zabla szabja állkapcsom,
korlátok folyton a húsomba hasítanak,
hogy földhözragadt létem érezzem.
időigába fogott állat,
ahogy a hitetlen örökkévalóság malmát
körbe-körbe forgatja...
álcázott sárkányok
az átok mély celláiban munkálkodnak:
két kicsi hegyes fát
s ha eltörik, megint mást!
