A négysorost gyerekkoromban minden esztendő végén meghallgattam. Hegedű­jének kíséretében, tisztelettudó bekérezkedés után eljátszotta árkosi családi házunkban Dámi, a kőröspataki cigány. Akkortájt, és lehet, hogy ma is, ők azok a magyar ajkú cigányok, akik jobban megőrizték a környékbeli székely-magyarság ünnepi hagyományait. Őt mindig szeretettel fogadta Jóapám, mert együtt katonáskodtak, együtt voltak az Úz völgyében. Az alábbiakban nem készítünk néprajzi összefoglalót, csak felvillantunk egy-egy esztendőfordulói emléket-szokást, és megpróbálunk rápillantani, miként ragaszkodik ahhoz a háromszéki ember, hogy – ha lehet – vidámságban és reményteli jókedvvel töltse el az esztendőfordulót.

Perecéneklés, ma kosaras bál
A felső-háromszéki Csomortán katolikusainak kedves óesztendei szokása, hogy amikor éjfélre szól templomuk harangja, a családok néhány percre kiállnak a kapuba, megvárják az esztendőváltást. Kezet fognak a szomszédokkal, elmondják jókívánságaikat, majd csendben visszavonulnak családi hajlékukba.
A gyermekek óesztendei szokása volt a perecéneklés, ennek is csak az emléke él már, a diktatúrában kiveszett a hagyomány – tudtuk meg Móré László helybeli tanítótól. Tőle is függ, hogy új életre kel-e, hiszen az ő kezén vannak a falu cseperedő gyerekei. A családok nem mondanának nemet, főleg, ha a gyerek vagy az unoka kéri azt az otthoniaktól. Kedves dolog lehetett, amikor a családoknál perec készült, melyet ropogós-melegen nyomtak a bekérezkedő és éneklő kisgyerek kezébe.
Lehet, hogy éppen kosaras bált rendeznek itt és máshol is szilveszter éjszakáján: perecéneklés vagy más kedves, de már kimaradt szokás helyett kis humoros-vidám jelenet, zene kerül a színpadra. A fehér abrosszal borított asztalokra kirakják a legjobb házi falatokat, itókát, miközben arra figyelnek, mikor szólal meg a harang, hogy búcsúztassa az elköszönő esztendőt, és köszöntse az egybegyűltekkel együtt a megérkező 2012. évet.

Hiedelmek, praktikák
Szilveszter, az év utolsó napja szinte elválaszthatatlan újév napjától. Az év vége és az új év kezdete minden népnél bizonyos jelképes elválasztó, szerencse- és bőséghozó praktikákkal jár. Ilyen volt a magyar nép szokása szerint az óévet jelképező szalmabáb földbe temetése, vízbe hajítása (téltemetés), egy öregember-maszkot viselő legény játékos kikorbácsolása a faluból (télkiverés), az óév kiharangozása. A bő termést biztosító, gonoszűző szokások közé tartoztak a lármás, álarcos felvonulások, kántálások. A szilveszteri, helyesebben újévi szerencsejelképek: a kéményseprő, négylevelű lóhere, patkó, lencse régi szokások túlélő tanúi. Az óévtől való búcsúzást az ó- és újvilág sok népe lármázással, zajkeltéssel ejti meg. A zajkeltés oka sokféle lehet, pl. a gonosz, a régi kiűzése.
Szilveszter napjához táplálkozási tilalmak is kötődnek: tilos baromfit enni, nehogy elkaparja a szerencsét. Malachúst viszont kötelező, mivel kitúrja a szerencsét. Annak érdekében, hogy a háziaknak sok pénzük legyen a következő esztendőben, lencsét vagy babot kell fogyasztaniuk. Azt is mondják az öregek, hogy óesztendő napján nem szerencsés mosni-teregetni, nem szabad levinni a szemetet a kukába, mert vele együtt kidobjuk új esztendei szerencsénket. Ha orvost hívunk a házhoz, akkor az új évben többszöri találkozásunk lesz véle is. Nem szerencsés kölcsönkérni semmit, sem pénzt, sem pedig bármilyen tárgyat, újévkor az asszony maradjon a házban, mert szerencsét csak a férfi jelenthet, ha elsőnek lép be.
Nagyon régi időkből köszönt felénk egy újévi rigmus: "Elmúlt már az óesztendő, / Uram te vagy dicsérendő, / Hogy eddig bölcsen vezettél, / Sok veszélytől megmentettél. / Jézus, hitünket erősítsd, / Nevedet bennünk dicsőítsd. / Az esztendőt veled kezdjük, / Add, hogy veled is végezzük!"

Regölés, kántálás
Háromszéken a diktatúra idején kimaradt regölés néphagyományát a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítvány szervezésében elevenítették fel. A regölés az egyik legnagyobb múltú magyar népszokás. Pogány kori termékenységvarázsló rítus, amely leginkább a téli napfordulóhoz kapcsolódott. István napjától, december 26-tól újévig jártak a regösök. Lénye­gében énekmondás, köszöntés, bőségvarázsló, párokat összeboronáló, adománygyűjtő szokás volt. Különféle énekeket adtak elő, és jókívánságokat mondtak a ház lakóinak. Remélhető, hogy az elkövetkező években az egyházak, de más intézmények körül tevékenykedő ifjúsági csoportok is fel fogják majd újítani, akárcsak – már több településen – a kántálást.
Előfordul, hogy a szentföldi falvakban december 28-án aprószentekelni indulnak a gyermekek. Heródes parancsára tömegesen kivégzett betlehemi kisdedek emlékünnepe ez – olvassuk az egyháztörténelemben. Apró­­szent minden fiú csecsemő, akit Heródes király a gyermek Krisztus keresésekor megöletett. Az aprószentek napi vesszőzés az újesztendei szerencsekívánás különös fajtája. Régen a gyanútlan gyermeket a szomszédba küldték, ahol megvesszőzték, hogy egészséges maradjon. E sorok írója is aprószentekelt az 1945–50 közötti időkben, mert szokás volt ez a kimondottan protestáns, unitárius Árkoson.

Újévi mulatságok
A mai Háromszék katolikus templomaiban, köztük a nagyobb plébániatemplomokban (Sepsiszentgyörgy – Szent József, Kézdi­vásárhely – Kanta, Kovászna, Barót – Szent Adalbert) óesztendő estéjén 18 órakor tartják a hálaadó szentmiséket, helyenként felolvassák a hívek előtt az évi pénzügyi beszámolókat, az eklézsiák anyakönyvi-népmozgási adatait. Hasonló­kép­pen óesztendei istentiszteleteket tartanak a protestáns templomokban is. Ezeket követik majd a közös mulatságok, családi összejövetelek, szilveszteri rendezvények, kosaras bálok.
Bereckből kaptuk a hírt, hogy negyvenes, ötvenes polgári csoportok vették bérbe a művelődési ház termeit színpad nélküli, "sima" szilveszteri mulatságokra. Válogat­tunk az évfordulóhoz kapcsolódó rendezvények közül.
A szentföldi Kézdialmáson már december 27-én megkezdték az év végi rendezvényeket: a helybeli fiatalságnak Gyergyai Terézke betanította A vén bakancsos és fia, a huszár című háromfelvonásos színdarabot, amelyet táncmulatság követett. Almáson már hagyománnyá vált a szilveszteri kosaras bál, melyet a kultúrotthonban fognak megtartani.
A Vargyasi Dávid Ferenc Ifjúsági Egye­sület (VDFIE) második alkalommal szervezte meg szórványtúráját a Fehér megyei Búzásbocsárdra, ápolva a megmaradt helyi népszokást, a kántálást, huszonnyolc fiatal járta a falut. Óesztendő estéjén, az éjféli harangszót megelőzően hálaadó istentiszteletet tartanak az unitárius templomban. Az új év kezdetén kiértékelik Az én karácsonyom című, az iskolásoknak meghirdetett versenyt, amelyet gálaest követ – értesített Pájer György a VDFIE képviseletében.
A református Székelyszáldoboson régi és szép helyi szokás volt az az óesztendei és újévi verses rigmus, amelyet az elmúlt évtizedekben óesztendő estéjén a harangtorony ablakából kiáltva olvastak fel a templomkertben összegyűlt falunépe előtt. Az akkori verses köszöntőt néhai Kovács József gyűjtéséből ismerjük. Kolumbán Sándor alpolgármester közölte, hogy "nem maradt ki a szokás, csak leköltözött a templomba, mert az új szokás, a hangos lövöldözés miatt nem lehetett hallani a toronyból szóló rigmust. Az óesztendeit jómagam, az újévit pedig Tókos György olvassa fel az idén is, az esti, 23 órakor kezdődő éjféli istentiszteleten, ahol fellép a Reménység kórus, műsoros ünneppel búcsúzik 2011, s bizonyára megemlékezünk az elhalt hőseinkről is."
Az év fordulóján a lövöldözés régebb is szokásban volt, de a gyufafejjel tömedékelt lyukas kulcsok gyengébb pukkanása nem zavarta a szokásrendet. Új helyi szokások is gyakorlatban jöttek/jönnek. A maksai önkormányzat hagyományos módon, éjféli harangszókor köszönti a helyi lakosságot, megszólaltatják a szirénát, a rövid ünnepi pillanat nemzeti imánk éneklésével ér véget.
Zágonban, Mikes Kelemen szülőfalujában december 26-án a felújított művelődési otthonban bemutatták az ott már hagyományos, összevont polgári karácsonyi és újesztendei műsort – közölte Barabás Tünde kultúrigazgató. Fellépett a Mikes Kelemen Vegyes Kar, az ifjúsági fúvószenkar és a Szivár­vány mazsorettcsoport.
Ott, ahol fúvószenekarok működnek, a karácsonyi hangversenyek műsorát úgy állították össze, hogy az egyben a település esztendőbúcsúztatója és újév-köszöntője is volt. Mikóújfaluban a felújított kultúrotthonban a Nagykürt 95 fúvószenekar hagyományos karácsonyi koncertjét láthatták a helybeliek. A Sorbán Miklós karnagy, Terza Loránd, Demeter Norbert és Csatlós Attila egyesületi tagok áldozatos oktató-nevelő munkája nyomán tizenöt iskolással bővült zenekar kétórás karácsonyi és világi zenecsemegével szórakoztatta a közönséget. Hasonló esemény helyszíne volt Réty hangversenyterme is, ahol kiemelkedő zeneszámokból összeállított emlékkoncertet adtak az akkor alig egy hónapja elhunyt egykori karmesterük, id. Kelemen Antal emlékére. Vezényelt a zenekar új karmestere, ifj. Maksai József.
Szilveszter éjszakáján Sepsiszentgyör­gyön vidám és hangos utcabállal zárul az esztendő.
A világirodalomban megszámlálhatatlan vers szól erről a két napról: az óesztendő utolsó és az új év első napjáról. E sorok írója ez alkalommal egy kedves Kányádi Sándor-verset választott.

Kányádi Sándor

Ballag már

Ballag már az esztendő,
vissza-visszanézve,
nyomában az öccse jő
vígan fütyörészve.

Beéri az öreget,
s válláról a terhet
legényesen leveszi,
pedig még csak gyermek.

Lépegetnek szótlanul
s mikor éjfél eljő,
férfiasan kezet fog
Múlttal a Jövendő.