Az első tájékoztató tábla arról mesél, hogy amikor a Festetics-uradalom része volt a Kis-Balaton, az állattartás szempontjából fontos területnek számított. Szürkemarhák, disznókondák éltek itt, és jelentős számú vízibivaly. Ez utóbbiak tenyésztését és génmegőrzését felvállalta a nemzeti park igazgatósága, ezért működteti Kápolnapusztán a rezervátumot, ami korábban a nagykanizsai állami gazdaságé volt. Itt ma már 150 egyed él, továbbá a zalavári legelőkön még ugyanennyi bivalyt tartanak.
A két vízfolyás közti töltésen folytatott sétán hamar megérezni a mocsárgáz szagát, ami arra utal, hogy tőzeges lápterületen járunk. A Zala szabályozása előtt a folyó áramlási útvonala a Kis-Balatonon vezetett át. A lecsapolás előtt ezen a lápos területen vezetett az útja a Balatonig, és ez természetes víztisztítást biztosított. Ezt a funkcióját akkor vesztette el, amikor mederbe terelték a Zalát, így a folyó melletti települések szennyvize is egyenesen bekerült a tóba. Később ezért volt szükség a Kis-Balaton egyes majd kettes ütemének víztározójára, mert rájöttek, hogy a Zala megtisztítását csak ez teszi lehetővé.
A Diás-szigetre már úgy érkezik a látogató, hogy a folyóparton a víz fölé hajló fák, nádas és sás fogadja. A kis szigeten a korabeli halászati eszközök is láthatóak, többek között a vejsze, amely valaha nádfonatból készült, és függőlegesen a sekély vízbe eresztve halterelőként és csapdaként szolgált. Amint belépünk a szárazulatra, takaros nádfedeles házhoz érünk, amely mellett egy nádkunyhó is áll. Ez utóbbi Matula kunyhójának hű másolata, az eredetit ugyanis még az ötvenes években lebontották, akkor épült a most is álló téglaház. A Matula-kunyhó valójában az író szálláshelyéül szolgált. Berendezése egyszerű: két fából ácsolt ágy, rajta szalma szolgál "matracként", a fal mellett apró asztal. A döngölt földpadlós építmény talán négy négyzetméter lehet. Ebben a környezetben vetette papírra a Tüskevárt... A kunyhót később elbontották, mert 1954-re megépült a ma is álló ház. Ennek dolgozószobájában született azután a Téli berek, és a kis róka kalandjait bemutató, rajzfilmként is óriási sikerű Vuk.
Aki végigjárja a túra útvonalát, hallhat arról, hogy ki is volt valójában Matula bácsi, élő vagy kitalált személy. Nevét és alakját az író több ember valós személyiségjegyeiből alkotta. Somogyfajszon egy gyerekkori barátjának nagyapját hívták Matulának, de az öreg regénybeli alakjában ott van a tavaly elhunyt természetvédelmi őr, Futó Elemér nagyapjának személyisége is.
Az 1900-ban a Somogy megyei Göllén született és 70 éves korában elhunyt Fekete István mezőgazdász végzettséget szerzett. Első regényét, A koppányi aga testamentumát az Országos Gárdonyi Géza Társaság történelmi témájú pályázatára írta 1936-ban, s egyből első díjat nyert. Hamarosan beválasztották a magyar írók szűk körű társaságába, de a kommunizmusról vallott nézetei miatt 1946 után évekig nem jelenhettek meg a természetről és az állatvilágról szóló írásai sem. A Diás-szigeten álló téglaház egyik szobája ma Fekete István emlékhelye. Korhű berendezése mutatja, hogy milyen körülmények között alkothatott a Kis-Balaton szerelmese. A sarokban álló könyvespolcon pedig szinte valamennyi művének megtalálható egy-egy példánya.
A ház egy másik helyisége ugyancsak emlékszoba, Vö­nöczky Schenk Jakabról nevezték el, aki a múlt század elsÅ‘ harmadában meghonosította Magyarországon a madárgyűrűzést. Ebben a szobában a gyerekek és a felnÅ‘ttek is számos érdekességet láthatnak: vannak itt madárszÅ‘tte fészkek, levedlett siklóbÅ‘rök, bogarak, kagylók és tojások, amelyek mind a Kis-Balaton gazdag élÅ‘világát hivatottak képviselni.

Lendvai Béla