A Mikes Kelemen Főgimnázium alsó tagozatán az évzáró előtt pár nappal tudták meg az I A osztály végzősei és a szülők, persze, hogy a tanító nénit el akarják helyezni, elméletileg azért, mert nincs katedrája.
Mivel kevesebb osztály indul, mint amennyi végzett, úgy találták jónak, hogy a tanító nénit egy évre Kilyénbe helyezik (tudtommal az ottani iskola nem a Mikeshez tartozik) – majd a III. osztálytól visszaveheti az osztályát. Nem tudom, ezt ki találta ki, de az biztos, hogy nem a fejével gondolkodott. Azzal nem törődnek, hogy a gyerekek megszokták és megszerették a tanító nénit (aki nagyon odaadóan és eredményesen dolgozik, szabad idejét feláldozva délutáni oktatást is vállal), és azzal sem, hogy annak a huszonegynéhány gyereknek mekkora lelki traumát okoznak, vagy hogy milyen nehézségek elé állítják a szülőket. Ugyanis az a helyzet, hogy egy olyan tanító bácsi jönne a tanító néni helyett, aki köztudottan nem áll a helyzet magaslatán, már ami az oktatást illeti. Már több szülővel sikerült kapcsolatba lépnünk, akiknek a gyerekei a keze alól kerültek ki, és mindenki csak panaszkodik rá, sőt, olyan is akadt, aki kijelentette, hogy a IV. osztály elvégzése után a gyereke alig tudott írni-olvasni. A délutáni oktatásról még nem is hallott. Az ilyen pedagógus milyen példát mutat a gyerekeknek? Nem kritizálni akarom (távol áll tőlem, sőt, elnézést kérek, ha netán ismeretlenül megsértettem), csak nem szeretnénk, ha egy sikeres év után a gyerekek visszaesnének, és minden eddigi munkájuk a semmibe veszne. A tanító néni még így is vállalta a délutáni oktatást a II. osztályban, ami nagy segítség lenne, de... Nem tudom, miért nem kérdezték meg a szülőket, elvégre a gyerekek élete és taníttatása fölött döntöttek anélkül, hogy bárkivel is szóba álltak volna! Talán a szülőknek nincs joguk vagy beleszólásuk abba, ami a gyerekeik életét befolyásolja az iskolában. A szülők többsége azt szeretné, hogy a tanító néni folytassa a megkezdett munkáját, és ennek érdekében kérést intéztek a megyei tanfelügyelőséghez rögtön a tanévzárás után, de erre még – a szabadságra hivatkozva – választ nem kaptak. Az iskola igazgatónőjével is tárgyaltak, aki sajnos semmit sem tud tenni az úgymond "felsőbb" utasítás ellen. Néhány szülő már azon gondolkozik, hogy vagy más iskolába íratja a gyerekét, vagy elviszi a tanító néni után, és egy év múlva visszahozza a III. osztály folytatására – természetesen, csak akkor, ha a tanító nénit is visszahelyezik! A baj csak annyi, hogy ha az osztálynak fele elmegy – már van, akit átírattak –, akkor felbomlik, megszűnik és így az egy év elteltével nem lehet majd a gyerekeket visszahozni.
Hát egyelőre ennyi lenne a történet, remélhetőleg válasz is érkezik a tanfelügyelőségről.
B. Z., Sepsiszentgyörgy