Mit tegyünk természeti csapások esetén?

2011. szeptember 1., csütörtök, Jegyzet
Kuti János

Valljuk be: amikor valahol a világban egy-egy nagy földrengés következik be, mi itt csendben örülünk, hogy nem nálunk történt. Viszont ne örüljünk túlságosan, mert előbb-utóbb nálunk is lesz egy jó nagy földrengés.

Az idei nagy japán földmozgás után láthattuk, micsoda pusztítást tud véghezvinni. A japánok felkészültek az ilyenekre. Nemcsak a földrengések átvészelésére, hanem az atomsugárzásra is. Az első atombombákat náluk dobták le az amerikaiak (most 66. éve), így rendelkeznek némi tapasztalattal a sugárzás káros hatásának túlélésében is.
Nálunk már 35 éve nem volt valamirevaló földrengés. Amikor bekövetkezett a nagy 1977-es katasztrófa, mindenki megijedt, és készült a következőre. Az épületeket is aszerint tervezték. Nem lehet tudni viszont, hogy mennyi rozsdás betonvas került (ha került) a vasbetonba, és mennyi cementpor illant el, amikor a betont keverték. Akkoriban felmérték az épületeket, főleg Bu­karestben. És a rengeteg földrengésveszélyes házat megjelölték piros ponttal. Ezeket aztán csak sokkal olcsóbban lehetett eladni. Közülük igen keveset erősítettek meg. Ezért a lakók a fel nem újított épületekkel azt tették, amit lehetett. Például átfestették a piros pontokat kékre, vagy egyszerűen eltüntették azokat. Mert lehet ám megoldást találni mindenre!
Amikor Csernobilból felszállt egy reaktor, az atomerőművek nagy fogadalmakat tettek a biztonságos működésre. A környezetvédők addig harcoltak az atomerőművek ellen, hogy ma már majdnem 150 atomreaktor működik Európában. Közben addig vakarták a tenger fenekét a Mexikói-öbölben, míg ott néhány millió hordó kőolaj ömlött a vízbe. Magyarországon meg vörös iszap áradt ki egy tárolóból.
Szóval, változatos módon pusztíthatjuk magunkat. És amikor a Föld látja önpusztító igyekezetünket, ő is besegít egy-egy vulkánkitöréssel, földrengéssel, cunamival, hurrikánnal, mint most Amerikában, vagy – ha ezek nincsenek mindenütt kéznél – szárazsággal és árvízzel. Egy-egy ijedség után aztán elkezdünk védekezni. (Például: eső után köpönyeg és gátak.) A nagy ’77-es földrengés után felmért és megpontozott épületek lakói is felkészültek. A legrosszabbakra. És ki vannak készülve.
Közben építettünk egy atomerőművet Csernavodán. Sze­rencsére nem Csernátonban. Ha felrobban, imádkozhatunk, hogy ne ide jöjjenek a radioaktív felhők.
Az oktatást és képzést is fel lehetne futtatni. Idehaza azt gyakoroltatják, hogy földrengés estén egy kemény asztal, tartógerenda alá vagy a sarokba kell bújni. A lényeg az, ha az emelettel együtt zuhanunk, arra vigyázzunk, hová essünk. Egy dolgot kell elkerülni: nehogy pánikba essünk. A gyengébb idegrendszerűek viszont elmehetnének Japánba tapasztalatcserére. Ott élőben (?) is átélhetnek néhány földrengést, és gyakorolhatják a teendőket: hogyan másszunk ki az összedőlt épület alól, vagy miként készítsünk szakszerűen végrendeletet... Azt is meg lehetne tanítani nekünk, hogyan védekezzünk sugárzás ellen. Hátha azt is megszokná az ember. És akkor egy atomerőmű vagy atombomba robbanása esetén sugározhatnánk a bol­dog­ságtól.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 497
szavazógép
2011-09-01: Jegyzet - Pálmai Tamás:

Bányarémek ideje (Békési levelek)

Tudós emberek szerint a bányarémet – kit némely helyen még bányaszellem vagy bányapásztor néven is emlegetnek – kontinensünk-szerte ismerik a különféle népek mint mondáikban előforduló természetfölötti lényt, aki a bányákat őrzi, és azok mélyén él.
2011-09-01: Riport - Bokor Gábor:

Vergődő Zabola

Nemrég tartottak faluünnepet Zabolán. A község apraja-nagyja egy napra elfelejtette a mindennapi gondokat, ünnepelt, szórakozott, barátkozott. Azóta visszatért a rendes kerékvágásba az élet, folytatódik a munka. Nyugodtan mondhatjuk: egész Zabola építőteleppé vált. Nemcsak az utat javítják – erről már többször szóltunk –, de a falusi élethez immár nélkülözhetetlen befektetéseket is próbálják előmozdítani kisebb-nagyobb sikerrel.