A település 256 óvodásának és iskolásának 65 százaléka roma. Azt is lehetne mondani, a magyar ajkúaknak kell beilleszkedniük a cigányok táborába. Erről azonban szó sincs. Magyarok és romák már az óvoda első csoportjától egymás mellett nőnek fel. Nincs cigányozás, a magyarokat sem bozgorozzák. (Igaz, ez a kifejezés inkább a román anyanyelvűek körében honos... A romák ilyen szavakkal nem illetik társaikat.)
Ha a nagyborosnyói iskola roma nemzetiségű (a kor követelménye ez a megnevezés, ha Borosnyón valakit cigánynak neveznek, az nem kirívó, nem kelt ellenszenvet, ez a megnevezés nemzedékek óta "járja") gyerekeit vesszük szemügyre, a különbségek meghökkentőek. Főként azon gyermekek esetében, kiknek szülei külföldön kényszerülnek megkeresni a mindennapit. Főként Magyarországon, de újabban Lengyelországban is folytatják a kereskedést. Motorfűrésztől kezdve szőnyegig, ruházati cikkekig mindent adnak-vesznek, kisebb-nagyobb haszonnal. Naponta négy-ötszáz kilométert is utaznak. Nem rejthetjük véka alá, hogy vannak olyan helységek, ahová másodszorra nem térhetnek vissza. Nem általános, de vannak, akik a minimális minőséget is nélkülöző termékkel üzletelnek. Potom pénzért, az igaz, de akit egyszer becsaptak....
Ám térjünk vissza a borosnyói iskolásokhoz. Azoknak a szülőknek a gyerekei, akik külföldön dolgoznak, lényegesen nagyobb arányban maradnak osztályismétlők – mondja a szomorú adatokat Nagy Csongor iskolaigazgató. Tíz-tizenöt gyerek bukik ismétlőre évente. Közülük az egyik Szász Norbert. Ötödik osztályt kellett volna végeznie, de a sok hiányzás miatt elbukott. Szülei külön élnek, nagymamája neveli. Az iskolaigazgatónál próbálkozott: hogyan lehetne bepótolni a hiányzásokat, miként lehetne osztályvégzettnek nyilvánítani Nor­bertet? Az igazgató válasza akár irgalmatlannak is mondható, de a tények ismeretében megállja a helyét. "A tanárnak kötelessége megtartani az órákat, tanítani a gyerekeket, nekik pedig, hogy iskolába járjanak, a szülők meg elküldjék őket az iskolába" – szögezi le. Ezzel nem lehet egyet nem érteni, még akkor sem, ha a gyereket nevelő nagyszülő azt hozza fel mentségül, hogy az nem hallgat rá. Idén két ötödik osztályos tanuló bukott Borosnyón, hárman felhagyták az iskolát.
Az iskolából való kimaradás pedig anyagi veszteséggel is jár. Pótlékok vesznek oda, a "magyar pénztől" is elesnek. Döntő tényező tehát a roma gyerekek iskoláztatásánál is a szülők hozzáállása.
Azok a cigány gyermekek, akik az iskola útját választják, nem szűkölködnek elismerésben. A borosnyóiak a Néri Szent Fülöp-iskolában rendezett Másság vetélkedőn első helyezést értek el. Jól szerepeltek a csernátoni honismereti vetélkedőn. Most készülnek a besenyői sporttáborba.
A nyolcadik osztály vége, nemzetiségi hovatartozásától függetlenül, próba elé állít minden tanulót, Bo­rosnyón a huszonhét végzősből húszan álltak képességvizsgára. A maradék hét, aki nem vállalta a megmérettetést, külföldön dolgozó szülők gyereke. Sokatmondó adat.
Jó hír viszont, hogy számottevően döntöttek a továbbtanulás mellett. Sok borosnyói a megyeszékhelyi Mikóban, Mikesben folytatja tanulmányait. A tanulók háromnegyede választja a líceumot. A többi... Főként szülői biztatásra maradnak az üzletelés, adás-vevés mellett, ami anyagi haszonnal ugyan járhat, de a szellemi fejlődés? Érdekes, a cigányság egyre inkább próbálkozik társadalmi, politikai szerepléssel.
Pozitív példa Bódi Sándor fia, a borosnyói tanodából kikerült Rómeó, aki a Mikes Kelemen Főgimnázium érettségizőjeként 7,32-es eredményt ért el. Egye­temre szeretne menni.

Bódi Sándor Rómeó érettségizett
Ő lehet az a példa, aki bizonyította, tanulással, kitartással a romák is kiváló tanulmányi eredményeket tudnak elérni. Másokkal azonos esélyekkel indulhatnak. Akarat, a szülők hozzáállása kell ehhez. Az oktatás folyamatában nem kell másodrendűnek, esélytelennek indulni. De végig kell járni a tizenkét évet, utána az egyetemet is. Megéri, nem kell majd a szociális segélyt, más támogatást várni. Mindeb­ben a fő szerep a szülőé marad.