Közösen tervezi egy húshasznú szarvasmarhatelep létesítését Zalán aljában Héjja Dezső és Szász István helybeli vállalkozó. Hosszas mérlegelés és piacfelmérés után döntöttek az újszerű ágazat mellett.
Mindkettejük alapképzettsége a mezőgazdaság – István agronómus, Dezső a kézdivásárhelyi mezőgazdasági líceumban végzett –, igaz, a mezőgazdász szakmában kevés időt töltöttek korábban. "Külön-külön akartunk húsmarhákkal foglalkozni, de a sors úgy hozta, hogy a közös cégalapítás mellett döntöttünk. A sepsi-charolais-t karácsony előtt jegyeztettük be, hozzávetőleg 200 000 eurós befektetéssel számolunk, aminek nagyjából elegendőnek kell lennie egy egyszerű, háromoldalú istálló építésére, tenyészállat, traktor, körkasza, szénaforgató és körbálázó gép vásárlására. Egyelőre ennyivel számolunk, mert a húsmarhánál nem lehet túlköltekezni" – tájékoztat István.
A legelőtakarító gépet már megvásárolták, mert feltétlenül le kell veretni az évek óta felgyűlt, elszáradt, embermagasságú növényzetet és gyomot – mondja Dezső. A gép alapos munkát végez, nem kegyelmez a vakondtúrásoknak, de még az öt centiméternél vékonyabb bokorágaknak sem. A területre nagyon ráfér a tisztítás, hiszen a magánszemélyektől bérelt kaszálók nem láttak kaszát legalább tíz éve, de a közel 60 hektáros bérelt legelő sincs különb állapotban, nem volt állat, ami lelegelje, elvadult minden.
"A tenyészállatokat Magyarországról vesszük az ottani egyesület segítségével. A charolais fajta mellett döntöttünk, a húsfajták közül a legjobbnak mondják. Miután hallottuk, hogy a megyei mezőgazdasági igazgatóság nagyon jó kapcsolatban áll az anyaországi egyesülettel, felvettük a kapcsolatot az intézménnyel, kétszer is kint jártunk tapasztalatszerzésre, farmlátogatásra" – mesél az előzményekről Héjja Dezső. Az állatokat április közepén hozzák el: a kiválasztott húsz vemhes üszőt és 40 szűzüszőt leelőlegezték, de az állatok a telet még kint töltik. Egy francia apától származó fiatal tenyészbikát is vásárolnak, mert az ajánlott technológia szerint a fedeztetések 80–90 százaléka világszinten is természetes úton, bikával történik.
A charolais nem igényes a takarmányra, mindent letakarít, november közepén az állatok még a kukoricatarlón és a fagy által megszárított szudáni füves legelőn tartózkodtak minden kondícióromlás nélkül. Nyáron beérik a legelővel, télen szénával, silóval és egy kevés abrakkal, Magyarországon csak arasznyi hó lehullása után istállózzák be őket. Az állatokat nem kell félteni a hidegtől, inkább a huzatot és a túlzott nedvességet nem szeretik. Esetükben nincsenek állatjóléti uniós megszorítások. "Olyan telepen is jártunk, ahol csak szélfogó kert volt, meg egy szalmából kiépített, szalmával bőségesen bealjazott pihenődomb" – meséli István. A hízóra fogott bikaborjak természetesen jócskán igénylik az abrakot, de ennél a fajtánál meg is látszik az eredmény: hivatalos mérések szerint bőséges abrakolás mellett napi három kiló súlygyarapodás is elérhető.
Az értékesítésre is van elképzelésük a zaláni gazdáknak. "Az állomány felszaporítása az elsődleges célunk. A bikákat sem szánjuk feltétlenül vágóhídi értékesítésre, mert a magyarországi fajtaegyesület ígérete szerint a tőlük vásárolt állatok utódjaira is megadják a származási lapot, törzskönyvet több nemzedéken keresztül, ez pedig az egész unióban érvényes lesz. Ők jönnek időszakosan állatot mérlegelni, küllemet bírálni és saját teljesítményvizsgálat-eredményt számolni. Romániában egyelőre semmi remény a törzskönyvvezetés elindítására, és mi elsősorban tenyészállatok értékesítésében gondolkodunk" – ecseteli Héjja.
Az ilyen állat nem olcsó, egy tiszta fajtájú vemhes üszőért az 1800–2000 eurót is elkérik az unióban. És ha a gazdálkodó a húságazatot választja, arra is kell gondolnia, hogy két, két és fél évig nem hoz jövedelmet – ez természetesen nem érvényes, ha a pirostarkát keresztezi valamelyik húsfajtával. A hizlalt bikaborjak értékesítése sem tűnik problémásnak, mivel uniós szinten évi 300 000 tonna marhahúshiánnyal számolnak. És ott a török piac is, ahová egyelőre tőlünk nem lehet élő állatot vinni, de egyes információk szerint folyamatban a török tiltás feloldása. A magyar gazdák jelenleg nem is hizlalnak nagy súlyra, a törökök a 300 kilós állatokat hihetetlenül magas, 4-4,1 eurós élősúlyi árban viszik. Ilyen ár, ilyen jövedelem pedig a gazda és családja számára különösen jó megélhetést ígér.
