A káposzta (és a család valamennyi változata) a Nyugat-Európa sziklás partjain ma is honos vadkáposztából (Brassica oleracea oleracea) származik. Iskolapéldája az ember sok évezredes nemesítő tevékenységének, illetve a növények polimorfizmusának (többalakúság).
Ismereteink szerint az ókori görögök voltak e sokalakúság kezdő megvalósítói, bár Európában csak a középkortól termesztik rendszeresen a káposztaféléket. A Kárpát-medencében a XVI. századtól ismertek a káposzta változatai. A gyökér kivételével a faj valamennyi szerve átalakult emberi (állati) táplálékká. Leveléért hasznos a fejes és a vörös, valamint a kelkáposzta, a száron füzérszerűen elhelyezkedő rügyekért a bimbós kelt szeretjük, a megvastagodott szárú a karalábé, a megrövidült virágzatút karfiolnak, illetve brokkolinak nevezzük.
A fejes (édes) káposzta nemcsak kedvelt alkotóeleme sok főzelékfélénknek, de magas C-vitamin-értékét (40–50 mg/100 g) savanyítva is megőrzi (a cukor az erjedési folyamat végén tejsavvá alakul). Télen a bő levet eresztett savanyú káposzta ajánlott vitaminpótló. De jelentős mennyiségű káliumot (170 mg/100 g), kalciumot (40 mg) és foszfort (26 mg) is tartalmaz. Energiaértéke 65 kcal. A rakott káposztáé 381 kcal, egy pohár savanyú káposztalé csupán 20 kcal-t tartalmaz.
A vörös káposzta hazája Kis-Ázsia. Fagytűrő tulajdonsága növeli az értékét. Jellegzetes színét az antocián nevű vegyület adja, amely párolás során kékké változik (ecet hozzáadásával megőrizhető az eredeti szín). Energiaértéke 31 kcal, egy adag párolt vörös káposztával 91 kcal-t juttatunk szervezetünkbe.
A kelkáposzta az előbbieknél is jobban tűri a hideget (-10 C-fokig). Bár nálunk kevésbé népszerű, a dél-európai országokban gyakran kerül főzelékként (rakott kel) az asztalra. Energiaértéke 26 kcal, a rakott kelfőzelék egy adagja 425 kcal.
A karalábé magas C-vitaminja értékelhető (65 mg/100 g), de viszonylag gazdag szénhidrátokban is. Ha frissen használjuk (későn begyűjtve fásodik), magas víztartalma (92 százalék) miatt leves, és nyersen is ízletes ételnek számít. (Akárcsak a káposzta torzsája.) Kevésbé ismert a többnyire eldobott levelek értéke, amelyek vitamin- és karotinoid-tartalma háromszorosa a fejnek! ("Töltikének" mi is gyakran használtuk.) Neve a német kohlrabiból magyarosodott.
A karfiol húsos, fehér virágai szintén gazdagok C-vitaminban (60 mg/100 g), hasonlóképpen káliumban is (300 mg/100 g), mint egyébként valamennyi rokon káposztaváltozat. Előnye a sokoldalú hasznosítása (főzelék, leves, savanyúság, saláta). Termelői tudják, hogy virágai a napon barnulnak, ezért felettük összekötik a belső leveleket. Energiaértéke 29 kcal, egy adag levesé 222 kcal.
A brokkoli közeli rokona a karfiolnak, zöld színű virágrózsáját fogyasztjuk. Az eddigiekhez viszonyítva ennek a változatnak a legmagasabb a C-vitamin értéke (89 mg/100 g).
A bimbós kel a leginkább hidegtűrő káposztaváltozat, -15 C-fokos hőmérsékletig, olykor januárig a termőhelyén hagyható, friss zöldségként kerülhet konyhánkba. Bár piacainkon alig találkozunk vele, érdemes tudnunk, hogy C-vitamin értéke a brokkoliénál is magasabb. Egy szokásos adag a tányérunkban a napi C-vitamin szükségletünk másfélszeresét biztosítja. Ugyanakkor energiaértéke csak 49 kcal.
