Mezey Katalin: Népdal

2011. november 26., szombat, Múltidéző

Magyarország, de kapós vagy,
kutyáid sem harapósak.
Hóbefödte, nádbeszegte
földed fölszántva, bevetve.

Hófelhőre karcolt fákon
szarka hintázik az ágon,
fut a nyúl, oson a macska.
Függöny lobog a magasba,

üres ablakon kivágta
a szél, tótágast a házra.
Szarvas keresi a hóban,
ha valami ehető van,

hosszú nyaka földre nyújtva.
Agancsát felhőbe szúrja,
társa mozdulatlan állva
néz, mintha valakit várna.

Mintha fehér porcelánban,
úgy áll a fehér határban,
feje fölött sólyom lebeg,
szárnya megtartja az eget.

Hozzászólások

Megosztás: Cikk megjelenési időpontja: 2011-11-26 00:00 Cikk megjelenítése: 1309 Olvasóink értékelése: 0.03 Szavazatok száma: 29

Az ön értékelése:

Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Szavazás

Előző írásunk

2011-11-26: Múltidéző - :

Vőfélyek, ha találkoznak (VI. Kárpát-medencei Vőfélytalálkozó)

Ki merné azt állítani, hogy mindaz, ami százhúsz magyar vőfély szájából elhangzott, nem szerves része a hagyományőrző néprajzi irodalomnak?! Mert ha az egyszerű parasztember faragta rigmusok-mondókák tartalmaztak is sántikáló rímeket, sallangokat, a Hajdú-Bihar megyei Földesen megszervezett VI. Kárpát-medencei vőfélytalálkozó anyagának négyötöde igazi érték, tiszta forrásból eredő.

Következő írásunk

2011-11-26: Kultúra - :

Teremtő mosoly (Vetró András a Vármegye Galériában)

Ha valaki még most sem érti: miért írok és beszélek én annyit a transzszilvanista művészetről, jöjjön el, s álljon 10–15 percet Vetró András kiállításán, s azt fogja érezni, mint a székelyföldi kénes kigőzölgések, a mofetták után: mikor kilépünk, szinte megszédülve a friss levegőtől, és felfrissül a vérkeringésünk, csakhogy most itt nem a hegyek, a pisztrángos patakok és a fenyőerdők ózondús levegőjétől, hanem a gondolat és az intellektuális játék szelleméből származik ez a pezsdítő közérzet.