Van, aki szerint a kérdés sokszor el sem hangzik, a romák zömének közönye minden ilyen felmérés iránt közismert, s ez utat nyit a manipulációnak. Az összeírónak és a mögötte álló társadalomnak – iskoláival, egyéb intézményeivel együtt – ugyanis korántsem mindegy, meglesz-e a létszám a kívánatosnak tartott osztályokhoz, a települések óhajtott nemzetiségi összetételéhez, az előnyösnek tartott egyéb kimutatásokhoz, melyeket még jócskán sorolhatnék.
Tény, a sepsiszentgyörgyi Őrkőn, miközben saját pénze erre nincs, legutóbb emiatt nem tudott az önkormányzat egyes cigány programokra pályázni, mert noha a telep és népe tagadhatatlanul megvan, a rendőrség által számba vett lélekszám például több ezerre rúg, de hát "hivatalosan" ugyebár alig-alig tesz ki pár százalékot, statisztikailag úgyszólván az elhanyagolhatóságig jelentéktelen, pár százas nagyságrendű a létszám, azaz a nemzetközi, segélyprogram megkívánta mértéket nem üti meg.
Ami mennyei mannaként az ölünkbe eshetett volna, s amiből talán futotta volna útépítésre –ott még mindig térdig ér a sár, ha esik az eső –, szociális lakásra, területrendezésre, több ennivalóra az örökösen éhes gyerekeknek, esetleg szakmai képzésre, netán pár munkahely teremtésére a felnőtteknek stb., stb., nos, mindezen terv füstbe megy, dugába dől, meghiúsul, elhalasztódik, holnapután kiskeddre marad. Mi­közben az emberi élet fogy, az egészség hanyatlik, a tudatlanság hódít és pusztít, a család senyved, a gyerek a nagy reménytelenségbe nő bele, és a kilátástalanság kifordítja maradék józanságából is, ha a tűzifát, pár lejt vagy a betevő falatot akarja megszerezni.
Holott ugye a telepiek lélekszáma soha ekkora nem volt, mint ma, valójában messze túlhaladja a küszöbértéket, s többszörösen is indokolt lenne itt végre valami fejlesztésbe kezdeni, ha javítani akarunk a romák egész társadalommal szembeni mentalitásán, civilizációs szokásain, ha – nem utolsósorban – saját érdekünkben is hozzá akarjuk segíteni őket ahhoz, hogy végre megérkezzenek a 21. századba, és kortársainkká előlépve polgártársi magatartást vegyenek fel. Különösen, hogy városunkban mintaszerű programok (családorvosi ellátás és rendelő a Kö­zösségi Házban, egyházi misszió, cigánypasztoráció, apácakolostori segély, külön iskolai képzés, továbbtanulási ösztöndíjrendszer, civil szervezeti étkeztetési pályázati programok, gyerekek külön foglalkoztatása, rendőrségi törvényismereti oktatás, önkormányzati külön fogadóórák és egyebek) már folynak az Őrkőn, ezek továbbfejlesztése kötelesség.
Már csak a fentiek miatt is érdemes lenne elgondolkodni a népszámlálási adatok manipulálásának következményein. De mivel ez kontinentális jelenség, és összefügg a romák identitástudatának sajátosságaival (itt a skála a közönytől a többes identitásig meglehetősen széles, ráadásul nem titkolják, hogy legszívesebben beolvadnának, és legfőbb gondjuk, hogy kirekesztik őket), alighanem kezdeményezni kellene az unió fővárosában, hogy ne a hivatalos népszámlálási statisztikákból induljanak ki a roma felzárkóztatási programra fordítható összegeket kiutaló fórumok, hanem a tényeleges helyi számbavételek adatait fogadják el valódinak.