Az EU-elnökség gazdag politikai és kulturális rendezvénysorozatából kiemelkedett a szeptember végi varsói keleti partnerségi csúcstalálkozó. Bár a csúcs – amelyen magyar részről Orbán Viktor miniszterelnök társházigazdaként vett részt – alapvetően sikeresnek mondható, két fontos problémát nem sikerült megoldania. A december 19-i kijevi EU–Ukrajna csúcstalálkozón – Julija Timosenko volt ukrán miniszterelnök pere és elítélése miatt – sem sikerült tető alá hozni Ukrajnával a társulási megállapodást, amelyet csak véglegesítettek, Fehérorosz­országgal pedig nem haladt előre a párbeszéd, a remélt politikai olvadás helyett folytatódtak a megtorlások, a letartóztatások, a perek és az elmarasztaló ítéletek ellenzéki személyiségek ellen.
Kétségtelen siker, hogy a lengyel elnökség eredményesen lezárta Hor­vátország EU-csatlakozásának folyamatát, bár az érdem döntően az első félévi magyar elnökségé, amely a munka java részét elvégezte. Ered­ményként könyvelhető el az uniós gazdasági kormányzást erősítő ún. hatos csomag elfogadása is: ez a magyar elnökség alatt, még júniusban szintén elkészült, de az Európai Parlament elutasította. A lengyel elnökségnek a különböző intézményekkel folytatott sikeres párbeszéde eredményeképpen sikerült tető alá hoznia a megállapodást, s így a hatos csomag december 13-án életbe léphetett.
Lengyelország is kudarcnak tekinti, hogy Románia és Bulgária schengeni csatlakozása elmaradt, de Varsó szerint már az is eredmény, hogy legalább nem került sor a schengeni övezet lebontására, amellyel néhány EU-tagország próbálkozott. Az energiabiztonság megteremtésének ügyében – amely szintén lengyel prioritás volt – annyit sikerült elérni, hogy megkezdődtek a tárgyalások egy olyan jogi szabályozásról, amely uniós felügyeletet irányoz elő az EU-tagországok és harmadik államok között kötendő energiamegállapodásokra. Ez rendkívül fontos lenne az energiaszolidaritás szempontjából, mert lehetetlenné tenné olyan kétoldalú szerződések megkötését, amelyek hátrányosak más EU-tagállamokra nézve (ilyen a német–orosz együttműködéssel megépített Északi Áramlat gázvezeték, amely sérti Len­gyelország érdekeit).
Az október 9-i választások nem okoztak zökkenőt az EU-elnökségi feladatok ellátásában. A választások eredményeként – az 1989-es rendszerváltás óta először – az addigi kormányzó párt, a jobbközép Polgári Platform kapott felhatalmazást egy második hivatali időszakra. Donald Tusk miniszterelnök dolgát megkönnyíti, hogy szétforgácsolt ellenzék áll vele szemben. A választások a Baloldali De-mokratikus Szövetség meggyengülését hozták magukkal, és nagy meglepetésre a harmadik helyre futott be egy alig egyéves múltra visszatekintő új baloldali tömörülés, Janusz Palikot Mozgalma. A Polgári Platform folytatja a koalíciót a Lengyel Parasztpárttal, de a kisebbik koalíciós partner lefokozódását jelzi, hogy Tusk pártja nem is kötött koalíciós megállapodást vele.
Jaroslaw Kaczyński pártja, a nemzeti jobboldali Jog és Igazságosság második lett a választáson, de elszigetelt helyzetbe került, a két baloldali formáció vele szemben rendre a kormánykoalíciót támogatja. A választási vereség szakadáshoz vezetett a pártban, a kizárt képviselőkből megalakult a Szolidáris Lengyelország frakció, amely megkezdte egy új országos jobboldali párt felépítését.
Sajátos ellentmondás, hogy a kelet-közép-európai együttműködés iránt nagyobb készséget mutat Jaroslaw Kaczyński pártja. A pártelnök többször hangot adott a Fidesz és személyesen Orbán Viktor politikája iránti elismerésének, jóllehet a Fidesz nem a Jog és Igazságossággal, hanem a lengyel kormánykoalíció két pártjával ápol kapcsolatokat, s tartozik ugyanabba a pártcsaládba, az Európai Nép­pártba. Kaczyński nevezetes mondata a választások éjszakáján – "Lesz még Budapest Varsóban" – azt jelezte, hogy a nemzeti jobboldali ellenzék bízik benne, eljön még számára is a kétharmados választási győzelem ideje.