A mezővároskénti említésének 550. évfordulóját idén ünneplő Sepsiszentgyörgy egyetlen fennmaradt középkori épületegyüttese az egykori plébánia-, jelenlegi református vártemplom.
Történetéről bőséges irodalom áll rendelkezésre, de rövid leírást olvashat a látogató a templom bejáratánál is. Megtudjuk belőle, hogy Szentgyörgy már 1332-ben a pápai tizedjegyzékben egyházas településként szerepelt. Korábbi templomát 1547-ben Daczó Pál építtette át gótikus stílusban, fiának, Daczó Ferencnek 1602-ből való reneszánsz faragott sírköve is itt látható. Egykor kettős, bástyákkal megerősített falgyűrű védte, a külsőt még a 18. század végén lebontották, köveiből pedig az egykori német iskola építéséhez használtak fel. Ma már csak a belső várfal áll. Az évszázadok során a vártemplomot török és tatár betörések (1658, 1661) és földindulások (1728, 1738) is pusztították, utóbbiak közül az 1802. évi okozta a legsúlyosabb károkat templom és torony épületében egyaránt. Utóbbit alapjáig vissza kellett bontani, újjáépítésével Gödri Ferenc pap idejében, közel három évtizeddel később készültek el.
Belső, cinterem felőli oldalának egyik fülkéjében olvasható egy felirat: STEHAN JÓZSEF PATHER, amelyről a helyi hagyomány azt tartja, hogy a város reformációjában kiemelkedő szerepet játszó pap nevét jelzi, aki egyben az első helyi protestáns prédikátor is.
Első hallásra nem fog gyanút a történelemben jártas látogató sem, hiszen 1941-ben Cs. Bogáts Dénes a város történetéről készített munkájában rámutatott arra, hogy nem ritka az 1560-as évek közepe táján Háromszéken a katolikus plébánosból lett protestáns, református vagy unitárius prédikátor. Egy gyors utánaolvasást követően azonban már értetlenül állunk: az eklézsia múltját korábban vizsgálók miért nem ismerik Stehan pátert? Nem találjuk az egyház lelkésznévtárában sem, egyéb egyházi források sem őrzik emlékét. Elképzelhető, hogy a város első protestáns prédikátorának neve ennyire kikopott volna az emlékezetből? Hol lehet a hiba?
Próbálunk a reformációt megelőző időkről többet megtudni, kevés sikerrel. Sepsiszentgyörgy középkori egyházáról alig ismerünk valamit, és bár a mezőváros a szék törvényes helye volt már a 15. században is, nem telepedtek itt meg a koldulórendek sem. Márpedig az ősiséghez középkori kolostor is kellett, hiszen Marosvásárhely vagy Udvarhely hogyan lett volna különb Sepsiszentgyörgynél. Nem meglepő tehát, hogy a 19. század derekán lejegyzett helyi hagyomány már kolostorról tud, amelyről a város is nevét vette volna. Innen már csak egy lépés volt a rejtélyes kolostorlakóknak a pálos szerzetesekkel való azonosításáig. Fehér barátok valóban működtek a város területén, de nem a középkor folyamán, hanem a 18. század második felében, amikor az illyefalvi rendházból jártak ki az 1760-as évek elején újjáalapított plébánia vezetésére. Újra Cs. Bogáts Dénest hívjuk segítségül, akinek egyik feljegyzéséből azt is megtudjuk, hogy a hagyomány szerint a kolostor házfőnöke egy Daczó nevezetű pap volt, aki a barátokat áttérítette a kálvinizmusra, a kolostor kincseiből pedig megalapozta a Daczó család vagyonát. Eszerint szerzetes lehetett a mi papunk?
Továbbra is semmi hír Stehan páterről. Figyelmünk újra a toronyra irányul, amelynek külső falán felirat hirdeti, hogy újjáépítése 1829-ben fejeződött be Gödri Ferenc pap, Kósa Mózes megyebíró, valamint Szabó Dániel, Kis István és Butak András egyházfik idejében.
Mindent tudunk tehát, mindössze egy apró adat hiányzik még. Vajon az építő kőműves mester nevét megőrizte az emlékezet vagy az egyház valamely régi irata? A 19. század első feléből ismert, a vidéken egyházi megrendelésre dolgozó kőművesmesterek után kutatva egyszerre karnyújtásnyi távolságra kerül a megoldás: az 1838-as földrengést követően Alsócsernátonban, majd a század közepén Bardocon a mi rejtélyes páterünkre emlékeztető nevet viselő kőműves vezetésével folyt a templom kijavítása.
A végső választ a sepsiszentgyörgyi református egyház levéltárában találjuk meg. Két conventio is előkerült 1826, illetve 1828-ból, amelyekben az eklézsia elöljárói márkosfalvi Stephán József kőművesmesterrel szerződtek a torony, illetve a Béldi László főkirálybíró (administrator) által Háromszék levéltárának elhelyezésére kiszemelt régi német iskola épületének felújítására. Stehan József pather tehát valójában a derék Stephán József kőművespallérral azonos, a torony felirata eszerint javítandó.
(Részlet a szerzőnek a sepsiszentgyörgyi református egyház történetéről szóló, hamarosan megjelenő kötetéből)
