Emlékeztetett arra, hogy a nyolcvanas években, a relatív hátrányos megkülönböztetés korában erkölcsi tartás járt a vallásossággal, a mai plurális világban erre már semmi szükség nincs, ráadásul az egyházi iskolákban kötelezettséggé vált a vallásos életmód, amely kényszer pedig sokszor ellenállást válthat ki a tinédzser korosztályból. Ez a helyzet komoly feladatot ró az iskolafenntartó egyházakra, el kell dönteniük, hogy a külsőségekben megmutatkozó engedelmességre nevelnek, vagy pedig a diákok szabad, egyéni elhatározásának adnak teret, amely természetesen lehet a hit melletti mélyen elkötelező döntés is — jegyezte meg Csepregi András.

Mint mondta, 1980-tól napjainkig paradox módon nem sokat változott a vallásukat gyakorló emberek száma, 13—15 százalék volt akkor is és most is a havonta legalább egyszer templomba járók aránya. Természetszerűen a hitoktatásban részt vevő diákok aránya nőtt, jelenleg 29 százalék.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy az adatok alapján Magyarország aránylag szekularizáltnak számít, főleg Lengyelországgal vagy Romániával összehasonlítva, ugyanakkor Csehországban vagy Németország keleti területein alig húsz százalék az egyháztagok aránya. Összességében megállapítható, hogy az iparosodottabb vidékeken alacsonyabb, az agrártérségekben pedig magasabb a vallásos emberek száma. Magyarországon viszont az is megfigyelhető — és ez is a nyolcvanas évektől kezdve mért tendencia —, hogy az aktív gyülekezeti tagok között növekszik az értelmiségiek aránya.

Csepregi András szerint a reformációnak ma is van üzenete. Luther híres 95 tételének első mondataival a bűnbánatra és a megtérésre szólít fel, s ez a szekularizált embert is önvizsgálatra indíthatja. Véleménye szerint az egyházak éppen ezzel adhatnak ma is komoly segítséget a társadalomnak. Ez arra a bizalomra alapul, hogy az élet folytatódik akkor is, ha a szembenézés megtörtént, s ennek a bizalomnak az építése lehet ma az egyházak egyik fontos küldetése.