Az igyekezet, a jó szándék méltánylandó, nem kérdőjelezi meg senki, hogy a romák társadalma segítségre szorul. Ami viszont kérdéses: valóban hasznosan köl­tik-e el a tekintélyes pénzösszegeket? Vagy diplomával a zsebükben is marad minden a régiben: munkanélküliség, alacsony életszínvonal, társadalmi mellőzöttség. Azt most nem vizsgáljuk, hogy a képzést szervező cégek, oktatók számára mit hoz ez.
Kovásznán tavaly 46-an vettek részt szakképesítésen, akik tizenöt felajánlott szakma közül az asztalos, beteggondozó és zöldövezet-karbantartó szakot választották. A képzés alapfeltétele: a jelentkezőnek legalább négy osztály elvégzéséről legyen bizonyítványa. Ez volt az akadálya annak, hogy a csomakőrösi cigányok is szakmát tanuljanak – és nem utolsósorban részesüljenek a 700 lejes ösztöndíjban.
Burka György romafelelős nyíltan elmondta: az akkor oklevelet szerzettek közül senki sem tudott elhelyezkedni. A közigazgatási egyetemet végző fiatalember a cigányok munkahelyszerzési gondjainak más vetületét is megvilágította: tény, hogy munkahelyet nehéz kapni, ez nemcsak a romák gondja, de esetükben azzal is kell számolnunk, hogy a cigányoknak nem szívesen adnak munkát, sokan – alaptalanul – komolytalannak, meg­bízhatatlannak tartják őket.
Ruzsa Gyula is járt a tanfolyamra, zöld­övezet-karbantartói diplomát szerzett. "Ta­nultam virágot ültetni, parkokat pucolni. Az órákon mondták a kérdéseket, mi feleltünk, leadták az anyagot, mi írtuk a füzetbe. Nagyon, nagyon jó volt, csak egyelőre nincs munka. Tán Magyaror­szágra mennék, itt nálunk, Kovásznán nincs semmi, ami keresetet biztosítana. A tanácshoz elmennénk a parkokat intézni, de kicsi a munka. Vala­mi­kor még dolgoztam az IGO-nál, de kevés volt a fizetés, aztán ki is vetettek. A menyemmel öten vagyunk a családban. A szociálisból élünk, télen elmegyünk havat hány­ni, elhordani a szekérrel, ebből élünk. A gyer­mekek nagyok, de jártak iskolába, nyolc osztályt végeztek, én négyet, így hozta a sors. A diplomával mennék valamerre, de hová? A kurzuskor kaptunk néhány lejt, pont húsvétkor, az jókor jött" – mesélte Ruzsa.
Furus Endrének is zöldövezet-karbantartói diploma a zsebében. "Itthon jobb lenne dolgozni, mint külföldre menni, legalább a család mellett volnánk. Nálunk nincs is hol keresni a munkát a szakmában. A tanácsnál alkalmazott emberek vannak, s azok is sokan. Nincs kilátás, pedig én is szeretnék dolgozni, három apró gyermekem van" – mondta.
Kovásznán a romatelepen több fiatal­asszonnyal is szóba álltunk. Jó lett volna, ha ki tudják járni a tanfolyamot, legalább arra kaptak volna valami pénzt – mondták –, de nem tudták beszerezni a szükséges papírokat. Egyiküknek akkor nem volt még kovásznai személyazonosságija, másikuk nem tudta felmutatni iskolai végzettségéről a bizonyítványt. Gelencé­ről jött, ott járt iskolába, ezért nem került meg a szükséges papír – érvelt...