Az ENSZ tagállamainak elsöprő többsége tagja a Nemzetközi Valutaalapnak (IMF), a kevés kimaradó között van például Kuba, Észak-Korea, Andorra és Liechtenstein. A tagok a saját gazdaságuk relatív súlyának megfelelő kvóta alapján járultak hozzá a szervezet finanszírozásához, ugyanez a kvóta határozza meg a szavazati arányukat, valamint az általuk kölcsön formájában lehívható összegeket. Az IMF kimeríthetetlennek tűnő forrásai nagyrészt a tagországok belépéskor teljesített befizetéseiből származnak. Az alap emellett időnként köt különálló hitelmegállapodásokat, és szükség esetén hatalmas aranyvagyona értékesítéséből is képes pénzhez jutni.
Az országoknak az eddigi három hitelprogramban (1993–94, 1996–98, 2008–10) való részvételi kvótát SDR-ben határozzák meg. Az SDR az IMF által létrehozott speciális elszámolási egység, amelynek értékét az amerikai dollár, a japán jen, a brit font és az euró alkotta kosár határozza meg. Ma egy SDR körülbelül 1,16 eurót ér. Az IMF honlapján szereplő adatok szerint jelenleg 540 milliárd SDR-t tesznek ki az 1945-ben eredetileg a devizaárfolyamok stabilizálása érdekében létrehozott szervezet forrásai. Céljának a globális pénzügyi együttműködés elősegítését, a pénzügyi stabilitás biztosítását, a nemzetközi kereskedelem megkönnyítését és a szegénység csökkentését tekinti, ennek érdekében nyújt hitelt és látja el tanácsokkal a hozzá forduló államokat.
Még 2008 tavaszán hatalmas aranykészlete egynyolcadának (400 tonna) értékesítéséről döntött az IMF, de ez sem lett volna önmagában elég ahhoz, hogy elegendő pénz álljon rendelkezésére a beköszöntött válságban megszaporodó feladatai ellátásához. Ezért a 2009-es londoni G20-csúcstalálkozón a legnagyobb gazdaságok vezetői úgy határoztak, a szervezet forrásait az akkori háromszorosára, 750 milliárd dollárra emelik. Ennek érdekében 2009 eleje óta az IMF számos olyan megállapodást kötött nagyobb tagországaival, amelynek értelmében kölcsönt vehet fel tőlük, ha szüksége van rá. Legfőbb potenciális hitelezője a kvóta alapján is legnagyobbnak számító Egyesült Államok, a második Japán, a harmadik pedig immár a közel negyventagú kölcsönprogram egyik új belépője, Kína, amely egyben hosszú évek óta az amerikai állampapírok legnagyobb vásárlója is. Néhány napja Lengyelország is közölte, hogy 2,5 milliárd SDR-t biztosít az IMF kapacitásainak bővítésére.
Tavaly decemberben a szervezet kormányzótanácsa egy nagyobb reform keretében megszavazta a kvóták újraosztását a világgazdaság átalakuló viszonyainak megfelelően. Ennek értelmében nagyobb súlyhoz jutnak a nagy felzárkózó piaci országok – Brazília, India, Kína és Oroszország –, a kvóták összesített mennyisége pedig a duplájára emelkedik.