A társadalomban adekvát helyük volt a művészeti produkcióknak, és elvárták azoktól, hogy tartalmat hozzanak létre. A mai román demokráciában nincs meghatározott szerepük, így elvárást sem fogalmaznak meg a művészet irányába. A szempont az, hogy legyen minél olcsóbb, és a lehető legkevesebb állami állást foglalja el. Arról azonban, hogy mi is lenne a feladata egy kortárs művésznek a társadalomban, kevesen gondolkodnak. Beállt reflexek, pénzközpontú projektek és üres formák öröklődtek, amelyeknek a szerepéről többet kellene gondolkodni. Elsősorban szintén a fiataloknak kellene megfogalmazniuk elvárásaikat ahhoz, hogy majd számon lehessen kérni azok meg(nem)hallgatását.

Bartha Loránd

Művészet az, ami tükrözi a világot. Érzelmek átadásával máris el tud minket mélyíteni, gondolkodtatni. Nap­jainkban kevés az igény a művészetre, de az mégis elengedhetetlen, hiszen foglalkozik az emberrel, gondolataival, érzéseivel, a jó úton való haladásra terel, és a megfelelő értékrend képviselésében is segít. Manapság minden a pénzről, a látszatról, az átverésről szól, senki sem fog­lalkozik az érzelmekkel, mindezt egyre inkább elha­nyagolják, ezért is tart most ott a társadalom, ahol.
Minden művészeti ág alapja az érzelem. Enélkül semmi sem tud jól megvalósulni. A zenésznek a hang­szere az eszköze, a képző­művésznek az anyag, amit felhasznál, a színésznek és a táncosnak a saját teste és a lelke. A táncban a szenvedély az, amely képes érzéseket kiváltani belőlünk. Akit nem foglalkoztat a szakmája, nem űzi azt szenvedélyesen, nem tud nyújtani semmi lényegeset, csak a látszatot. Szükséges az, hogy egy előadás megmozgasson, felkavarjon, kérdéseket vessen fel bennünk. A művé­szet kimondja azt, amit a társadalom nem. Elindít az emberekben egy gondolatmenetet, ami segíthet nekik meg­érteni valamit önmagukból, a világból, az életből.
Egy jó színész legfontosabb feladata az, hogy érzéseket indítson el bennünk, és mivel ezt teszi, ezáltal nem lesznek üres emberek. Gondolatokat ébreszt, így gondolkodásra készteti a nézőt, és megpróbál azon kérdésekre választ adni, amelyek az előadás során merültek fel benne. Egy életérzést ébreszt bennünk, segít rádöbbenni a hibáinkra, és képes kulcsot adni, amely hozzájárul a jó értékrend képviseléséhez. Fia­talok sokasága él céltalanul, zavarodottan, érzések nélkül, majd – jobb utat nem találva – a drogokhoz menekül. A jó művész tükröt tart a mai világról, amely elri­aszt, és a jobbra törekvésre késztet. Hiányzik valami. Valami, ami szembesíteni tudna a jelennel, azzal, hogy milyenek is vagyunk valójában, mi­lyen tulajdonságokkal, szándékokkal, érzésekkel rendelkezünk.
Ha valamit várhatok a művésztől és a színháztól, akkor az éppen az érzelem. Kapjak érzelmet tőlük, és legyenek kíváncsiak az én belső világomra is. Ez minden, amit elvárhatok.
Minden gyermek művésznek szü­letik, csak időközben gátlások alakulnak ki benne. Ez a művész feladata: levet­kőztetni a gátlásait, és teljesen átadni önmagát és művészetét a befogadó számára. Rá kell döbbentenie hibáink­ra, és reményt kell adnia arra, hogy ezeken tudunk javítani, tudunk változ­tatni, egy jobb útra tudunk terelődni, stabilabb értékrendet tudunk majd képviselni, ki tudunk alakítani egy jobb környezetet magunk körül.
A művészet idézi fel az érzelmek misztériumát, amely nélkül nem létezhetne a világ.

Antal Réka, X. B drámaosztály