Lépten-nyomon hallani, hogy itt is, ott is lopják a kábelt. A tolvajok megszabadítják a színesfém huzalt műanyag burkától, s a fémet beadják az ócskavastelepre, kapnak érte valami pénzt. Az nem érdekli, hogy egy-egy település telefonhálózatát megbénítják egy időre, csak jöjjön a pénz, cél szentesíti az eszközt módjára.
Egy ismerős este jött haza Előpatakon át, s egyszer csak arra csodálkozott rá, hogy valami csattan a gépkocsi tetején, s a jármű hirtelen megrándul. Azzal már le is fékezett. Kiderült, internetvezeték tartókábele lógott le, s beleakadt tetőcsomagtartójába. Ezzel még nem lett volna nagy baj, de a szolgáltató egy olyan vascsőhöz kötötte kábelét, amellyel egy ház szakszerű áramellátását oldották meg. A csomagtartóba akadt kábellel az úton haladó gépkocsi úgy megrántotta a csövet, hogy az nemcsak a villanyvezetéket szakította ki, hanem a villanyóra környékén a téglák meglazultak, a vakolat leesett, egyszóval, az épület fala megrongálódott. Épp frissiben vághatta el egy tolvaj a kábelt, mert azon a szakaszon nem működik az utcai világítás, s a gépkocsivezető hallotta, hogy valami a tetőre csapódik. Ebben az esetben a kábelgazda bizonyára magasra tette a vezetéket, de érthetetlen, hogyan köthette villanycsőhöz!?
Tehát, nemcsak a tolvajokkal van baj, a kábelgazdákkal is. Sok helyen szinte a földet súrolják a vezetékek, a tartóoszlopok düledeznek, s akkor alkalom szüli a tolvajt, könnyűszerrel levágható a huzal. Tisztelet a kivételnek, az új kábelgazdák – internetvezeték, kábeltévé, alternatív telefonhálózat – úgy vezetik huzalaikat, hogy nekik a legegyszerűbb legyen, aztán hogy az valakit bánt-e, nem érdekli őket. Tömbháznegyedekben látni, össze-vissza mennek a drótok, nagy köteg vezeték csüng itt is, ott is, de mit számít! Még azt a fáradságot sem veszik, hogy a tulajdonost megkérdezzék, rögzíthetik-e ott a vezetéket.
