BECZE ZOLTÁN, Sepsiszentgyörgy. Nagy felháborodással és elkeseredéssel olvastam a július 5-ei Háromszékben, hogy leváltani kényszerülnek a könyvtárigazgatót. Mintha a kommunista (ceausiszta) diktatúra legsötétebb évében lennénk, mikor a betelepítettek nyugodtan a fejünkhöz vágták: milyen kenyeret eszel? Úgy teszünk, ahogy nekünk tetszik, Romániában élünk.
Most az úgynevezett demokráciában (ami inkább káosz, vagy más szóval zavaros, és az ebben való halászásból élnek jól sokan) történik mindez. Vérlázító, amit Szonda Szabolcs igazgató úrral elművelnek vagy el akarnak művelni! Igenis, városunkban és az egész Székelyföldön (de máshol is) a közintézmények igazgatói tisztségére kiírt versenyvizsga alapfeltétele vagy követelménye kellene legyen a magyar nyelv ismerete. Szonda Szabolcs nemcsak megnyerte a versenyvizsgát, hanem azóta be is bizonyította rátermettségét. A könyvtár csodálatos irodalmi és művelődési rendezvényeire gondolok (irodalmi estek, koncertek), ami nagyban hozzájárult az érdeklődők műveltségi szintjének növeléséhez. Tehát nagy igazságtalanság és lélekrombolás lenne az igazgató úr leváltása. Csak abban az esetben lehetne szó róla, ha munkájában kifogásolhatót találnának az illetékes szervek. De ezúttal csak soviniszta, nacionalista akcióval szembesülünk. Remélem, hogy győzni fog az igazság!
BÁNFALVI ERZSÉBET, Sepsiszentgyörgy. Valamikor az 1970-es években egy lelkesen oktató tanárnő az unalmas történelemórát olyan érdekessé tudta tenni, hogy a gyermek is kezdte szüleit oktatni. Beszélt ama "hősökről", akikről az akkori politikai elvárásoknak megfelelően hallott. Pedig ezek bizony martalóc rablógyilkosok voltak, kötetek őriznek igaz történeteket róluk. Nemrég egy alkalommal betévedtem a Gyárfás Jenő Képtárba, ahol a meghívott előadó, Matuska Márton a "hős" Titóról, volt jugoszláv államfőről rántotta le a leplet éppen. Jóval később sikerült megszereznem az általa írott könyvet, A megtorlás napjait. Borzalom! Ahogy borzalom volt Szárazajta, Katyń, a Holokauszt, az Ojtozi-szorosban lezajlott küzdelem, és még ki tudja, mennyi de mennyi más helyszíne a közelmúltnak. Talán nem ártana egy közös megemlékezési napot szervezni a fiatalok és más korosztályok számára valahol az Ojtozi-szorosban, ahol táborozni is lehet. Ahol előadásokat tartanának a meghívott írók, kutatók, szakemberek, s ahol könyveikhez is hozzá lehetne jutni. Hogy a történelem a valóságnak megfelelően maradjon az emlékezetünkben.
GYÖRGY ÁRON, Sepsiszentgyörgy. A huzamosabb esős idő megmutatta a város lakóinak az utcák aszfaltozásának rossz minőségét. Ugyanis az esővíz a legpontosabb mérőműszer, kimutatja a gödröket. A munkát feltehetően egy brassói cég végezte, s az volt a cél, hogy minél hamarabb minél nagyobb felületet kenjen be aszfalttal, mert így több a pénz, s jó az úgy a bozgoroknak. A gyalogosok pedig rendesen félnek a járdán, hiszen sokszor kapnak mocskos levet az autósoktól. Nem tud lefolyni, hiszen néhol – a Krisztus Király-templom előtt, a Puskás Tivadar és a Grigore Bălan utca kereszteződésében stb. – az elvezető aknától visszafelé folyik az esőlé, be a kábelkanálisba. Az új polgármester ideje alatt sokat változott a városkép jó irányba, de vajon miért nem zavarja ki a városmenedzsert (milyen csúf angol szó, nem lenne jobb az intéző?) minőségellenőrzésre? Esős időben műszerre sincs szükség a hibák feltárásához...
