Szentgyörgy mai területén a régészek több szláv telepet találtak, de keresztény kápolna, templom nyomaira nem bukkantak. Bogáts Dénes a város kiváló helytörténésze azt állítja, hogy "nemigen férhet kétség" a település bolgár eredetéhez, talán a Szent György név is köthető hozzájuk. Abban igazat adhatunk Bogáts Dénesnek, hogy Szent György a görögkeleti egyház szentjei közt jeles helyet foglal el. Önellentmondásba keveredik, mert könyvének ugyanazon oldalán állítja és tagadja is a Szent György név szlávokhoz való kapcsolását. Idézem: "A város magvát, mint említettük, »Bolgárszegnek« hívták. Nevét pedig valószínűleg a keletiek legnagyobb szentjéről, Szent Györgyről kaphatta. Ezért nemigen férhet kétség a bolgár eredetéhez." Néhány mondattal később kijelenti: "Jóllehet Sepsiszentgyörgy nevével okmányilag legelőször csak 1332-ben találkozunk, és ha bolgár eredetét nem is fogadjuk el", de a település még a tatárjárás előtt megvolt. Közben arról is ír, hogy az "itt lakó szlávokat, a bolgárokat a székelység, mely e földet elfoglalta, idővel magába olvasztotta". A szláv megnevezésekkel kapcsolatban megjegyzi, hogy a székelység a szlávok: "elnevezéseit átvette, nyelvének megfelelőleg átalakította, és mai napig megőrizte. Ha a székelységen kívül itt más őslakosság, pl. román is lett volna, annak elnevezései is fentmaradtak volna."
Bogáts Dénes 1941-ben megjelent könyve után hetven év telt el. Azóta a régészeti feltárások is megerősítik a toponímia, a szláv nevek vallomásait. A szlávok ittléte bizonyítható, de az nem, hogy a településnevet ők adták volna! A Szent György név görög eredetű. A Ge­orgiosz földműves jelentésű, a katonák és a földművesek védőszentje volt. Elméletileg elképzelhető az, hogy a legenda szerinti Szent György lovag, aki legyőzte a sárkányt, a szláv közösség szentjeként vált a település névadójává. Erre azonban nincs bizonyíték. Azt viszont tudjuk, hogy a székelységnél – a XII. és a XIII. században – általános szokás volt az, hogy a települést a templom védőszentjéről nevezzék el.
Szent Györgyről tudjuk, hogy nemcsak a szlávok közismert védőszentje volt, de a nyugati kereszténységben is nagy tiszteletnek örvendett. A legenda szerint Szent György Szent Demeterrel együtt vett részt az 1098-as antiochiai csatában, amelyben a francia kereszteseket támogatták. Tiszteletük Nyugat-Európában nem véletlenül terjedt el, Angliának Szent György lesz a védőszentje. Kultusza az egész Kárpát-medencében, a történelmi Magyarország területén közismert. Mintegy félszáz településnév jelzi, hogy Szent György kultusza nem köthető a szlávokhoz, mert a katolikus magyarok is választották védőszentjükké. Bizonyos, hogy a IX. és a X. század folyamán a Sepsi­szent­györgy területére letelepedő magyarok, akár Levente visszatérő honfoglaló lovasaira (895), akár Bogát gyula magyar harcosaira (932) gondolunk, nem adhatták a településük nevéül, mivel ekkor még nem tértek át a kereszténységre. Azonban Szent György lovag méltán lehetett a katonai társadalomban élő székelység védőszentje. Úgy vélem, hogy a székelyek, amikor letelepedtek (1224-ben) az Olt völgyében, és a Feketeügy partjára, a házak felépítése után azonnal templomot is emeltek, mert a keresztény hit gyakorlása a mindennapi élet része. Így lett a település neve a védőszentül választott Szent György.
A régészeti feltárások bizonyítják, hogy Székelyföld területe már a honfoglalástól kezdve benépesült magyarokkal. E régió 932-től 1003-ig a gyulák, a dél-erdélyi magyar fejedelmek uralma alatt állt. Köz­pontjuk a hajdani Bolgárfehérvár (Bălgrad), Gyulafehérvár volt. Bo­gát gyula volt az első, aki e régiót katonailag, védelmi szempontok alapján megszervezte. Őt a fejedelmi székben Zombor gyula és Prokuj gyula követte. István király, amikor 1003-ban felszámolta nagybátyja, Prokuj önálló uralmát, Dél-Erdélyt királyi birtokká nyilvánította, és megszervezte Fehér vármegyét. A székelyek letelepedéskor olyan magyar közösséggel találkoztak, mely vármegyében és egyházilag szervezett keretekben élt. Tehát a székelyek nem a senki földjére érkeztek, ahol gyér szláv csoportok éltek.

Az első említés
A város első említésének időpontja 1332, de a toponímia, a régészeti leletek azt bizonyítják, hogy e település a IX. század végén, legkésőbb a X. század első harmadában magyar lakosságúvá vált. Ennek alapján Sepsiszentgyörgy legkevesebb 1100 éves múltra tekint vissza. 1332-ben, amikor a nevét először jegyezték le, a szláv származásúak már évszázadok óta magyarul beszéltek, magyarul éreztek, és a magyar közösség tagjaiként érték meg a székely letelepedést.
Sepsiszentgyörgy az Esztergomi érsekség alárendeltségébe tartozó, úgynevezett "kivett egyházközség", "Plebaniae exemtae" volt. Mihály nevű papja a dézsmába 1332-ben 15 régi pénzt fizetett (Michael Sacerdos de S. Georgio solv. 15 ban. ant). A dézsma nagysága alapján Orbán Balázs úgy vélte, hogy Sepsiszent­györgy a nagyobb székely települések közé tartozott. Bogáts Dénes is felfigyelt arra, hogy amíg a székely települések többsége csak 3–4 banálist fizetett a pápai dézsmába, addig Sepsiszentgyörgy ennek a négy-ötszörösét. E magas arány az átlagosnál népesebb település kialakulását bizonyítja.
A régészeti feltárások, a toponímia igazolja azt, hogy Szé­kelyföldön a X–XII. század folyamán magyar települések sora állt, ezek népessége magyar volt. E korban a mai Sepsiszentgyörgy területén is igazolható a magyar település, települések léte. Az itt talált magyar közösségek a sebesi székelyek letelepedése után székely jogúvá váltak.
Sepsiszentgyörgy 1100 éves magyar múltra tekint vissza. Idén ünnepli városi jogállásra emelésének 550. évfordulóját. Ez alatt a települést mindvégig magyar közösség lakta. Némi változást az 1920-as trianoni diktátum hozott, amikor Erdély Románia uralma alá került. A román lakosság aránya 1910-ben 1,24 százalék volt, 2002-ben elérte a 23,35 százalékot, mert a román uralom 91 éve alatt a hatalom igyekezett erőszakos módon, betelepítéssel megváltoztatni az etnikai arányokat, a város 1100 éves magyar jellegét. Reméljük, a területi autonómia kivívása után lehetővé válik, hogy Sepsiszentgyörgy megőrizze magyar többségét a következő 1100 évben is.