Azt szeretnék, ha nem csak a tolvajokat, hanem a felvásárlókat, az orgazdának minősülő vágóhíd-tulajdonosokat vagy feldolgozóüzemek működtetőit is letartóztatnák – ellenkező esetben soha nem lesz vége a tolvajlásnak. A rendőrség szerint a gazdák sem vétlenek, például amikor hosszabb időre felügyelet nélkül hagyják állataikat, és sokszor azok elkódorgását is lopásnak állítják be. Mondják, ennek ellenére mindent elkövetnek, hogy a tolvajokat kézre kerítsék, rajtuk nem múlik majd a gazdák nyugalma.
Hadrévre vezető szálak
Constantin Şuhan és neje, Délia kilenc esztendeje gazdálkodik Baróton. Nyár elején harmincöt tehenet, huszonöt ünőborjút és kisebb borjút tartottak, munkájukat pedig ló segítette. Július óta három alkalommal rövidítették meg őket, kétszer az Erdővidéken szervezetten "dolgozó" banda, egyszer pedig egy környékbeli terelte el állataikat. Július 19-én hat borjú tűnt el a város szélén álló farmjukról. A szolga előbb azt mondta, biztos, valahogy kiszabadultak s elkóboroltak, majd miután hiába keresték, jelentették az ügyet a rendőrségen. Kiderült, szemtanú is akad, aki bizonyíthatja, a szolga nem ártatlan, az éj leple alatt az ő segítségével tették fel az állatokat egy teherautóra. Az alkalmazott beismerte bűnét, ennek fejében úgy egyeztek ki, hogy nem csinálnak kázust, négy borjú árát idővel ledolgozza, s kettőt, melyet Şuhanék másnak tartottak, kifizet. Másnap reggelre azonban a szolga megszökött.
Szeptember 6-án több kutya által is védett istállójukból egy saját és két másnak tartott lovuk tűnt el. A rendőrség vizsgálata néhány hé­ten belül eredményre vezetett, Hargita megyében megtalálták a tolvajt, s azonosították az állatok elszállítását megoldó sofőrt is. A tetteseket Barótra hozták, újra lejátszották a történteket, beismerő vallomást is tettek, ám az állatokat nem találják, s kártérítésre sincs remény. "Azt mondták, Marosludas mellett van egy farm, valószínűleg oda viszik az állatokat Erdővidékről is. Férjem és még több károsított a baróti rendőrség munkatársaival együtt ment Hadrévre, hátha azonosítani tudják az állatokat. Amikor megérkeztek, két óránál többet kellett várniuk a helyi rendőrségre, végül csak kettőjüket engedték be. Costel bemehetett, de a mondott kétszáz lóból csak nyolcat találtak, majd amikor részletesen kezdett érdeklődni, hogy hol a többi, egyikük bicskát rántott. A rendőrség pedig semmit sem szólt mindehhez! Utólag derült ki, ezek a hadréviek rendelkeznek egy újonnan épített istállóval is, valószínűleg ott lehettek a lovak" – mondotta Şuhanné.

Miért nem vigyázott jobban?!
Gubás Bálint tehenet, juhot és majorságot tart, munkájában a legnagyobb segítséget a tej behordásában és a közlekedésben is fontos szerepet játszó lova jelentette. "Reggel korán kimentem, kihajtottam a teheneket, s látom, csak a csikók vannak meg, a ló sehol. Bár láttam, kötelét elvágták, mégsem akartam elhinni, hogy ellopták, ezért elmentem, körülnéztem, nem találom-e meg valahol. Délelőtt bementem a rendőrségre, de nem fogadtak jól, azt kérdezték, miért nem vigyáztam jobban. Aztán hallottam, megtalálták a tolvajt, aki talán erdőfülei, a sofőr pedig zetelaki vagy Almás környéki. Majd azt mondták, kijönnek lefilmezni, miként is történt a dolog, de egy nappal később érkeztek, úgyhogy nem lehettem ott, pedig olyan szívesen a tolvajok szemébe néztem volna!" – meséli az idős gazdálkodó. A hadrévi utazást Şuhan Déliához hasonlóan írja le. Meg­győződése, átverés történt. "Nem értem, miként lehet, hogy a tolvajok szabják meg, hova mehet be a rendőrség, vagy éppen mit mutatnak meg. Ha nem találják meg, és nem zárják be az állatok vásárlóit, nem lesz nyugodalmunk, míg a maradékot is el nem viszik" – fakadt ki Gubás Bálint.
Húsvét másodnapján a bibarcfalvi Szabó Jánosnak tizenegy, július 25-én Berszán Botondnak és három társának hét lova tűnt el a felsőrákosi közbirtokosságtól bérelt legelőről. Azt mondják, a rendőrség első kérdése nem az volt, hogy hol és miként történtek a dolgok, hanem az: miért nem vigyáztak jobban az állatokra? Kérdik, miként lehetne megvédeni az állatokat, elvégre csak nem vihetik be a házukba. "Ki vannak ezek tanulva, hogy miként kell ezt csinálni. Nekem talán fényes nappal is gondot okozna, hogy hegyen-völgyön át hajtsam a lovakat, s megtaláljam a Zsombor és Homoródújfalu közti találkahelyüket, nekik pedig éjjel is sikerül. Ráadásul hetente úgy sikerül a Hadrévig tartó kétszáz kilométernél is hosszabb utat megtenniük, hogy sehol senki meg nem állítja őket, s nem kérdezi meg, milyen állatot visztek, papírotok van-e róla. Ilyen »okos« emberekkel találkoztunk Hadréven is. A hosszú út után még jó ideig ott tartottak a kapu előtt, végül egy roggyant istállóban megmutattak néhány lovat. Amikor pedig szóvá tettük, hogy nem erről volt szó, bicskát vettek elő, hogy kicsinálnak. A rendőr pedig meg nem védett volna, még félre is lépett, hogy legyen helye a támadónak!" – mondotta az ötvenezer lejnél nagyobb kárral számoló Szabó János.

Se ló, se tettes
A sepsiszentgyörgyi Kovács Mihálynak három lovát vitték el a Hatodról: két kancát és egy csődört. Az eset tavaly februárban történt, de csak két hónapja jelentette a rendőrségen: eleinte abban bízott, hogy csak elkóboroltak az állatok. Később ismerősökön keresztül megtudta, hogy felsőrákosiak voltak a tettesek, az egyik ugyanis eldicsekedett valakinek, egész részletesen. Utólag kiderült, hogy az egyik lovat Rákoson, a másikat Hermányban, a harmadikat Vargyason helyezték el ideiglenesen, onnan pedig valahová Kolozsvár mellé vitték, ahol több lopott lovat is összegyűjtenek, majd külföldön eladják. Most már valószínűleg bottal üthetik a nyomukat, és a tolvajok vígan élnek, hiszen nincs bizonyíték ellenük. Kovács Mihálynak egy kancája és egy csikója maradt, kárát 15 000 lejre becsüli.
A vargyasi szoros túlsó, almási végén négy lovat loptak el egymás után – meséli Gajzágó Áron, akinek a tanyája nyaranként gyermektáboroktól hangos. – Előbb a szomszédomtól vittek el hármat, aztán nekem is a legjobb lovamat, visszatérő vendégeim kedvencét. Meg is vannak a tettesek, egy erdőfülei és egy Homo­ród menti polgár próbál így megélni. Mindket­ten ültek már gyilkosságért, kipróbált gazfickók, de most nyakon csípték őket, amikor az egyik lóért visszamentek, mert hármat egyszerre nem tudtak elvinni. Tizenkét lovat ismertek be, ezeket I. Béla vargyasi lakosnál helyezték el, mielőtt továbbadták volna. Négyet sikerült visszaszerezni Bákó megyéből, a többiről azonban semmit sem tudni. Ezen a környéken amúgy rengeteg állatot lopnak, Homoród­almásról (Hargita megye) harminc szarvasmarha, Szárazajtáról ugyanannyi kecske tűnt el, s a tolvajt, ha meg is fogják, 24 óra után elengedik, s el is párolog. A rendőrség tehetetlen, a gazdák pedig olyan dühösek, hogy az egyik ilyen lókötő kórházba is került, úgy megverték: mikor elkapták, az összes károsult összefutott. Meglátogattam, alig tudott beszélni, de elmondta, hogy az én lovamat nem látta, és hogy nem ők visznek mindent: a Brassó megyei Székelyzsomborról is vannak "kollégák". Való­színűleg máshol is, ott nagyobb a gond, ahol sokan élnek a levegőből... Aztán emberünk felépült, és amint kiengedték, rögtön nyoma is veszett. Társa már korábban elpárolgott, a hivatalos eljárás meg csak folyik csendesen tovább. Két órát beszéltem a szentegyházi rendőrparancsnokkal is, nem sokat biztatott: akit ők letartóztatnak, azt az ügyészség 24 óra múlva elengedi, mindenki "szabadlábon védekezhet", de egy vádlott sem található sehol, és az állatok sincsenek meg. Ezt a vargyasi orgazdát a helybeliek elkergették, kíváncsi vagyok, hol fog felbukkanni üldözöttként, és segélyt kérni. Mi pedig mit tehetünk: futunk minden kósza hír után, és reménykedünk...

A rendőrség tehetetlen
Tényleg megszaporodtak az állatok eltűnésével kapcsolatos bejelentések, de hasonlóképpen igaz az is, hogy az állatokra nem vigyáznak, félig vad körülmények közt tartják, azaz szinte felkínálják a tolvajoknak – állítja a baróti rendőrség parancsnoka. Constantin Macău megértéséről biztosítja a gazdákat, de szerinte nekik is felelősségteljesebbnek kellene lenniük. Mint mondja, a felügyelet nélkül hagyott állatok sok bosszúságot okoznak – megdézsmálják a mezőgazdasági terményeket, sőt, balesetet is okozhatnak –, ezért még az sem tűnik túlzott intézkedésnek, ha egy-egy esetben bírságot szabnak ki. "Felügyelet nélkül hagyják állataikat, s ha néhány nap vagy hét után nem találják – bár lehet, hogy éppen vadak ejtették el –, bejelentik, ellopták. Aztán ha feljelentés érkezik, mert kárt okoztak, senki nem tud semmit, letagadják, esetleg akkor vallják be, hogy mégis az övék, ha el akarjuk kobozni. Tavaly nyáron én is szenvedő alanya voltam a kóbor lovaknak, amikor Nagybacon határában elém ugrott egy csikó. Jelentős kárt tett az autómban" – mondja, s közben a megrongált személygépkocsiról és a kimúlt állatról készült fényképeket mutatja.
Munkájukat nehezíti, hogy a tolvajok általában jó ügyvédet fogadnak. Gyakran használják azt a kibúvót, hogy ők valójában nem is loptak, hanem találták az állatot, a gondozatlan, sovány jószágot pedig megsajnálták, s azért vitték haza. A szándékosságot tehát nagyon nehéz bizonyítani, a talált tárgy elsajátításán kívül egyébbel nem is lehet őket vádolni. A felvásárlókat is majdnem lehetetlen sarokba szorítani, mert azzal védekeznek, nem tudták, hogy lopott állatokról volt szó. Ismerik a kupeckedéssel foglalkozó illetőket, tetszett a jó ár, megbíztak bennük, nem firtatták hát annyira, honnan is származik a ló.
A gazdák szavahihetősége is sok esetben megkérdőjelezhető: Constantin Şuhan ellen nyolc esetben is nyomoznak, legtöbbjüknek törvénytelen legeltetésért, a szolgákkal való bánásmódért vagy egyéb miatt büntetést szabtak ki, ők sem tisztelik tehát a másét – állítja a rendőrparancsnok. "Mi minden esetben tesszük a dolgunkat, és utánajárunk a panaszoknak. Ezt a környéken garázdálkodó csoportot elfogtuk, s több jel is arra mutat, hamarosan meglesznek a lovak megrendelői is. Mindent elkövetünk, hogy a gazdák által elszenvedett kár minél kisebb legyen, s nyugodtan tudjanak dolgozni" – összegzett Macău.
A Háromszék megkeresésére a Kovászna megyei rendőr-felügyelőség helyettes szóvivője, Dumitru Ungureanu pár órányi dokumentálódás után – a nyilvántartásokban minden állat egy helyen szerepel, kutyák, juhok, tehenek és lovak – megnevezi a Gajzágó Áron által említett két lefülelt lótolvajt: az 55 éves T. Izsák erdőfülei, a 48 éves G. Ladislau székelypálfalvi (Hargita megye, Farkaslaka köz­ség) lakos. Visszaesők, nem ez az első ilyen jellegű lopásuk. Iratcsomójuk az ügyészségre került, de fogva tartásukat nem tartották indokoltnak, így hát szabadon futhatnak az ítélet elől. Barót környékéről tizenegy lovat vittek el, hetet július 25-én a felsőrákosi határból, négyet az út mellől – előbbiek szabadon voltak, utóbbiak ugyan kerítés mögött, de őrizet nélkül. A lovakat állítólag Hargita megyében adták el magánszemélyeknek, de egyelőre nem sikerült nyomukra bukkanni. Arról, hogy külföldre vinnék őket, nem tud a megyei rendőrség, és azt sem hiszik, hogy szervezett bűnözéssel állnak szemben. Erdővidéken amúgy sokan hagyják kóborolni az állataikat, és megtörténik, hogy csak napok után kerülnek elő, ez is táplálhatja az eltűnésekről szóló híreket. Más vidéken ritka az ilyen eset – a nyáron Kézdivásárhely közelében tűnt el két ló, de rögtön meg is találták, két – 16, 17 éves – kamasz vitte el őket. Más megyékben a háromszékiek nem nyomoznak.

Tolvaj előtt nincsen zár
A lovakat azonban nem lehet csak úgy eltüntetni, hiszen a törvény szerint mindegyi­ken lennie kell mikrocsipnek, és ez nem is drága, csak a legszegényebbek kerülik ki a beültetését – tudtuk meg a megyei állat-egészségügyi igazgatóság vezetőjétől. Dr. Sikó-Barabási Sándor szerint "rendes körülmények között" a mikrocsipet állatorvos helyezi el, a selejtező és szaporító vállalat pedig a ló és a gazda adatait is tartalmazó útlevelet ad ki, és szabály szerint csak ezzel lehet eladni, hozni-vinni az állatot – elvileg tehát nyomon követhető, megtalálható. Persze, a tolvajok nem a szabálytiszteletről híresek, és azt is tudják, hogy lehet semlegesíteni a mikrocsipet. Az új tulajdonos újat is beültethet, ekkor már igen nehéz bizonyítani, hogy kié is a nagy értékű négylábú. Megyénkben a lovak 80–90 százaléka rendelkezik mikrocsippel, és a főállatorvos tudomása szerint az ellopott állatok is hasonló arányban kerülnek meg.

Összeállításunk szerzői:
Demeter J. Ildikó, Hecser László