Mind Cserkész Béla, mind Szilágyi Zsolt Herbert úgy látja: a két dolog nem alternatívája egymásnak, sőt, egyszerre jelentkeznek. Önmaguk megítélésére persze nem pazarolnak sok szót, legfennebb úgy jellemzik a helyzetüket, hogy elegük lett a lakodalmi zenélésből, s a klasszikus-standard dzsesszben megtalálták saját kifejező eszközüket, azt a muzsikát, amelyben otthon érzik magukat. Ami pedig a fogadókészséget illeti, abban tényleg változás következett be, mert azt érzékelik: egyre több helyen igénylik a színvonalas, élő zenét, és ez nem csak a zenei fesztiválokra, hanem például nagyobb kereskedelmi egységek megnyitójára, vállalati ünnepekre is érvényes. Vagyis van megrendelője ennek a muzsikának.

Az együttes története alig kétesztendős, ám előzményei még a nyolcvanas évekre nyúlnak vissza. Igaz, akkor inkább megtűrt műfajként, egy-egy alkalmi előadásra álltak össze a zenészek, köztük mindig alapemberként Cserkész Béla. A mostani felállásban —

Cserkész Béla szaxofon, klarinét,

Szilágyi Zsolt Herbert billentyűs hangszerek,

Nagy Zoltán dobok,

Berkeczi Zsolt basszusgitár

és Szilágyi Nóra ének

— a tavaly kezdtek együtt muzsikálni, miután az Session Quintett korábban változó összetételű zenekarból Nemes György gitáros is távozott. Néha fúvósokkal kiegészülve a magyarul örömzenének becézhető dixilandet is játsszák. Idén már mintegy húsz fellépésük volt itthon és Magyarországon, a legrangosabb dzsesszfesztiválokra hívták meg (például Szegedre, ahol a legjobb magyar zenekarokkal egy színpadon zenélhettek), így a korábban saját kedvetelésre játszó banda egyre komolyabb próbatételek elé került. Az ősz folyamán pedig további meghívásoknak kell eleget tenniük (ezek közül a Ioana Hărtescu hidvégi származású énekesnővel közös koncertet emelik ki).

A heti pincepróba előtti beszélgetésünkre bekopogva — a Művészeti Iskola pincéje ad otthont a zenekarnak — Cserkész Bélát a kottáival bíbelődve ,,értük tetten". A számítógép képernyőjén, de az asztalon is kották sokasága (több ezret gyűjtöttek össze), ami végül is az alapja annak, hogy a közel százéves motívumok életre keljenek. Igaz, néha a harmóniaalapot is megváltoztatják, ebben a billentyűs legtöbbször a ludas, ez hangszerelésben felfrissíti a klasszikus műveket, de az eredeti hangzások is megmaradnak.

Ami a szervezési hátteret illeti, a zenekar önellátó, meghívásaik elsősorban személyes kapcsolatoknak köszönhetőek, s az anyagiakat is a költségek fedezése, és korántsem a nyereség határozza meg. Itthon is többször koncerteznek, de ők is érzik, hogy Szentgyörgyön nagyon hiányzik egy koncertterem, ahol az egyre gazdagabb zenei élet helyi szereplői — és itt más zenei műfajok igényes előadóira is utalnak — megmutatkozhatnának, és ahol végre megfelelő körülményeket lehetne teremteni a vendégmuzsikusok számára is.