Az 1884-es választásokat már feszültségek és incidensek jellemezték. Budapesti és kolozsvári lapok számoltak be a háromszéki eseményekről. Az ellenzék Sepsiszentgyörgyön népgyűlést kívánt tartani, de ezt a hatóságok nem engedélyezték.
A Nemzet című, budapesti kormánypárti újság az itteni történéseket tettlegességbe fajuló ellenséges légkörű felforgató eseményekként minősítette. Ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel illette a választások előtti hangulatot az említett újság: "Illyefalván vagy Sepsiszentgyörgyön összeütközés készül; Erdővidéken a kormánypártnak csak a legnagyobb erőfeszítésekkel sikerült meggátolnia a véres jeleneteket; Orbai és Kézdi kerületekben mindenütt tüzelő légkör vette körül a választásokat, s az ellenzéki izgatók gyújtották a tüzet. Ha tehát volt ok, és nem kételkedünk benne, hogy fennforgott a rendzavarás esélye, akkor a népgyűlés meggátlása indokolt, e kötelességét vélte bizonyára tejesíteni Sepsiszentgyörgy város hatósága."
A Kolozsvári Közlöny a következőképpen jellemezte a kialakult helyzetet: "Sepsiszentgyörgyre mentek képviselőt jelölni a szélső balok, és ismét botrány történt. Az illyefalvi választásokkal kapcsolatosan az ellenzék súlyos vereségéről cikkeztek, annak ellenére, hogy Orbán Balázs, Ugron Gábor és Bartha Miklós a lakosságot hamis ígéretekkel bolondították." Orbán Balázs a hírlap tudósítása szerint faluról falura járva a polgárokat arra biztatta, hogy ha az ellenzéki jelöltre, gróf Zichy Hermannra szavaznak, nyerése esetén leszállítja az adót, megszerzi nekik a szabad pálinkafőzés lehetőségét, az Olt folyót hajózhatóvá teszi stb. A kiterjedt propaganda-hadjárat ellenére a kormánypárti Tanárky Gedeon – aki Jókai Mór helyét foglalta el az illyefalvi választókerületben – megsemmisítő győzelmet aratott ellenfelével szemben: Tanárky 953 szavazatot kapott, Zichy pedig mindössze 277-et.
Az 1884-es választás hadműveleti stratégiájához tartozott rémhírek időzített nyilvánosságra hozatalával bizonytalanság érzését kelteni a lakosság körében. A Székely Nemzet című, Sepsiszentgyörgyön megjelenő, kormánnyal szimpatizáló lap így magyarázta a történteket: "Pár héttel ezelőtt az a hír kapott szárnyra, hogy Potsa József beadta lemondását. Az ellenzék szokott finom taktikája volt, hogy meggyöngítse a szabadelvű pártot. Volt rá gondjuk, hogy ez az álhír bekerüljön a lapokba, és ezáltal megzavarja az embereket. El akarták hitetni a választókkal, hogy Potsa József főispán kénytelen volt lemondani hivataláról. Háromszék vármegye népe nem a közigazgatási erélyt, nem a kormányzó tehetséget látja a főispánban, hanem az emberbarátot. Hát a sok megvalósítással mi fog történni, ami a nevéhez fűződik: szövő iskola, női ipar tanműhely, Első Székely Szövőgyár, takarékpénztár, különféle humánus intézmények. A Háromszéki Gazdák Szövetkezete néhány év alatt olyan intézménnyé fejlődik, amelynek áldásai a megye lakosságára jótékony hatást gyakorolnak."
1884-ben a következő jelölteket választották meg Háromszék-szerte: Sepsiszentgyörgyön Beksics Gusztávot, az illyefalvi kerületben Tanárky Gedeont, a kézdi kerületben Lázár Mihály függetlenségi jelöltet Szentkereszti Béla ellenében, az orbai kerületben Kovács Károly ellenzéki jelölt nyert Künle Józseffel szemben, Erdővidéken Zathureczky Gyula szabadelvű párti Incze József függetlenségi párti jelölt ellenében került ki győztesen, Kézdivásárhelyen Ugron Ákos függetlenségi párti jelölt Ráday Gedeon ellenében, és Bereckben Hortváth Tholdy Lajos kormánypárti jelölt nyert.
1901-ben a szavazatok nagy többségét a szabadelvű párt jelöltjei szerezték meg, ez alól csupán a kézdivásárhelyi kerület jelentett kivételt, ahol Molnár Józsiás függetlenségi párti jelöltnek sikerült Sinkovics Ottóval szemben nyernie. Kézdivásárhelyen ugyanakkor Benke Gyula ellenfél nélkül szerzett mandátumot a szabadelvű párt részére. 1902-ben Benke lemondott képviselőségéről, időközi választást tartottak, és ha szoros küzdelemben is, de Ráth Endre függetlenségi és Kossuth-párti jelölt 271 szavazatával szemben Szentkereszty Béla 25l szavazatot szerzett.
Az ellenzék egyre inkább hallatja hangját. Kézdivásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön népgyűléseken tiltakoznak a kormány politikája ell, de az Ausztriával való államszövetséget ellenzők tábora is szerveződött, és megalakították a "Kossuth asztaltársaságot".
Sepsiszentgyörgyön 1903. április 6-án a Szabadság téren a honvédemlékmű előtt népgyűlést szervezett az ellenzék. A gyűlésen nemcsak sepsiszentgyörgyiek, de a közeli falvak lakói közül is sokan megjelentek. Dr. Elekes Dénes ügyvédjelölt éles hangú kormányellenes bírálatával együtt terjesztette elő a határozati javaslatot, amely a katonai létszám felemelését célzó törvényjavaslatnak törvény erőre emelése ellen tiltakozók kérését fogalmazta meg a képviselőház részére, hogy a javaslatot vegye le a napirendről. Indoklásként a szónok felhozta, hogy a Székelyföld mostoha közgazdasági viszonyai mellett az itteniek számára nehezen elviselhető kötelezettséget helyezett kilátásba a törvénytervezet. Határozatba foglalták, hogy a tiltakozás előterjesztésére Beksics Gusztáv sepsiszentgyörgyi országgyűlési képviselőt fogják felkérni. A felszólalók között találjuk az éppen abban az évben budapesti és gödöllői ügyvédi gyakornokságát befejező és onnan hazatelepedő dr. Nagy Györgyöt, aki logikus érvekkel felépített beszédében tiltakozott a katonai létszám növelése ellen. Kiss Lajos étfalvi református lelkész indítványozta, hogy a népgyűlést olyan színben tüntessék fel, mint Háromszék vármegye és Sepsiszentgyörgy lakosságának együttes tiltakozását. Többek hozzászólása után elhatározták, hogy a népgyűlés kizárólag Sepsiszentgyörgy város véleményét fejezze ki, s amennyiben a vidék is csatlakozni óhajtana az itt elhangzottakhoz, szervezzen hasonló tömegrendezvényt. A népgyűlés után a lakosság aláírásával szentesítette egyetértését a képviselőháznak küldött nyilatkozatban foglaltakkal kapcsolatosan.
Néhány nap múlva az elégedetlenkedők Kézdivásárhelyen is megszervezték tiltakozó nagygyűlésüket a katonaság létszámának emelésére vonatkozóan. A tiltakozó összejövetelt összehangolták az időközi kézdi kerületi képviselőválasztás érdekében kifejtett korteskedéssel, melynek tétje az ellenzéki jelölt győzelmének elősegítése volt. A rendbontások megelőzésére katonai felügyeletet rendeltek Kézdivásárhelyre, ahova két század huszárt vezényeltek ki. Az erőfitogtatás dacára a függetlenségi párt képviselőjelöltje, Polonyi Géza budapesti ügyvéd fölényesen nyerte a választást: 171 szavazatot szerzett Tagányi Sándor 98 szavazatával szemben.
(folytatjuk)
