2006-ban szerencsés embernek neveztem, mert önállósulási vágya, családalapítása a rendszerváltás pályáján nagyjából egybeesett, az élet tehát mintegy besegített neki abba, hogy az új lehetőségeket az idősebbeknél eredményesebben kiaknázhassa. A gépekhez ipari képzettsége okán mindjárt szakértelemmel viszonyulhatott, s ezt szerencsésen társíthatta őseitől örökölt gazdálkodói hajlamával. A fordulat utáni húsz év élete felezőidejéhez juttatta el, a férfikor nyarába érkezett gazdát lehetőségei tágításának és határainak kérdése foglalkoztatja. Két fia kinőtt a kisgyerekkorból, apjuk munkába állásukat, a mai vidéki családfők jó részéhez hasonlóan, nem érzi még sürgetőnek, de idővel nyilvánvalóan a családi feladatmegosztás kérdése is napirendre kerülhet.

Középnemzedék
Az esztergályos végzettségű, képzett sportoló és mezőgazdász, szakmunkásként, karbantartóként és sokáig érettségivel tornatanárként is dolgozó gazda fő gondja a kilencvenes évek elején az eszközhiány volt. A földeket visszakapta a család, de a megmunkálásban a kevés géptulajdonostól függtek, emiatt a nősülésekor kapott útravalót arra költötte, hogy ezt felszámolja. "Na, én akkor eldöntöttem, ha egy mód lesz rá, minden gépet megveszek. S akkor az esküvői pénzből, amikor megnősültem, a fele kijött a traktor árának, a másik felét összeszedtük édesanyámmal, s megvettük az első traktort, a kicsikét."
Akkor úgy volt, hogy a faluban az egyik leggazdagabb gépparkot ő mondhatta a magáénak. Két traktor mellett minden műveletre rendelkezett géppel, még cséplőgép is állt a színben, amit azóta újabbra cserélt ki, miként másokat is "felfrissített". Hogy pályázatokkal kísérletezett-e? Nem tette, "lehet, nem okos dolog, de én valahogyan csak addig szerettem nyújtózkodni, amíg a takaróm ért. Sose tudja az ember, ha valami történik, akkor a hitelt a család miből törleszti". A 40 év alattiaknak szánt kedvezmények rá, sajnos, már nem vonatkoznak. Bodokon közben gyarapodott a gazdatársadalom, ő a középnemzedékhez tartozik:
– Indult pár fiatal gazda, legalább hatan, akik tehenet tartanak, húszat-harmincat, bent a faluban vagy a volt kollektívistállókban, keményen dolgozó, ügyes emberek. Az új nemzedék.
Öt éve tizenhat saját és családi tulajdonban lévő hektárt művelt, ehhez pár bérelt hektárt is gondjaiba vett, ma szintén a huszonvalahány hektár körül tart. A több parcellában fekvő földek közt van hathektáros, de jóval kisebb is, az összevonás, tagosítás nem sokat haladt, de faluszinten úgy érzi, e folyamat mégis kibontakozóban. Ő maga egy hektárt vásárolt időközben.

Inkább gabonát
Öt éve arra panaszkodott, hogy tele volt gabonával a szín, mert nem tudta eladni az elvárt áron. Rekord hektárhozammal is dicsekedett, de azt kivételesnek nevezte. Azt mondotta, ha lenne elég pénz, hogy műtrágyával kicsit "megdoppingoljuk" a földet, az átlagtermés is nagyobb lenne. "Az utóbbi időben egyre inkább kiszórom a kellő mennyiséget, a 300 kilót hektáronként. Az elején meg kellett húzni egy cseppet a nadrágszíjat, nem futotta." 2006-ban a pityóka fizetett a legjobban. A búzára panaszkodott a múltkor, kiszámította, nagyobb volt az önköltség, mint amennyit akkor kapni lehetett érte a piacon.
– Az idén viszont nehéz volt eladni a krumplit, jó, hogy csak egy hektárt ültettem. Nem állítom, hogy ezt előre sejtettem, de inkább gabonával foglalkozom az utóbbi időben, mert nincs annyi időm, hogy kapásféléket termesszek. Cukorrépa is kevesebb, ugyanazért. A gabonánál nem lehet akkora haszonról beszélni, de nem emészt fel annyi időt. Az ember elveti, lepermetezi és learatja. A gabonához és a pityókához minden géppel rendelkezem. Pityókakombájnra nincs szükségem. A krumplit ugyanúgy a bodoki állomáson lakók szedik ki, mint korábban, egy hektárhoz elegendő az egysoros pergető, kézzel szedik fel, egy nap alatt megvan. Moldvai származásúak, van köztük egy-két olyan szavatartó család, amely aztán beszervez még maga mellé egypár embert. A férfiak a vasútnál vannak alkalmazásban, de ilyenkor akár szabadságot is kivesznek, és tíz nap alatt annyit dolgoznak, hogy megvan a télire valójuk. Most búzát, zabot és árpát vetek.
– Eladni tud-e?
– El is adok belőle, de tartok disznókat, azoknak takarmány kell. Olyan öt és tíz között szokott lenni, közösen tartjuk anyósommal, édesanyámmal. Vágáskor, ugye idősek már, ha egy felet kérnek, egy felet, ha egy negyedet, annyit adok.
– A hektárhozamok?
– Az igazság az, nemigen tudtam javítani. Mégpedig azért, mert mindig csak műtrágyával tudom pótolni a fogyó tápanyagot. A gabonánál, mert a krumpli kevés. Márpedig szükség lenne a vetésforgóra, s ahol a huszonkét hektárból csak egy a kapás, ott azt nehéz megcsinálni. Így többször kell szántanom, kétszer is, vagy műtrágyából szórok többet. Tíz évig egy darab földben mind búzát termeszteni nemigen tanácsos. Persze az a helyzet, még nem nagyon mertem a nagyobb mértékű gabonatermesztésnek sem nekiállni. Érdemes akkor lenne, ha nagyobb tételben termesztenék. Amikor a gabona ára egy lej vagy másfél, akkor megérné, de amikor csak ötven bani, akkor nem.
Ide tartozik, hogy miként másutt is tapasztaltam, a gazdák iparkodtak szem elé valóbb kiskocsit beszerezni az öt év alatt. Incze Béla e tekintetben két legyet ütött egy csapásra, rakteres Mitsubishije tulajdonképpen terepjáróba oltott kisteherautó, a műtrágya is kiszállítható a mezőre vele, ha kell, de egy elegáns szálloda elé is pont úgy be lehet állítani...

Pénzjövedelem
A területalapú támogatásról mint biztos pénzjövedelemről méltánylólag vélekedik. "Az ember abból meg tudja venni a műtrágyát. Én mindig arra fordítom. Most is megvettem egyelőre hatvan zsákot, még szükség lesz százra. Utána nehezebb lenne annyi pénzt egyszerre kiadni. Ilyenkor, vagy ha valamilyen terményt nagyobb mennyiségben el tudok adni, akkor szoktam megvenni az ilyen dolgokat.
Vetőmageladásból szerez még pénzt. "Tavaszra mindig tartalékolok, mert nem tudom, mit hoz az időjárás, mit kell újravetni. Kikel-e a búza vagy az árpa? Nem szeretnék tavasszal felárral venni vetőmagot, mert kifagyott az őszi árpám. Most is szinte biztos, hogy szükség lesz a tavaszi árpára, mert úgy néz ki, a búza nem kel ki. A felét biztosan ki kell tárcsázni. Én szeretem az árpát, négy-öt hektárom is van belőle, bár az idén nem igazán jött be. A növényi kultúrák hasznából a növényvédő szerekre futja általában" – állítja.
A pénzt, ezek szerint, a másik foglalkozási ág, melyről már a múltkor is nagy kedvvel mesélt, a gépkereskedés hozza. Ezt – szemben a magánszemélyként folytatott gazdálkodással – jogi személyként űzi, a korábbi szolgáltatásokra szóló engedélyét kereskedelemmel bővítette közben.
Amit mesél, arra enged következtetni, hogy mára megállapodott és kiszámítható gépigényről lehet beszélni a környék gazdatársadalmában.

Lengyel és török áru
Az öt év legfontosabb hangsúlyeltolódása éppen a gépek forgalmazására való átállásban mutatkozott. Bár a kereslet nem túl élénk, egész hetek maradnak ki időnként, de már alkalmasint érdemes csinálni, ha ezt emeli ki.
– Azok az emberek tudnak gépet venni, akik állatot tartanak nagyobb tételben, és amikor azt eladják, vagy amikor a támogatást megkapják hol a tehenekre, hol a tejre. Egy sima nyugdíjból vagy fizetésből nem vásárolnak gépet. Ha a több hónapos támogatás benn marad, és egyszerre kapják ki, akkor tudnak gépre is fordítani. Mi kelendő minálunk és Erdővidéken is? A körkasza vagy a takarmánnyal kapcsolatos műveletek elvégzői: a gereblye, a szénaforgató. Szezonális az igény.
– Korábban a használt gépek dívtak a piacon.
– Ma inkább újakat forgalmazunk. Én bizonyos cégekkel tartom a kapcsolatot. Sokan kereskednek, Kézdivásárhelyen nagyobb kereskedők élnek. Nálam abból alakult ki, hogy magam szereztem be a sajátomat, s beletanultam. Ahogy egy kicsivel több pénz került, többet vettem, és továbbadtam.
– Átállni?
– Át lehetne, de nálunk túl időszakos az érdeklődés.
– Viszont több az új gép. Miért?
– A körkasza, a gereblye vagy a forgató nem olyan, mint a vetőgép vagy a traktor. Ezek nem tartanak tíz éveket. Ezeket öt-hat év alatt is cserélni lehet adott körülmények közt. És ezek a lengyel körkaszák vagy török gereblyék, amelyeket Kolozs­várról hozok, pénzileg is megfelelnek. Egy használt német sem olcsóbb, de ehhez van alkatrész és garancia, ezért többen az újat keresik. Igazság szerint Nyu­gaton is elfogytak a régi gépek, az újabb típusúakat adnák használtként, azokat pedig már nem olyan egyszerű megvenni. Mi szervizelést nem vállalunk, de szavatosságot nyújtunk.
Kereskedőként akkor lehetne előbbre lépni, ha a forgalom azt indokolná, abban az esetben a kft.-alapítást is megfontolná, mely persze több anyagi kötelezettséggel jár az állam felé.

*

A kérdés, hogy vállalkozása két támasza közül melyikre lesz érdemes jobban ráhajtania, nyitott marad. Száz hektárt is meg tudna művelni, állítja egybehangzóan öt évvel korábbi vélekedésével, de nem lát jövőt a terményárakban, és raktározási lehetőség híján a kockázatot túl nagynak tartja. Aratáskor rögtön túl kellene adnia mindenen, akár ár alatt is. Eldöntetlen marad hát a kérdés, miként – ezúttal életkori okokból – az utánpótlás-nevelést sem sürgeti. "Nagyobbik fiam tizenhét éves lesz, már tud segíteni. Tizedikes a Székely Mikó matek–infó osztályában, s eredményei jók. Gépre még nem ültettem, viszont javításoknál már felnőttszámba vehető segítséget tud nyújtani, pont a múltkor tapasztaltam. Hogy mit akar, majd ő dönti el. Egyelőre fél napokat tudnak az öccsével a számítógép előtt eltölteni. Ha szólok, segít, de egyelőre nem erőltetem, hogy bevonjam a munkálatokba."