A vöröshagyma (a felvételen) és valamennyi rokona az Allium nemzetségből táplálkozásunkban kettős haszonnal van jelen, zöldségként és fűszerként.
Őshazája Afganisztán és Irán térsége, de Egyiptomban több ezer éves a jelenléte, az ókori rómaiak (idősebb Plinius) – túl étrendi szerepén – gyógyító hatását méltatták.
Jóformán egyetlen nap sem múlik el, hogy konyhánkban ne kerüljön a lapítóra a hagyma (de már van könnyezésmentes aprítónk is). Alig van olyan levesétel vagy második fogás, hogy mellőzhessük a hagymát belőle, a hagymalevestől a különböző húsételekig, a krumplisalátától és más vegyes salátáktól a pizzáig, a kirándulók szalonnája mellől sem hiányozhat. Ismert kellemetlen tulajdonsága, hogy a szeletelése közben felszabaduló alkilszulfid a szemünk könnyével kénvegyületeket képez, amely ellen hígító könnyezéssel véd a szem. Ez az anyag ugyanakkor a hagymánk nagy erőssége, mert baktérium- és gombaölő hatása igazolt.
A vöröshagyma vegyi összetételében az alkilszulfidon kívül a szénhidrát (8,3 g/100 g), a fehérje (1,7 g/100 g) fontosabb. A C-vitaminon (10 mg/100 g) és kevesebb B-vitaminokon kívül ásványi tartalmát kell említenünk, mivel szervezetünk fontos utánpótlását biztosítják (kalcium 190–540 mg, foszfor 200–480 mg, kálium 80–110 mg, magnézium 81–150 mg és nátrium 31–50 mg/100 g). További előnye, hogy hidegtűrő növény, zöldhagymaként egyike az első zöldségeknek. Számos légúti és szív-érrendszeri betegségben jótékony hatású, ha naponta egy nyers vöröshagymát elfogyasztunk. Közeli rokonai, a metélő- és gyöngyhagyma kevésbé ismertek, bár a metélőhagyma házi termesztésben téli zöldséget jelenthet, mivel megújuló levelei állandóságát biztosítják.
A póréhagyma (práz) ismeretlen ős leszármazottjaként a Földközi-tenger menti országokban jelenik meg először. Kevésbé agresszív vegyülete az allicin, amely allináz enzim hatására alliinből keletkezik. A fokhagymához hasonló egészségvédő hatása, fertőtlenítő, baktérium- és gombaölő volta miatt ismert. Magas vérnyomás ellen, egyéb szív- és véredényrendszeri betegségek esetén ajánlott a fogyasztása. Csökkenti a koleszterinszintet, hűléses légúti betegségek ellenszere. A fáraók Egyiptomának ismert étele, de adatok igazolják, hogy Mezopotámiában már háromezer éve termesztették. Több vitamint tartalmaz, mint a vöröshagyma, fagyállósága is nagyobb (kibír -15, -20 Celsius-fokot is).
Mindkét hagymafaj alacsony energiaértékű (40 kcal/100 g). Étrendi haszna akár levesételekben, akár salátaként vagy önmagában fogyasztva ismert. Néhány kalóriaérték (ahol a hagymánk csak "mellékszereplő"): hagymás rántotta két tojásból 360 kcal, hagymás rostélyos vagy hagymás krumplipüré (egy adag) 340 kcal.
