népmeseA király kutyája

2011. október 8., szombat, Kiscimbora

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király. Annak volt egy nagyon-nagyon szép leánya, s volt neki egy kutyája, amit rettentően szeretett. Nem adta volna oda senkinek a világ semennyi kincséért, az egész országért. Akárhova ment sétálni, a kutyát vitte magával.

A leányát eljegyezte a szomszéd ország királyfia, s az a királyfi, ahogy járogatott a királykisasszonyhoz, hát erőst megtetszett neki a kutya. Kérte a királykisasszonytól, könyörgött, mert a királytól nem merte kérni. Addig könyörgött, addig istenkedett, hogy a királykisasszony, mikor az apja nem volt otthon, odaadta a kutyát a vőlegényének. Elvitte a királyfi a kutyát, de elfelejtette megkérdezni, hogy minek hívják. Hiába szólott neki így, hiába szólott neki úgy, a kutya csak szomorkodott.
Gondolt egyet a királyfi, s azt mondja az inasának:
– Most elmész oda a királykisasszonyhoz, s megkérdezed, hogy mi a kutyának a neve. De úgy kérdezd meg, hogy azt senki ne hallja, csak egyedül a királykisasszony!
El is ment a királyfinak az inasa, de mi­kor a nagy terembe belépett, éppen az asztalnál ültek a király, a felesége s a leánya. Hej, de nagy bajban volt az inas, hogy tudja ő megkérdezni, hogy minek hív­ják a kutyát? Állt egy darabig, állt. Egy­szer azt mondja a királykisasszonynak:
– Azért küldött engem ide az, hogy mondd meg neki azt, hogy minek hívják azt.
A királykisasszony átlátott a szitán, s azt mondja:
– Mondd meg neki azt, annak hívják azt, ahogy te állsz ott, úgy ülök én itt.
Hát elment az inas, s megmondta a királyfinak.
Gondolkozott a királyfi, törte a fejét, mi lehet az, s nagy későre rájött. Biztosan az inas, mikor odament, erőst meg volt ijedve, s nem merte megkérdezni a királykisasszonytól az apja jelenlétében, minek hívják a kutyát, s azért mondta a királykisasszonynak, hogy annak hívják azt, ahogy te állsz ott, úgy ülök én itt. Azt mondja a kutyának:
– Ide gyere, Félsz! - S hát disznóadta teremtette, a kutya felugrott, s a királyfinak nyalta az arcát, s ugrált örömében. Azt se tudta, mit csináljon. Mert a kutyának a neve Félsz volt.
Hej, de mikor elment az inas, nagy méregbe keveredett a király, s azt mondja a leányának:
– Mit beszélgettél te az inassal?
– Hát, édesapám, ezt én meg nem mondhatom.
– Hát ha nem mondod meg, akkor eltakarodj az országomból, hogy ne is lássalak!
Nagy sírás s keserves könnyhullatások között a királykisasszony összeszedte magát, s elment. Elment a szomszéd ország királyfiához, aki a vőlegénye volt. Na oda jó helyre ment, a királyfi egy csöppet se haragudott. Hanem egyből nagy lakodalmat csaptak, megesküdtek.
Telt-múlt az idő.
A királykisasszonynak született egy erőst szép gyermeke. Gondolta magában az öreg király, jó lesz, ha kibékülök a leányommal, s meglátogatom.
Beleültek a feleségével egy szélhintóba, s elmentek, hogy meglátogassák a lányukat, s mikor a leányát meglátogatta, akkor látta meg, hogy ott van a legkedvesebb kutyája. Azt mondja a királykisasszony:
– Na, édesapám, most már úgyis mindegy, megmondom, hogy mit mondtam az inasnak.
S a király akkor tudta meg, hova került az ő legkedvesebb kutyája, s mit beszélgetett a leánya. Szánta-bánta, de immár mindegy volt, mert úgyis megbékéltek, s még ma is élnek, ha meg nem haltak. Aki nem hiszi, járjon utána!

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 510
szavazógép
2011-10-08: Kiscimbora - :

Fekete István: A Fokos hátán

Vidáman kocsikáztunk a Kisrét felé, bár a kitűnő "honvédlovak"-at csak kemény kézzel lehetett a vágtáról lebeszélni.
2011-10-08: Kultúra - Fekete Vince:

Az Öregisten (Székely bestiárium)

Még alig hajnalodott, még alig kezdtek kibontakozni a házak, az utcák, a domboldal ölében megbúvó falucska hegyre futó, köves, keskeny utcácskái az éjszaka sötét csomagolásából, amikor az Öregisten már két kemény lovával kaptatott kifelé, a Kőhát oldalán, az erdő irányába.