Száz éve lesz szeptember 12-én annak, hogy hazatért szülőföldjére a 20. század elejének emberbaráti tevékenységét határtalan lelkiismerettel végző személyisége, Nagy Kálmán, a Sepsiszentgyörgyi Fiúárva- és Szeretetház igazgatója – írja hozzánk küldött levelében unokája, a Sepsiszentgyörgyön élő Fóris Márta.
Nagy Kálmán 1877-ben született Étfalván a falu utolsó jeles iskolamestere és énekvezére, Nagy György (1841–1918) családjának negyedik gyermekeként. Édesapja volt az étfalvazoltáni népoktatás megteremtője-megszervezője. Nagy Kálmán a Nagyenyedi Református Kollégiumban szerezte oklevelét, s a néptanítóknak földművesiskolát szervezett Algyógyon, szőlő- és borgazdasági tanfolyamot Tarcalon. Mezőtúri tanítóként gazdasági népiskolában tanított, tanyai iskolák igazgatója volt, ahol tovább szervezte tanfolyamait. 1911-ben foglalta el árvaiskolai igazgatói állását, gyarapította az árvaházi vagyont, a megművelhető területekből befolyó jövedelem felhasználását. 1918-ban a rábízott árvák menekítése közben a háborús körülmények orvossághiánya miatt cukorbetegségben elhunyt. Egyik unokája, a Kalevala-fordító Nagy Kálmán (1939–1971) nyelvész és műfordító, az Utunk munkatársa volt. A nagyapa emlékét és hagyatékát Fóris Márta őrzi. Síremléke a szemerjai temetőben áll.
