Ceauşescu az első időszakban gyakorlatilag három pillérre alapozta politikai legitimációját: külpolitikai téren a Szovjetuniótól történő eltávolodás és különutas-politika folytatása, gazdasági téren az életszínvonal emelése, belpolitikai téren pedig a társadalommal, főleg az értelmiségi elitekkel történő kiegyezés.
Ceauşescu egy új modernizációs gazdasági-társadalmi programot hirdetett meg, amelyben benne volt a nemzeti felemelkedés víziója is. A programot a román elit támogatta, de a nemzetiségek irányába tett lépések, a kulturális intézményépítés új lehetőségei a nemzetiségi elitek támogatását is elnyerték.
1968-ban három olyan eseményre is sor került, amely nagymértékben meghatározta a párt magyarságpolitikáját. Az év első felében fejeződött be a területi-közigazgatási reform, amely során a nemzetiségi kérdés is előbukkant, főleg a Székelyföld területi felosztását illetően. Kollektív jogokra alapozott, a Magyar Autonóm Tartomány (MAT) örökébe lépő egységes székelyföldi adminisztratív egység létrehozása csak elméleti szinten fogalmazódott meg, a gyakorlatban nem volt rá politikai akarat. Ugyanakkor a reformból a székelyföldi pártelit és értelmiség nem került ki egyértelmű vesztesként, hisz két új, magyar többségű megye alakult: Hargita és Kovászna megye. Kovászna megye hosszas és nehéz lobbi eredményeként. Szimbolikus jelentőségű lett a megyésítés során kirobbant székelyföldi belső, Csíkszereda–Udvarhely konfliktus kezelési módja is. Miért engedhetett egy ilyen jellegű "nyomásnak" Ceauşescu? Az új területi, közigazgatási településhálózat-fejlesztési koncepciók politikai célja a megváltozott központi hatalmat kiszolgáló lojális elit létrehozása, gazdasági célja pedig a decentralizált, erőltetett ütemű iparosítás helyi feltételeinek megteremtése volt. Annak ellenére, hogy a kisebbségi kérdést megoldottnak tekintették, a pártvezetésnek számolnia kellett azzal is, hogy a székelyföldi tömbmagyarság esetében egy nagyon kedvezőtlen döntés egyáltalán nem tesz jót a jövendőbeli gazdasági és politikai célok megvalósításának, valamint nem vet túl jó fényt az ország nemzetközi megítélésére sem.1
Az új politikai, gazdasági konstellációban Ceauşescunak a Székelyföldön is szüksége volt új, lojális politikai elitre, amely az új megyékben jutott pozíciókhoz. Ugyanakkor a Székelyföld több megyére való felosztása, több politikai és gazdasági centrum létrehozása, ahogy Dennis Deletant is fogalmaz: "lehetővé tette a magyarok számára, hogy az eddigieknél több megyében többséget képezzenek, ugyanakkor megfosztotta őket attól a lehetőségtől, hogy olyan monolitikus, általuk meghatározott tömböt alkossanak, amely a jövőben határozottabb autonómiaköveteléssel állhatott volna elő."2 Ehhez kapcsolódik az a tény is, hogy tovább erősödött nemzetiségpolitikai szinten az a jelenség is, miszerint a politikai nyelvezetben egyre inkább háttérbe kerül az "erdélyi magyarság" mint kifejezés, mint nemzetiségpolitikai kérdés. A MAT létrehozásával az erdélyi magyar kérdés lényegében a Székelyföldre szűkült, és ez a szemlélet a megyésítési előkészületek alatt is folyamatosan mélyült. Az akkori pártvezetés úgy gondolta, a nemzetiségi kérdés már nem létezik mint politikai prioritás. A sokat hangoztatott nyelvhasználati és kulturális engedményekkel és a Székelyföld adminisztratív és gazdasági kérdéseinek rendezésével pedig végképp ki lehet elégíteni az erdélyi magyarság igényeit.
A székelyföldi megyésítés egy másik, a térség történetét sokszor meghatározó jelenségre is rámutat. A helyi történelmi múltban gyökerező ellentétek, különböző gazdasági és politikai érdekek sokszor felülmúlták az ún. közös, esetleg nemzeti, érdekeket. A Sepsiszentgyörgy–Kézdivásárhely, Csíkszereda–Udvarhely viták felaprózták a Székelyföld minimális politikai erejét. A "nagy székely megyéért" csak az előkészítő szakaszban történt minimális lobbizás Fazekas részéről, a későbbiekben a helyi viták mindig felülírták ezt a kérdést. A "kis" Hargita megye székhelyéért folytatott harc már nem nemzetiségi, hanem regionális küzdelem, a helyi elit próbálkozása megtartani a régi pozíciókat vagy fontosabbakat, nagyobb társadalmi presztízssel és egzisztenciális lehetőségekkel kecsegtető újakat szerezni. A megyésítés során tapasztalt, a lakosság ellenőrzött keretek között történő megszólaltatása éppen a Székelyföldön volt, talán országos szinten is, a legerősebb. Az érintett települések lakossága és a helyi elit alaposan kivette részét a lokális vitákban, érdekütköztetésekben.
A két megye létrejött és az azt követő rövid időszak rendkívül fontos volt a térség életében. Az iparosítással egyetemben új lendületet kapott a térség modernizációja: munkahelyek létrehozása, közművesítés, építkezések, a lakókörnyezet megváltozása, az iskolahálózat bővítése, szakképzett tanerő falura áramlása, gáz és villany bevezetése. Új kulturális és művészeti intézmények alakultak, a megyeközpontokban értelmiségiek tucatja került állásba, és a helyi pártelit támogatásával az anyanyelvű kultúra ápolása új lehetőségeket kapott. A magyar kultúra és hagyományok szimbolikus térfoglalása 1945 után addig még nem tapasztalt méretekben folyt, főleg Kovászna megyében.
Pontosítás: A sorozatunk előző részében említett Fábián Ernő a nemrég elhunyt esszéíró-filozófus, nem agrártitkárként dolgozott az említett időszakban.
NOVÁK CSABA ZOLTÁN
1. Ez utóbbi érv többször is elhangzik az előkészületi viták során.
2. Deletant: România sub regimul comunist... i.m.: 129. o
