Zöld! Akár a lábamon levő elnyűtt papucs. Nem is zöld, inkább... sárga! Mint a fal. Nem is... Fehér! Akár a 2 méterrel arrébb trónoló ajtó. Király létére nem túl magasztos. Fejét, bár magasan tartja, ruhája kopott, s az olcsó festék palástjáról lepattogott. Majd barna! Akár az íróasztal.
Látom. Olyan, mint én. Öreg és ráncos. Ez ezüst. De csak a legmélyén. Létének másik oldalán. Két folt. Azok is barnák. Melegen villognak ki egy körből. Kerekded arcocska. Telt, nem sovány, nem lapos, s nem kövér. Csak egészséges. Már nem is ráncos. Ruganyos. Határozottan látszik rajta a... Fiatalság. Elfordul. Felszabadultan kezd lélegezni... A tükör. Ma megúszta. Túlélte. De vajon mi lesz holnap? Gazdája... Mit gazdája? Zsarnoka! Vajon holnap ugyancsak egy ehhez hasonló könnyed mozdulattal nem üti-e meg? Ő darabokban hever a piszkos padlón, porban fetreng, hosszasan imádkozva a Semmihez. A tükör tudja ezt, s lelkiismeretét furdalják e szavak: én még egész.
Kék! Akár az ég. Azt sem látja. Sem a fényt. A felhők már felmázolták a szót, melytől eddig oly nagyon félt. Nézd! Még most is remeg! De nem... Ez nem az ő műve. Ez az egy nem! Ezt ők csinálják. A lemezek! Menekülnek, hisz te már nem mersz. Miattad halnak emberek! Változtatni akartál, hát tessék! Itt a változás! Most bezzeg nem ízlik. Hát halj meg!
Rohansz. Rohanok. Asztal, ajtó, elhagyott papucs. Nem számít már. Újabb ajtó. Rajta felirat: ,,Megtisztulás". Belépsz. Megváltás. Hohó! Nézed. Ő is néz. Megrémülsz. Próbálsz menekülni, de már késő. Elfordítod a... Az elején még hideg. Majd meleg. Forró, s aztán éget. Állsz. Húsodba sorra égeti a szavakat: én már nem egész, bűn, hazugság, halál. Újból elfordítod. Farkasszemet nézel a zuhanyrózsával. A csőből feltörekvő vízcseppekket is megölted. S miért? Azt hitted jogod van lesúrolni csak úgy múltad s elméd? Könyörtelen és szívtelen! Ezek mikor kerültek karodra? A levegő! Hát már ő is?
Tovább! Tovább! Ki! Lakásból, városból, világból! Hoppá! Most már szeretnéd, ugye? Dönts hát! Élet vagy... Nem mondom ki. Tudod. Ne szólj! Nekem nem kellenek szavak! Tettek, tettek, tettek! Úgy! Már látom, miben áll választásod. Tedd hát meg! Segítek!
Elvágódsz. Üresen. A barna foltok már üvegesek. Betáblázták. Hideg volt. Eddig fázott. Most meleg van. Okok nincsenek. Nem voltak, nem is lesznek! Csak okozat létezik. Valahol mélyen pislákol a láng. Az Élet lángja, eljövendő boldogságoddal fogod nagyobbra és nagyobbra szítani.
Bencze Melinda
.jpg)
