Recseg-ropog a költségvetés, a beruházások döcögnek, még nagyobb baj, hogy főként jelentéktelen, jövedelmet nem termelő létesítményekre szórják a pénzt, olyan beruházásokat támogatnak, melyek haszonélvezői a jelenlegi hatalmi szférához közel álló üzletemberek.
Alig jut pénz a tanügyre, az egészségügyre, a munkanélküliség sem akar csökkenni, az újabb gazdasági válság romániai hatása egyelőre felmérhetetlen. Bűnbakot kell tehát keresni, s újabban Sebastian Lăzăroiu munkaügyi miniszter segítségével a nyugdíjasokban leltek rá arra a társadalmi csoportra, mely felemészti az ország pénzét, és adósságba taszítja azt.
Korábban Traian Băsescu mondogatta, most hű szolgája ismételgeti: az állami nyugdíjpénztárnak idén 14,9 milliárd lejes a hiánya, és ez a nemzeti össztermék 2,75 százalékát teszi ki. Kétségtelen, nagyon sok pénz, de ne feledjük, Bulgária kivételével minden európai országban magasabbak a nyugdíjak, mint mifelénk. A potentátok szerint mégis elviselhetetlen terhet rónak az államra az elöregedett emberek. Tény: a nyugdíjpénztár bevétele folyamatosan csökken, mert egyre kevesebben dolgoznak, és egyre kevesebb pénzért. Ha a gazdaság meglódulna, ha a Boc-kormány ki tudna lépni öncsaló, prosperitást hirdető magatartásából, talán a nyugdíjasok sem jelentenének elviselhetetlen terhet.
A hiány tehát tény. A Liviu Voinea közgazdász, egyetemi tanár által vezetett kutatás első ízben igyekszik ennek okait is feltérképezni. Tudjuk, 2008-ban a nyugdíjpénztár bevétele még a kiadásainál valamivel magasabb volt, s az egyensúly akkor roppant meg – állítja a Voinea-féle tanulmány –, amikor a Szociáldemokrata Párt nyomására a liberális kormány három hónappal előrehozta a 2009 januárjára tervezett nyugdíjemelést. A Tăriceanu-kormány alatt jelentősen nőttek a nyugdíjak, összesen 60,3 százalékkal, de akkoriban a gazdaság nyolc százalékkal bővült, a nyugdíjak pedig nagyon alacsonyak voltak, tehát egyfajta társadalmi méltányosság diktálta a nyugdíjemelést. Az elemzők szerint a baj ezután következett. 2009-ben a demokrata-liberális és szocdem kormány alatt – Băsescu újraválasztási kampánya idején – bevezették a kötelező minimálnyugdíjat, közben 2007 és 2011 között megszűnt 562 000 munkahely, kevesebb munkavállalótól jóval kevesebb pénz került a nyugdíjalapba, ráadásul 2010-ben 25 százalékkal csökkentették a közszférában a béreket, ami újabb veszteséget jelentett. A válság miatt jelentősen visszaesett a magánszektorban dolgozók bére is, következésképpen befizetéseik csökkentek. Összességében 4,8 százalékkal kevesebb nyugdíjjárulékot fizettek az alkalmazottak. Közben a kötelező magánnyugdíj-alap évente 15,07 százalékkal kurtította meg az állami pénztár bevételeit. Ráadásul az egységes nyugdíjtörvény értelmében az állami pénztár kötelékébe kerültek a belügy, hadügy, titkosszolgálatok nyugdíjasai is, ami újabb 5,4 százalékos hiányt eredményezett, s bár fennen hangoztatják, hogy a garantált 350 lejes minimálnyugdíjat az állami költségvetésből fizetik, s nem is nyugdíjnak, hanem társadalmi segélynek nevezik, értéke a hiány 4,4 százalékát teszi ki. Hogy mekkora hiányt okoz a nyugdíjpénztárnak az a két és fél, hárommillió munkaképes fiatalember, aki elhagyta az országot, s Olaszországban, Spanyolországban, Németországban vagy máshol dolgozik, az felbecsülhetetlen.
A kormány havonta kölcsönt vesz fel, hogy ki tudja fizetni a nyugdíjakat, és nagy a kamat, mi több, egyre nő, s imígy elzálogosítjuk a jövő nemzedék lehetőségeit – siránkozik Sebastian Lăzăroiu. És Băsescu sem marad le, épp a múlt héten mondta Verespatakon: a jegybank kénytelen volt 193 tonna aranyat eladni, hogy kifizesse a béreket és nyugdíjakat. Hogy állítása igaz vagy sem, nehéz eldönteni, szóvivője s a nemzeti bank is azonnal cáfolta. Az államfő most vasárnap a fiatal demokrata liberálisoknak ecsetelte, micsoda rettenetes időzített bombát jelent Románia haladása szempontjából, hogy 4,2 millió alkalmazottnak 4,9 millió nyugdíjast kell eltartania. Csak épp azt felejtette el őkegyelme, hogy a nyugdíjas nem eltartott, s nincs olyan ország, ahol a költségvetés ne egészítené ki a nyugdíjalap havi bevételeit. Romániának nincs erre pénze, fogalmazgatja máris a mentséget Emil Boc, aki meglehetősen brutálisan jelentette be: igen kevés a valószínűsége annak, hogy jövőben – a törvénynek megfelelően –, emeljék a nyugdíjakat.
A bűnbak viszont megkerült: a sok nyugdíjas. S akik közül sokan nem akarnak természetes úton távozni a rendszerből.
