Negyven éve, 1972. március 2-án indították útjára az amerikai Pioneer–10 űrszondát, az első ember alkotta szerkezetet, amely elhagyta a Naprendszert.
A Pioneer-programot, miként úttörő jelentésű neve is mutatja, a Földtől távolabbi térségek kutatására indította az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA. Az első űrszondák a Holdat, majd a Napot vizsgálták, a tízes sorszámúnak már a Jupiter és holdjainak vizsgálatát tűzték ki célul. A küldetést eredetileg két évre tervezték. A 2,9 méter hosszú, 2,7 méter széles, 270 kg tömegű Pioneer–10 volt az első szerkezet, amely áthatolt a Marson túli aszteroidaövezeten. 1973 végén mindössze 130 ezer kilométerről vizsgálta a Naprendszer legnagyobb bolygóját, megmérte a Jupiter mágneses terét, légkörét, és több mint 300 nagy felbontású felvételt készített. (Az űrszonda ikertestvére, a Pioneer–11 a Szaturnusznál végzett el hasonló feladatokat.) A Pioneer–10-et bolygóközi környezet tanulmányozására szolgáló műszerekkel is felszerelték, így további hasznos adatokkal szolgált az interplanetáris mágneses mezőkről, a napszél tulajdonságairól, az itt található igen ritka hidrogénről és porszemcsékről, a kozmikus sugárzásról. Az űrszonda berendezéseit négy, radioaktív plutónium által működtetett generátor tartja üzemben, amelyek a sugárzás energiáját alakítják át elektromos árammá.
Az űreszköz pályáját úgy alakították ki, hogy a Jupitertől elbúcsúzva a Naprendszer határa felé vehesse útját. Végtelen utazásának következő állomását 1983 júniusa jelentette, amikor a Neptunuszon túlhaladva maga mögött hagyta a Naprendszer bolygóit. Már milliárd kilométerekre járt, amikor 1997-ben a NASA hivatalosan is befejezettnek nyilvánította a missziót. A Pioneer–10 mégsem tűnt el a végtelen űrben, többször is jelt adott magáról, mígnem 2003-ban végleg megszakadt vele a kapcsolat. A kis szerkezet ekkor már óránként 44 ezer kilométeres sebességgel száguldott, és 12,21 milliárd kilométerre járt a Földtől – egy üzenetváltás 22 és fél órába telt.
A Pioner–10-et felkészítették arra, hogy üzenetet vigyen az emberiségről ismeretlen világoknak. Fedélzetén Carl Sagan csillagász által tervezett, arannyal bevont alumíniumból készült, gravírozott lemezt helyeztek el, amely az emberiségről közöl alapinformációkat. A tábla bal felső sarkában a semleges hidrogénatom két energiaszintje közötti hiperfinom átmenet sematikus rajza található. Jobboldalt a férfi és a női test rajza látható, mögöttük a szonda méretarányos egyszerűsített ábrája, ennek alapján meghatározható a két emberi alak magassága. A tábla középső részére került kép a Nap viszonylagos helyzetének meghatározására szolgál, az alsó sávban a Naprendszer sematikus rajza szerepel az űrszonda pályájával.
A Pioneer–10 nincs egyedül a végtelenségben, kistestvérei – a Pioneer-11, a Voyager-1 és a Voyager–2 – szintén a kozmoszt róják. A szondának ugyanakkor még így is több mint harmincezer évbe telik, amíg eléri a legközelebbi, útjába eső égitestet, a Ross 248 jelű csillagot, és kétmillió évbe, mire a Bika csillagkép közelébe jut.(Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívuma)
