Kuti János
Valljuk be: amikor valahol a világban egy-egy nagy földrengés következik be, mi itt csendben örülünk, hogy nem nálunk történt. Viszont ne örüljünk túlságosan, mert előbb-utóbb nálunk is lesz egy jó nagy földrengés.
Az idei nagy japán földmozgás után láthattuk, micsoda pusztítást tud véghezvinni. A japánok felkészültek az ilyenekre. Nemcsak a földrengések átvészelésére, hanem az atomsugárzásra is. Az első atombombákat náluk dobták le az amerikaiak (most 66. éve), így rendelkeznek némi tapasztalattal a sugárzás káros hatásának túlélésében is.
Nálunk már 35 éve nem volt valamirevaló földrengés. Amikor bekövetkezett a nagy 1977-es katasztrófa, mindenki megijedt, és készült a következőre. Az épületeket is aszerint tervezték. Nem lehet tudni viszont, hogy mennyi rozsdás betonvas került (ha került) a vasbetonba, és mennyi cementpor illant el, amikor a betont keverték. Akkoriban felmérték az épületeket, főleg Bukarestben. És a rengeteg földrengésveszélyes házat megjelölték piros ponttal. Ezeket aztán csak sokkal olcsóbban lehetett eladni. Közülük igen keveset erősítettek meg. Ezért a lakók a fel nem újított épületekkel azt tették, amit lehetett. Például átfestették a piros pontokat kékre, vagy egyszerűen eltüntették azokat. Mert lehet ám megoldást találni mindenre!
Amikor Csernobilból felszállt egy reaktor, az atomerőművek nagy fogadalmakat tettek a biztonságos működésre. A környezetvédők addig harcoltak az atomerőművek ellen, hogy ma már majdnem 150 atomreaktor működik Európában. Közben addig vakarták a tenger fenekét a Mexikói-öbölben, míg ott néhány millió hordó kőolaj ömlött a vízbe. Magyarországon meg vörös iszap áradt ki egy tárolóból.
Szóval, változatos módon pusztíthatjuk magunkat. És amikor a Föld látja önpusztító igyekezetünket, ő is besegít egy-egy vulkánkitöréssel, földrengéssel, cunamival, hurrikánnal, mint most Amerikában, vagy – ha ezek nincsenek mindenütt kéznél – szárazsággal és árvízzel. Egy-egy ijedség után aztán elkezdünk védekezni. (Például: eső után köpönyeg és gátak.) A nagy ’77-es földrengés után felmért és megpontozott épületek lakói is felkészültek. A legrosszabbakra. És ki vannak készülve.
Közben építettünk egy atomerőművet Csernavodán. Szerencsére nem Csernátonban. Ha felrobban, imádkozhatunk, hogy ne ide jöjjenek a radioaktív felhők.
Az oktatást és képzést is fel lehetne futtatni. Idehaza azt gyakoroltatják, hogy földrengés estén egy kemény asztal, tartógerenda alá vagy a sarokba kell bújni. A lényeg az, ha az emelettel együtt zuhanunk, arra vigyázzunk, hová essünk. Egy dolgot kell elkerülni: nehogy pánikba essünk. A gyengébb idegrendszerűek viszont elmehetnének Japánba tapasztalatcserére. Ott élőben (?) is átélhetnek néhány földrengést, és gyakorolhatják a teendőket: hogyan másszunk ki az összedőlt épület alól, vagy miként készítsünk szakszerűen végrendeletet... Azt is meg lehetne tanítani nekünk, hogyan védekezzünk sugárzás ellen. Hátha azt is megszokná az ember. És akkor egy atomerőmű vagy atombomba robbanása esetén sugározhatnánk a boldogságtól.
