Vihar viharzott, Villám cikázott, Fecske repült, Szellő is suhant a Székely Vágtán az Óriáspince-tetőn. Volt Csillagot rúgó szereplő is.
Az Óriáspince-tetőn végigböngésztem a Székely Vágtára benevezett lovak névlistáját. Meglepetésemre az uralkodó névtípus a hazai, a helyi, az eredeti, és nem világsztár lovak sokszor számunkra alig kiejthető és nem értelmezhető nevei kacagtak szembe velem. A székely előfutamon Szellő (Uzon és Maksa), Villám (Kézdivásárhely és Réty), Miklós (Nagyborosnyó), Fecske (Árkos), Matyi (Nagybacon), Marci (Kovászna), Vihar (Vargyas), Rege (Kézdiszentlélek), Kati (Esztelnek és Ozsdola), Barni (Csíkszereda), Baba (Máréfalva), Csillag (Borszék), Bubi (Szováta), Gitta (Hagymásbodon) névre hallgató lovak is vágtáztak.
Természetesen durva diszkrimináció lenne, ha a futamokon a teljesítmény díjazásakor a neveket is figyelembe vennék, hisz sok esetben a név hordozza – akárcsak az embereknél – a származást, vagy a versenyló fajára is utalhat. De a nevek árnyalják és ráhangolják a rendezvény jellegét, sejtetik a versenyzők kulturális kötődését, esetünkben nyomatékosítják a Székely Vágta székely jellegét.
