Egy brazíliai barlangban felfedezett, kőbe vésett pálcikaember valószínűleg a kőművészet legkorábbi darabja az amerikai kontinensen, ami azt jelezheti, hogy az ember korábban telepedett be az Újvilágba, mint eddig gondolták.
A Brazília középkeleti részén fekvő Lapa do Santo barlang falára karcolt figura a feltételezések szerint 10–12 ezer éves lehet. A szakemberek "kanos kisembernek" nevezték el, túlméretezett nemi szerve miatt. A kőkarc valószínűleg valamilyen termékenységi rituáléhoz kötődik – hangoztatta Walter Alves Neves, a Sao Paoló-i Egyetem régészcsoportjának vezetője. A csoport még 2009-es kutatásai során talált rá az emberkét formáló rajzra, de csak most tette közzé felfedezését a PLoS One tudományos folyóiratban. "Ez azt mutatja, hogy mintegy 11 ezer évvel ezelőtt a kővésés művészetének egy igen változatos formája létezett Dél-Amerikában, ezért az ember valószínűleg jóval korábban érkezett a kontinensre, mint azt általánosan feltételezik" – idézte Nevest a The Daily Telegraph brit napilap honlapja.
A kinyújtott kézzel ábrázolt pálcikafigura mintegy 25 centiméter a fejétől a lába végéig, és 17 centi széles, fallosza 5 centiméteres, majdnem akkora, mint a bal keze. A karbonos kormeghatározás és más vizsgálatok azt jelzik, hogy 10–12 ezer éves. A térség barlangjaiban a régészek emberi maradványokat találtak, továbbá kőből és csontból készült eszközöket, tűzhelyből származó hamut, vadállatokból és gyümölcsökből származó élelmiszer-maradékokat. Ebben a térségben találták meg korábban Dél-Amerika legrégebbi emberi csontvázát, a Luzia névre keresztelt húszéves nő maradványait. Arcának rekonstrukciója azt mutatta, hogy Luzia morfológiája majdnem azonos az ausztrál őslakosokéval, ami megkérdőjelezi azt az elméletet, amely szerint ázsiai eredetű emberek népesítették be először Amerikát a Bering-szoroson keresztül.
