Utolsó fölszólalóként, "félház" előtt az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsa június 24-i ülésén javasoltam az RMDSZ területi szervezeteinek, hogy gondoskodjanak minél több moldvai magyar iskolásgyermek legalább kéthetes erdélyi nyaralásának biztosításáról a most kezdődött vakációban, illetve hogy lehetőleg minél több erdélyi magyar önkormányzat "fogadjon örökbe" egy-egy csángó magyar települést.
Annak idején, amikor az Udvarhely széki RMDSZ területi szervezetének ügyvezetője voltam (a külsőrekecsini gátszakadás idején), jól sikerült, országos szintű gyermeknyaraltatási akciót kezdeményeztünk. A vendéglátó családok számára is élmény volt. Többen máig nem felejtették el. Szombaton reggel, amikor a markába nyomtam mint a keresztény-szociális és nemzeti EMK-platform határozattervezet-javaslatát, az utóbb újraválasztott SZKT elnöke, Bíró Rozália is így nyilatkozott. Ugyanis Nagyváradon az ő családja részt vett akkor abban a nyaraltatási akcióban. A korábbi Fidesz-kormányzat idején Székelyudvarhelyen csángó szakmunkások magyar nyelvű képzéséről gondoskodtunk, teljes ellátással, ingyen stb. – Németh Zsolt jóvoltából. Egyébként is igaz az a közhely: adni mindig jobb, mint kapni! Továbbá: mennyire vártuk (várjuk) mi is bajainkban a támogatást, például az anyaországunktól!
Azért tartja időszerűnek az EMK a hajdani gyermeknyaraltatási akció folytatását, mert hiteles és erősen kedvezőtlen híreket kaptunk a virtuális csángó magyar oktatásról, a moldvai magyarság gazdasági helyzetéről és elrománosítása fölerősítéséről.
A sete-suta tanügyi törvényt pedig meg kellene töltenünk tartalommal! (V. ö. a marosvásárhelyi orvosi egyetem és a Babeş–Bolyai rektorainak lankadatlan "multikulturális lelkesedését és buzgólkodását" az erdélyi magyar egyetemi oktatás "felfejlesztése" érdekében – legalább a sztálini idők szintjéig.)
A csángóság képviselőjétől éppen olyan segítséget kérő és válasz nélkül felejtett sikoltás hangzott el februárban, az RMDSZ 10. kongresszusán, mint most Kuglis Andrástól, a bánsági szórványmagyarság nevében küldött nyílt levélben. Ideje lenne pedig végre meghallaniuk ezeket a nem személyes érdekek, nem magánérdekek gerjesztette "kellemetlen" akusztikai megnyilvánulásokat vezéreinknek is, amikor "világraszóló sikereink" özönével hivalkodó, cizellált mondataik között olykor, a kényszerű lélegzetvétel miatt, csekélyke szünetet tartanak.
Nélkülözhetetlen a Magyar Polgári Párt, a születőben levő néppárt és a Székely Nemzeti Tanács egyenrangú részvétele ebben az akcióban. Hiszen ideje lenne végre abbahagyni az árokásást érdekvédelmi intézményeink között, mint ahogyan erre törekedtek 1937-ben Tamási Áronék is a híres Vásárhelyi Találkozó megszervezésével.
Van még egy közös cselekvést igénylő ügyünk, amiről szólnom kellett. Megérett az idő annak a szerencsétlen 24 Hargita megyei férfi jogi és erkölcsi rehabilitálási perének megindítására, akiket a megyebeli forradalmi események során az 1989 decemberében elkövetett erőszakcselekmények ürügyén összesen 272 év börtönbüntetésre ítéltek – a székelység nyilvánvaló megfélemlítése és megalázása szándékával. És akiken csupán a magyarság nemzetközi összefogása segített. Négy és fél év után Ion Iliescu elnöki kegyelme révén, a teljes büntetésük letöltése előtt kikerültek a rácsok mögül. Annak idején az ún. alapfoktól a Legfelsőbb Bíróságig, a vádlottak családtagjaival együtt személyesen végigültem a tárgyalási tragikomédia-sorozatot. Ezért mertem minden lehetséges fórumon hirdetni, hogy ezek a pörök koncepciós jellegűek, az ítéletek pedig igazságtalanok voltak!
A 24 meghurcolt székely kiváló védőügyvédje, a csíkszeredai Hajdú Dezső a periratok alapján egy dolgozatban összefoglalta a történéseket, így hát most a kormányzati szerepet vállaló RMDSZ feladata a politikai-erkölcsi háttér biztosítása a meghurcoltak teljes rehabilitációja mielőbbi eléréséhez, a törvényes lehetőségek kihasználásához. Hajdú doktor dolgozatát átadtam dr. Varga Attila képviselőnek, aki szövetségünk emberjogi szakértője.
Katona Ádám, az EMK elnöke
