Magyarország, de kapós vagy,
kutyáid sem harapósak.
Hóbefödte, nádbeszegte
földed fölszántva, bevetve.
Hófelhőre karcolt fákon
szarka hintázik az ágon,
fut a nyúl, oson a macska.
Függöny lobog a magasba,
üres ablakon kivágta
a szél, tótágast a házra.
Szarvas keresi a hóban,
ha valami ehető van,
hosszú nyaka földre nyújtva.
Agancsát felhőbe szúrja,
társa mozdulatlan állva
néz, mintha valakit várna.
Mintha fehér porcelánban,
úgy áll a fehér határban,
feje fölött sólyom lebeg,
szárnya megtartja az eget.