Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik hősnője, a székelyek őrangyalának és védasszonyának is nevezték. 1805-ben született Zágonban.
1839-ben két fiával özvegyen maradt. Nagyobbik fia, János édesanyja ösztönzésére állt be a honvédek soraiba. Az anya hősiességével, bátorságával az orosz cári beavatkozó csapatok betörésekor tűnt fel. Lakásának pincéjében bújtatta és élelmezte a negyvennyolcas üldözötteket. Ezért a hírhedt Kovács kapitány elfogatta, és 1853-ban Nagyszebenben bebörtönöztette. Másfél évi fogság után szabadult, betegen. Sírjánál hosszú időn át csak a leszármazottak koszorúzhattak, a rendszerváltás után nyugvóhelyénél, a szotyori Nagy-kriptánál évente megemlékeznek róla.
Mivel Szotyorban már több éve lakat áll az elemi iskola épületén, a helybeli óvoda vette fel a háromszéki nagyasszony nevét. Az épületet – az egykori Gidófalvi udvarházat – emléktáblával jelölték meg. A kisborosnyói Nyíres Lokálpatrióta Kör emlékművet állított az ottani székely-magyar emlékparkban az édesanyáknak, jeles magyar nagyasszonyoknak. Ezen ott szerepel Nagy Tamásné Vajna Terézia neve is. Emlékét a Nagy család leszármazottai, Nagy Simon és testvéröccse, Nagy Tamás, azok gyermekei és családjai őrzik.
