Bedő Albert egykori magyarországi főerdésznek az ásotthalmi szakiskola és a helyi református és unitárius felekezet, valamint a kőröspataki polgármesteri hivatal támogatásával szobrot állítottak nemrég Kálnokon, a szülőfaluban.
A Stróbl Alajos készítette szobor másolatát, miként lapunk beszámolt már róla, az ásotthalmi erdészeti iskola igazgatónője, Andrásiné dr. Ambrus Ildikó és Ormos Balázs, az Országos Erdészeti Egyesület főtitkára jelenlétében október 6-án avatták fel. A két szakember látogatását használta fel a riporter, hogy a magyar erdőügyek legújabb változásai felől érdeklődjék.
Előzetesként, amit a két intézményről tudni kell: 1. A Szeged melletti Ásotthalmon működő erdészeti szakiskoláról mondotta az igazgatónő: ,,1883-ban alapították, létrehozásában, akárcsak az első erdőtörvény megalkotásában, dr. Bedő Albertnek nagy szerepe volt. Az 1879-es erdőtörvény előírta, hogy az erdőben csak szakképzett emberek dolgozhatnak, és életbelépésétől tíz éven belül erdészeti tanintézetet kell létrehozni, így építették fel az első erdőőri szakiskolát Ásotthalmon, majd még hármat Temesváron, Liptóújváron és az erdélyi Görgényszentimrén." 2. A magyarországi Országos Erdészeti Egyesületnek ma ötezer tagja van, 152 éve alapították, feladata volt ,,az 1879-es erdőtörvény megalkotásában való részvétel, mely megvetette az államilag jóváhagyott és ellenőrzött, rendszeres üzemterv szerinti erdőgazdálkodás alapjait" ― áll az egyesület honlapján. Ugyanitt megtudjuk, hogy a történelmi Magyarország Trianon után erdőállománya 84 százalékát veszítette el, viszont a második világháború után az államosítás következtében ,,egy csapásra nagy állami erdőbirtok alakult ki, melynek kezelése a szakemberigényt megemelte".
Az igazgatónő Bedő Albert érdemeit méltatva egyebek között az ország akkori erdősültségének feltérképezésében játszott szerepét emelte ki. Erdélyi hitetlenkedéssel feltett kérdésünkre, hogy Szeged környékén vannak-e erdők, felelte az igazgatónő:
— Ásotthalom Csongrád megye legerdősebb része, a község területének 40 százalékát borítja erdő. Elvileg nincsenek erdők, de gyakorlatilag a homok megkötése céljával védelmi okokból az 1880-as évek végén nagyon sok erdőt kellett létrehozni. Ezeket őrizzük és ápoljuk.
Az erdészeti főtitkárt a két országbeli tulajdonjogi kérdések összehasonlítására kértük fel.
Európában az állami és magánerdők viszonya mindenütt más ― kezdte Ormos Balázs. ― Bajorországban például olyan hagyományai vannak a magántulajdonnak, hogy a helyzet hasonlít némileg az erdélyihez. Magyarországon viszont nem reprivatizáció történt a rendszerváltás után, hanem ún. kárpótlás. Mindenki a bejelentett elvett vagyon után értékpapírokat kapott, és azokat beváltotta, amire tudta. Ezáltal nem az egykori tulajdonosok kapták vissza erdeiket, hanem sokszor befektetők, jogászok, ügyvédek jutottak hozzájuk, akik közel voltak a lehetőséghez. Ma körülbelül fele arányban oszlik meg az erdőállomány a magán- és állami szféra között.
A főtitkár értékelése szerint ennek pozitív hozadéka, hogy az állami erdőgazdaságoktól függött, milyen erdőt adnak ki ajánlott magántulajdonra.
― Ezért Magyarországon a nagy erdőtömbök a hegyvidékeken, ahol őshonos fafajok élnek, állami tulajdonban maradtak, és a szórványerdők kerültek magánkézbe, ami azért nem rossz, mert a magántulajdonos mindenekelőtt hasznot akar húzni erdejéből. Az ültetvények, a nyárasok, az akácosok, a fenyvesek gyorsan termőre fordulnak, hamar ki lehet belőlük venni a befektetést, ezért a magántulajdonosi szemlélethez jobban illenek. Az őshonos erdők vágásfordulója 100―120 év, ami a magántulajdonosnak túl sok, ezért ezek kezelése inkább szolgálja a közcélokat. Európában egyedülálló, ami ma Magyarországon kialakult, egyesületünk véleménye az, hogy ezt meg kell őrizni. Európában ilyen őshonos, természeti sokféleséget magában hordozó, nagy lombos erdőtömbök létezése állami kézben, mely a többség érdekét szolgálja, a kontinensen másutt nincsen. Persze, a magánerdő is szolgálja a vízvédelmet, csökkenti a környezetszennyezést, növeli a természeti sokféleséget, éles határt vonni nem lehet a kettő között. Az állami erdővel is gazdálkodnak, de a gazdálkodás eredményét visszaforgatják a megújításba, a közcélú feladatokba. Például az állami erdőgazdaságok és egyesületünk együttműködése kapcsán most már harminc ún. erdei iskola működik. Régi erdészházak felújításával a fiatalokat, a közvéleményt próbáljuk a normális erdőkezelésre, a környezet megóvására oktatni, az erdővédelmi ismereteket bővíteni. Folyamatosan nyílnak az ökocentrumok is. Állatkertek, fajtagyűjtemények jönnek létre, arborétumok vannak, s ami tudás felhalmozódott, azt most a közönség elé tárja a magyar állami erdőgazdálkodás.
A korábbi erdőgazdálkodás milyenségére vonatkozó kérdésünkre a főtitkár úgy vélekedett, az célszerű volt, a mai erdészet ,,azokat az erdőket védi, amiket húsz-harminc-száz évvel ezelőtt létrehoztak". Úgy látja, a mai gazdasági rend fenntarthatóságának kérdése szempontjából háttérbe kell szorítani a tarvágásos üzemmódot, és az ún. ,,állandó borítást biztosító erdőgazdálkodást kell előnyben részesíteni".
A beszélgetés a környezetvédelemre terelődött ezt követően, s kiderült, fejtörést okoz a főtitkár képviselte köröknek, hogy az unió az állami erdőket nem támogatja, csak nagyon szűk területen, erdőkárok vagy tűzkárok esetén. Erdélyre vonatkozóan e körülmény viszont annál kedvezőbb lehet:
― Ha itt a magántulajdon megerősödik, és ha van a román államnak pénze, hogy az uniós források mellé téve azt megszerezze, akkor az erdélyi magántulajdonosok sok pénzhez juthatnak.
Különben a mai Magyarország területének 20 százalékát borítja kétmillió hektárra rúgóan erdőség, ezt a nem túl kedvező arányt 25―26 százalékra kívánják emelni. Az erdősítésnek, akárcsak nálunk, nagy jövője van. Ez főleg magánbirtokon folyik, évente ,,öt-tizenötezer futballpálya nagyságú területen". Abból ítélve, hogy a magánbirtokosok ott is magánerdészeteket hoztak létre, a két szféra közti nézet- és érdekkülönbség léte nyilvánvaló.
Ormos Balázs erdészként irigyli a Kárpátokban dolgozó kollégákat: szemben a magyarországi művi erdőgazdálkodással, ,,itt szinte felesleges az ember az erdőtelepítésben, az természet annyira megmutatja a maga erejét..." ― véli.
