műút közelsége, saját vasútállomása alkalmassá teszik arra, hogy a megcsappant számú kőbánya okozta pénztelenséget a közeljövőben a faluturizmusból nyerje vissza a település szorgalmas népe.
