A decemberi napfordulótól számítva, amikor a szigorúbb tél is kezdetét vette, rendkívül kedvezőtlenül alakult a napfénytartam a kovásznai hegykönyökben.
Magyarán: csökönyösen borult az égbolt, és emiatt lehangoló, fárasztó/idegesítő a nappali sötétség. Huszonnyolc éve folyik rendszeres klimatológiai adatgyűjtés a kovásznai Dr. Benedek Géza Szívkórházban, de ekkora "alulvilágítottságra" (és ennyi csapadékra: közel 80 liter/m2) nem találunk precedenst az adathalmazban.
Alig négy hónapja egy amerikai gyártmányú, rádióautomata műszer is dolgozik az udvaron, mely napelemről látja el önmagát villamos energiával. Ez is egyre gyakrabban jelzi az akkumulátor alultöltöttségét. Folyamatosan követhető a napsugárzás: déli órákban alig 20–40 watt per négyzetméter a fluxus, az ultraibolya komponens zéró. Mintha valahol az eszkimóföldön élnénk!
Világvége prognózisról nem beszélhetünk, de orvosmeteorológiai szempontból figyelmet érdemel ez a jelenség. Magyarország tisztiorvosi szolgálatának vezérét, a legendás tudású és tekintélyű Kertai Pál professzor sorait idézem: "A fény stimulálja a hypothalamus-hypophysis rendszert, fokozódik a gonadotróphormonok, a TSH, az ACTH, valamint az ADH elválasztása és a vörösvértest-képződés. A fény befolyásolja az emberi pszihét is..." (Fény alatt itt természetesen a szem útján befogadott ingert, fényélményt értjük – Gy. S.)
Mi lehet a gyógyszer ilyen árnyékhelyzetekben? Szerencsénkre nem kell patikába mennünk. Egyszerűen kényelembe kell helyeznünk magunkat, és oldalról beeső erős fényben olvasnunk kell: regényt, napilapot stb. Izzószálas, tehát "meleg" fényű legyen a fényforrás! A "neonfény", a tévé, vagy a komputer képernyője vibrál, a fény "hideg", nem alkalmas terápiára. A fehér felület megvilágítását nem kell túlzásba vinni, a szem ne káprázzék! De mindez már szakállas bölcsesség!
Ennél izgalmasabb gyógymegoldás is létezik: a magaslégkör, ahol ritkább a levegő. Kb. 4800 m magasba kellene emelkednünk, ami – mondják Önök – elérhetetlen a közember számára. Nos közhírré tétetik, hogy a Székelyföldön semmi sem képtelenség. Elegendő beállni egy mofetta gázterébe úgy, hogy belégzési szinten kb. 5–6 százalék legyen a szén-dioxid koncentrációja. Azonnal beindul a hiperventilláció, magyarán: szaporább légzés. Ilyenkor a Mont Blanc ormán érezhetjük magunkat, az ott uralkodó oxigénhiányt hitelesen szimuláljuk. Mellesleg a hiperventilláció élettani "kapcsoló" szerepét McFarland és Evans már 1939-ben ismertette (American Journal for Physiology), csupán csak egy hiba csúszott a "kottába": a jeles tudósoknak nem volt tudomásuk a mofettás-furfangos Székelyföldről.
