A megyésítésre vonatkozó tervezet bemutatása és a pártvezetés nyitásából fakadó lehetőségek nagymértékben mozgósították a székelyföldi helyi politikai elitet, értelmiségieket és a közvetlenül érintett települések lakosságát. Az 1960-ban felszámolt Magyar Autonóm Tartomány (MAT) emléke még elevenen élt a helyi társadalomban, és a Székelyföld egy közigazgatási egységben történő megszervezésnek lehetősége élénken foglalkoztatta a közvéleményt. Legalább ugyanekkora hangsúllyal bírt – néha még fölül is írta az előbbi tényezőt – a térség helyi elitcsoportjainak azon törekvése is, hogy a reform során a lehető legelőnyösebb pozíciókat őrizzék, illetve szerezzék meg. A belső küzdelem három fontosabb elitcsoport között zajlott: a "nagy székely megye" esetében megyeszékhelynek jelölt csíkszeredai, a fontos történelmi hagyományokkal rendelkező udvarhelyi és a sepsiszentgyörgyi.
Ceauşescu, Fazekas János és Gere Mihály
Vita a hovatartozásról
A különböző helyi lobbicsoportok már a szervezési előkészületek során mozgásba lendültek. A párthierarchia felső lépcsőfokain elhelyezkedő magyar származású káderektől és a hatalom holdudvarában tevékenykedő, vezető értelmiségiek kapcsolatrendszerétől várták a megoldást. Az ilyen jellegű kérések zöme, az akkor legbefolyásosabb székelyföldi származású magyar pártvezetőhöz, Fazekas Jánoshoz futott be.1 Kiemelt problémaként szerepelt, hogy mi lesz a sorsa az 1960-ban a MAT-tól elcsatolt Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely rajonoknak, a jövendőbeli "nagy székely megye" és Brassó megye hogyan fognak osztozkodni a két rajon településein. Említettük, hogy már az előkészítő viták során felmerült ez a kérdés központi szinten is. A brassói pártvezetés, a sepsiszentgyörgyi pártaktíva egy részének támogatását megszerezve, minden lehetséges eszközt bevetett a két rajon megtartása érdekében: lobbiztak a párt központi szervezési bizottságainak ülésein, megszerezték a pozícióikat féltő sepsiszentgyörgyi magyar káderek egy részének támogatását, ígéretekkel, fenyegetésekkel, manipulált népgyűlésekkel próbálták rábírni a pártvezetést a számukra kedvező döntés meghozatalára. A vita megosztotta a két érintett rajon (Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely) helyi pártvezetését is, ugyanis a kézdivásárhelyiek a "nagy székely megyéhez" való tartozás mellett foglaltak állást.2 1968. január 18-án a KB-nak azt jelentik, hogy "Több sepsiszentgyörgyi lakos is amellett van, hogy ha nem hoznak létre számukra új megyét, inkább Brassóhoz szeretnének tartozni."3 A brassói pártvezetés igyekezett a központi szervekhez küldött jelentések tömkelegével azt a látszatot kelteni, hogy a térség lakossága egyértelműen a Brassóhoz történő csatlakozás mellett foglal állást.
Befolyásolási kísérletek
Más forrásokból (visszaemlékezések, Fazekas János személyes hagyatéka) viszont kiderül, hogy a lakosság és az értelmiségiek zöme nem osztotta egyértelműen a helyi pártvezetés véleményét.
Helyi értelmiségiek és a brassói központot ellenző káderek igyekeztek jelezni a felsőbb fórumoknak a visszaéléseket, hogy a népgyűléseken résztvevőket és felszólalókat, ígéretekkel, fenyegetéssel befolyásolták, megpróbálták rávenni arra, hogy Brassó mellett szavazzanak, és a másképpen gondolkodó felszólalókat sok esetben elhallgattatták.4
Hasonló visszaélésekre hívta fel Fazekas János figyelmét a korszak két meghatározó vezető értelmisége is. Sütő András és Hajdú Győző a sepsiszentgyörgyi értelmiségiekkel való találkozás után fogalmazott meg egy levelet Fazekasnak, tolmácsolva a helyiek kéréseit. A levélből kiderül, hogy a sepsiszentgyörgyi színház aligazgatóját, Bákai Balázst behívatták a párt helyi tanácsának épületébe, ahol Sándor Éva arra kérte, Bákai fogalmazza meg írásban, hogy kéri Sepsiszentgyörgy Brassó megyéhez történő csatolását. Miután Bákai ezt visszautasította, arra kérte, hogy szervezze be ebből a célból Fekete Gyula színészt és Völgyesi András rendezőt. Bákai mindezt visszautasította.5
Ugyanebben a levélben arról is beszámoltak, hogy a helyi pártszervek azokat a gyűléseket, amelyekről már eleve sejteni lehetett, hogy Brassó ellen fognak dönteni, nem tartották meg. "Sokan mesélik, hogy a szeszgyárban négyszer is Csík mellett szavaztak, de a párt küldöttje mindannyiszor arra hivatkozott, hogy a szavazók nem értették meg a kérdést. Így az ötödik menetben megszavazták Brassót", olvasható továbbá a levélben.6
Nem akarják Brassó megyét
Egy másik helyi értelmiségi csoport személyesen Fazekas Jánosnak küldött üzenetet, hogy járjon közbe Ceauşescunál annak érdekében, hogy Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely rajon ne kerüljön Brassó megyéhez. "...azok, akik Brassó mellett agitálnak, azt gondolják, hogy a közigazgatási változások negatívan fogják érinteni a pozícióikat és munkahelyüket. Egyesek úgy vélik, hogy az új megyei vezetés már nem fog munkahelyeket biztosítani számukra, minden reményüket a régi brassói kapcsolataikhoz fűzik, mellőzve a közösség érdekeit" – olvasható a levélben.7 Hasonló módon nyilvánultak meg a tervezet alapján Brassó megyéhez csatolandó falvak (Tamásfalva, Gidófalva stb.) vezetői is.
Január folyamán Kovászna város értelmisége is mozgásba lendült. Jól kidolgozott és dokumentált iratanyaggal fordultak Fazekas Jánoshoz néhány olyan település érdekében, amelyeket a reformtervezet Brassó megyéhez sorolt. "Kommandó, Zágon, Borosnyó, Papolc és Egerpatak községről van szó. Azt javasoljuk, hogy ezeket a községeket csatolják Hargita megyéhez a következő okok miatt:
1. Földrajzi szempontból ezek a községek, akárcsak Kovászna városa, a Feketeügy folyó medencéjében helyezkednek el. Természetes központjuk Kovászna városa.
2. A medencét többségében ugyanaz a nép lakja [magyarok N.Z.], tehát etnográfiai szempontból is indokolt, hogy Hargita megyéhez tartozzon.
3. E térség lakosságának közös kultúrája, történelme és hagyományai vannak, amelyek évezredek óta közös szállal kötik össze Kézdivásárhely rajon településeivel.
4. Gazdasági szempontból, a vasút- és kommunikációs hálózattal együtt az említett Brassó megyéhez csatolandó községek Kovászna várossal és annak térségével alkotnak egy egészet. Mindannyian a múlt századtól kialakult fafeldolgozó ipari hálózat részei..."8
Etnikai tényező
Kovászna megye esetében a gazdasági tényezők mellett szerephez jutott az etnikai tényező is. A MAT 1960-as felszámolásának, a magyar etnikai tömb közigazgatási megbontásának emléke még eleven volt. A megyésítési tervezetek, viták csak fokozták a magyarok és románok közötti gyanakvást, feszültséget. Az egységes székely megye mellett érvelőket a helyi románok és a Brassó pártiak szeparatizmussal vádolták, a térség román ajkú lakossága inkább Brassó megyét választotta volna. A magyarok többsége számára pedig a Brassóhoz való csatolás terve nem jelentett mást, mint egy újabb kísérletet arra, hogy megosszák a székelységet, és hogy tovább folytatódjon a térség Brassó általi "kizsákmányolása." Egy korabeli jelentésből kitűnik, hogy pl. Zabola településen a népgyűlések során nagyon felfokozott volt a hangulat. "A viták során különböző kijelentések hangoztak el a résztvevők szájából. Egyes román lakosok több alkalommal is kifejezésre juttatták, hogy: ne engedjétek, Romániában élünk és ezek gúnyt űznek belőlünk [...] néhány magyar, főleg női, résztvevő pedig a következőket mondta: gúnyt űznek a magyarokból, ez a föld magyar föld, nem megyünk innen sehova."9
A háromszéki események híre hamar eljutott a legfelső pártvezetés szintjére. Utasításukra több, a terepet is jól ismerő központi küldött (Koppándi Sándor, Király Károly, Fazekas János, Vasile Patilineţ) próbálta meg feloldani a feszültséget. Fazekas így emlékszik vissza a történtekre: "Akkor nekem azok az információim voltak, hogy milyen súlyos hibákat követnek el, hogy több helyen három-négyszer is szavaznak, olyanokat visznek be szavazni, akik nem odavalósiak. Nekem volt egy jó emberem, egy Fábián Ernő nevezetű agrártitkár, agrármérnök, aki éjszaka áthozta az ojtozi szoroson a jegyzőkönyveket és az információkat, hogy mi történik Háromszéken."10 A pártvezetés számára egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a térség lakosságának nagy része és a helyi értelmiségiek egyértelműen nem óhajtják a Brassóhoz való csatolást. A közvélemény kérése, "nyomása" és a magasabb funkciójú pártaktivisták (Fazekas, Király) közbenjárása nyomán körvonalazódni kezdett egy kompromisszumos megoldás: a két vitatott rajonból létrehozandó új megye terve.
Országos szinten még három esetben alakult ki hasonló helyzet: Szilágy, Mehedinţi és Galaţi vonatkozásában. Galaţi esetében szintén egy ősi rivalizálás állt a háttérben Brăila városával.
Február 10-én egy KB jelentésben hivatalosan is megjelent, hogy Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely rajonból és néhány Csík rajoni településből létre fogják hozni Kovászna megyét.11 A hivatalos indoklás a következő volt: "Kovászna megyét azért hozzuk létre, mert a térségben együtt élő és dolgozó román, magyar és más nemzetiségű lakosok számos levélben és a központi bizottság javaslatait megvitató népgyűléseken is ezt kérték. Figyelembe vettük ugyanakkor e, hajdan egy megyét képező, térség települései és lakosai között levő hagyományos kapcsolatokat is [...] Kovászna megye létrehozása nagy politikai jelentőséggel bír, szocialista demokráciánk alapelveinek gyakorlatba ültetését bizonyítja."12 A KB-hoz befutó jelentések a pártvezetés döntésének kedvező fogadtatásáról számoltak be. Az új tervezet végső elfogadására (Szilágy, Mehedinţi megyék létrehozására, valamint Brăila és Galaţi szétválasztására) 1968. február 14-én került sor az RKP plenáris ülésén.13
(Következik: Csíkszereda versus Székelyudvarhely)
1. Fazekas János politikai pályafutása a hatvanas évek közepétől ívelt ismét fölfelé, KB-tag volt, és a Minisztertanács alelnöki tisztségét is betöltötte. Személyes hagyatékában több tucat kérés, levél is található, amelyekben székelyföldi értelmiségiek, káderek, lobbicsoportok kérnek közbenjárást ügyeik érdekében.
2. A két vitatott rajon vezetősége közötti ellentéteket erősíti meg Király Károly is a visszaemlékezéseiben. A Kézdi rajoni pártbizottság, Szász Domokos, Stemmer József, Németh József, Bede Gyula, Sylvester Lajos, Fábián Ernő, Benedek Géza a nagy székely megyei hívei voltak. Ezzel szemben a Sepsiszentgyörgy rajoni pártbizottság, Sántha Károly első titkár vezetésével a Brassóhoz való tartozás mellett foglalt állást. Király: Nyílt kártyákkal. Önéletírás és naplójegyzetek. Nap Kiadó, Budapest, 1995. 22. o. Maga Fazekas János is megerősíti egy interjúban ezt az ellentétet. Sarány István-Szabó Katalin: Megyecsinálók. Státus Könyvkiadó Csíkszereda, 2001. 19–20. o.
3. ANIC, fond CC al PCR Secţia Organizatorică, dos. 4/1968, 20. f.
4. Interjú Czikó Árpáddal, Sylvester Lajossal és Fábián Ernővel. B. Kovács András: Szétszabdalt Székelyföld, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2006.
5. Sütő András és Hajdú Győző levele Fazekas Jánoshoz. Politikatörténeti Intézet levéltára (PTIL), 917. fond, 8. doboz, 3. dosszié, 1–3. f.
6. Uo.
7. Uo. 10. doboz, 3. dosszié, 1-5. f. A levelet többek között Veress Dániel író, Berde Zoltán tanár, Valkó Ernő költő, Birtalan Ibolya és Cz. Enikő tanárok írták alá.
8. Uo.
9. Uo. 10. doboz, 5 dosszié. 1. f.
10. Interjú Fazekas Jánossal. Sarány-Szabó: Megyecsinálók...i.m. 18–19. o.
11. Fazekas visszaemlékezése szerint ő javasolta a Kovászna elnevezést. Sarány-Szabó: Megyecsinálók...i.m. 20. o. Írott forrást erre nem találtunk, az viszont tény, hogy a Hargita elnevezést ő javasolta. A párt az új megyék létrehozásakor bizonyos esetekben engedélyezte a régi nevek alkalmazását, más esetekben pedig valamely településről vagy szimbolikus domborzati formáról nevezték el.
12. ANIC, fond CC al PCR Secţia Organizatorică, dos. 4/1968, 132–134. f.
13. ANIC, fond. CC PCR Cancelarie, dos. 21/1968, 7. f.
(Novák Csaba Zoltán történész Székelyföldben megjelent tanulmánya alapján)
