Azóta sok víz lefolyt a Dunán és a Damboviţán, s kiderült, nem jár megrendítő következményekkel az ilyen összeröffenés, aláírnak néhány egyezményt, megállapodást, félszóval felemlegetik az egymás területén élő kisebbségek nehéz sorsát, majd mindenki hazamegy, és folytatja otthoni-itthoni csatározásait.

Nem mondhatjuk, hogy egyáltalán ne lett volna hozadéka a két kabinet eddigi találkozóinak. Megnyitották a csíkszeredai konzulátust, létrehozták a sepsiszentgyörgyi magyar kulturális intézetet, s megtörtént a határ menti térségeket összekötő néhány hídverés. Nem érdektelen és nem is jelentéktelen dolgok ezek, de az erdélyi magyarság számára igazán fontos ügyek valahogy minden alkalommal lemaradtak a napirendről. A különböző autonómiaformákról, a magyar egyetemről ezúttal sem tárgyaltak a miniszterelnökök, s alapos okunk van azt hinni, ezért nem csak a román fél okolható. Gyurcsány néhány langyos mondattal megdorgálta Traian Băsescu államfő Demokrata Pártját, mert akadályozza a kisebbségi törvény elfogadását, és kijelentette: egyik országtól sem várható el, hogy ne törődjék a másik területén élő nemzeti közösségekkel. Megtudhattuk tőle, hogy a két népet továbbra is sok minden összeköti, a múlt keserűségeit magunk mögött kell hagynunk, szép közös jövőt kell építenünk.

Gyurcsány, akire egyáltalán nem jellemző, hogy aggódna a Magyarország határain túl élő nemzettársaiért, most nekünk, erdélyi magyaroknak is üzent. A Markó Bélával folytatott tanácskozás után fogalmazta meg: a legrosszabb következhet be, ha megszűnik az egységes képviselet, és éppen ő nevezte károsnak a magyar közösség megbontására irányuló törekvéseket. Majd eleget téve az RMDSZ több ízben megfogalmazott kérésének, bejelentette, minden szakképesítéssel rendelkező román állampolgár előtt megnyitják a magyar munkaerőpiacot. S ez a gesztus talán a legjobban jellemzi az RMDSZ-lobbi, illetve a közös kormányülések jelentőségét. Szabadon mehet bárki Magyarországra dolgozni most, amikor már senkinek sem igazán akaródzik. Gyurcsányék néhány éve még huszonkétmillió román bevándorlóval riogatták választóikat, mára kiderült, a vártnál is kevesebben keresnek ott munkát, a külföldön munkát vállalók többnyire csak átutaznak Magyarországon. Mi több, ahogy Tăriceanu fogalmazott, egyre gyakoribb, hogy határ menti régiókban, romániai vállalatoknál keresnek munkát magyarországiak.

Megkésett gesztusok, a fontos dolgok elhallgatása, langyos nyilatkozatok, s újabb öt, frissen megkötött egyezmény ― így vergődnek, alakulnak a magyar―magyar, illetve a magyar―román kapcsolatok. Mi Székelyföldről mindenképpen örvendhetünk, hogy az eltüntetett szászság egykori fővárosában mindkét fél olyan otthonosan érezte magát.