Hidvégen annak ellenére, hogy a Nemes és a Mikó család ősi fészke volt, jóformán semmi sem maradt fenn az ősiséget bizonyító építészeti emlékek közül. A Mikó-udvarház boltíves kapuja az 1960-as évek elején még állt, de ezt is, mint az 1977-es földrengés után a régi kastélynak tartott Bagolyvárat, lebontották.
A falu déli szélén, a volt Mikó-kastély (utóbb a kövesdi Boér család birtokába került) belsőségén a terasz peremén álló boltíves, kiugró tornácú épület az egyetlen, mely "sugallja valóban öles kőfalaival, hogy régebbi lehet, mint a XIX. század elejét sejtető, szép ácsszerkezetet rejtő manzárd-tetőzete".
A gróf Nemes családnak a 20. század első éveiben még pompázó kastélyából hasonlóan kevés az, ami megmaradt. Az emeletes, szép kivitelezésű, barokk tetőzettel borított kaputorony a szárnyépülettel együtt akkor került lebontásra, amikor az öregek otthonát építették. Az egykor szemet gyönyörködtető grófi parkot a kommunizmus éveiben semmisítették meg. Ma csak néhány öreg fa őrzi az arborétum emlékét. Ami megmaradt, az a temetőben álló neogótikus stílusban épített temetkezési kápolna. Csúcsíves ablakainak kőrácsaival, bejáratával, homlokzati rózsaablakával vidékünk 19. századi neogótikájának egyedi példánya. Jelenleg a temetkezési kápolnát a római katolikus filia templomként használja.
*
Gyárfás Jenő Tetemrehívásának egyik szereplője, Ökrös bá meghalt, elgázolta Uzon mellett egy csángó szekér. Ki ne ismerte volna Ökrös bát, a tipikus alakú, vén koldust? Ki mindennapos volt Sepsiszentgyörgyön és vidékén minden háznál, kivel mint mumussal ijesztgették a szófogadatlan rívó gyermekeket. Mert mikor Ökrös bá elkezdette mennydörgő, bariton, rekedtes hangján kéregetését: Mert Jézus Krisztus megfizeti mind ezen, mind a másvilágon! – futott a gyermek ijedtében, mint a csirkehad, mikor lecsap az ölyv. De Ökrös bát nemcsak Sepsiszentgyörgyön ismerték, a mi vak kódisunkat ismeri a nagyvilág, mert Gyárfás Jenő festőművészünk Tetemrehívás című képén meg van örökítve. Ökrös bá! Requiescat in pace!
Székely Nemzet, II. évf. (1884. jún. 15.) 92. sz.