Több neves befektető, elemzőház is pesszimista véleményt fogalmazott meg az elmúlt hetekben a világgazdaság kilátásaival és a tőkepiacok további emelkedésével kapcsolatban. Bár a makrogazdasági kockázatok még mindig jelentősek, a befektetők többsége továbbra is bizakodó, és a várt összeomlás, de legalábbis egy nagyobb korrekció ellenére a fontosabb tőkepiaci instrumentumok februárban tovább emelkedtek.
A több ismert befektetőguru vészjósló nyilatkozatának elsődleges forrása az európai adósságválság. Véleményük szerint a politikusok még mindig nem tettek megfelelő lépéseket a krízis kezelésére, Görögország csődje pedig beláthatatlan következményekkel járhat mind a reálgazdaságban, mind pedig a tőkepiacokon. A görög sztori egyik legfontosabb fejezete, az adósságcsere nem várt kimenetele – nem lesz elég résztvevője a kötvénycserének – ugyanis okozhat még negatív meglepetéseket a piacokon.
Soros György január végén azt mondta, hogy Görögország valószínűleg még idén csődbe megy, és ha az európai döntéshozók nem lépnek, Európa teljesen összeomolhat, ami az egész világra pusztító hatással lehet. Soros nem lát esélyt arra, hogy elkerüljünk egy agresszióba torkolló válságot, amely a legrosszabb esetben a pénzügyi rendszer összeomlásához vezethet. John Paulson, az amerikai ingatlanpiaci válságon hatalmasat kaszáló egyik befektetési alap menedzsere szerint is csődbe megy Görögország, ez az esemény pedig nagyobb sokkhatással lesz a globális pénzügyi rendszerre, mint a Lehman 2008-as bedőlése. A világgazdaság azonnal recesszióba fordul, a piacok pedig eséssel reagálnak majd. A Portfolio.hu-nak nyilatkozó Dirk Müller is úgy véli, hogy a Görögországban és más európai országokban életbe léptetett megszorító intézkedések nem jelentenek megoldást a válságra, ellenkezőleg, történelmi példák alapján elmélyítik azt, a makrogazdasági kockázatokat figyelembe véve pedig akár jelentős esés is jöhet még a tőkepiacokon.
Eddig azonban nemcsak hogy összeomlás, de még egy jelentősebb korrekció sem történt a tőkepiacokon, a "raliból" lemaradó befektetők és a shortosok (rövid távú befektetők) hetek óta hiába várják az esést.
Kitart a jó hangulat
A világ tőkepiacain alapvetően februárban is kitartott a jó hangulat, a vezető részvényindexek tovább emelkedtek, a hónap során legjobban az ázsiai indexek teljesítettek, az amerikai benchmarkok – küszöbszám, amelynek segítségével összehasonlíthatóvá válnak az eltérő pénzpiaci befektetések adatai – valamelyest lemaradtak. A részvényalapok tőkeáramlása alapján továbbra is az látszik, hogy a profi befektetők közül sokan a partvonalról nézik a meccset. A globális részvényalapok tőkeáramlásaiból ugyanakkor továbbra is a befektetők magas kockázatvállalási hajlandósága olvasható ki, hiszen míg a hagyományosan defenzív szektorokból, mint a közműcégek és a telekom vállalatok részvényeiből kifelé, a pénzügyi szektorba befelé áramlik a tőke.
A befektetői optimizmus mögöttesei közül az egyik legfontosabb a fejlett országok jegybankjainak aktív fellépése, hiszen a kamatcsökkentések, az állampapír-vásárlások vagy az ECB hároméves hitelprogramja (LTRO) komoly gazdaságösztönző, illetve stabilizáló lépés. A válság alatt a Fed, az EKB és a Bank of England is jelentősen csökkentette a jegybanki alapkamatot, ezzel pumpálva olcsó pénzt a rendszerbe. A kamatok a nulla szint közelébe csökkentek, és mivel további monetáris lazításra a kamatcsökkentés eszközével már nincs jelentős tér, a jegybankok nagy volumenben kezdtek el állampapírokat vásárolni.
Egyre több piaci szereplő gondolja úgy, hogy ha az amerikai makrogazdasági kilátások ismét romlanának, a Fed habozás nélkül újra megnyitja a pénzcsapokat. A rendszerben lévő fölös likviditás már megtalálta az útját többek között a részvény-, kötvény- illetve nyersanyagpiacokon, a befektetők arra számítanak, hogy a ralit tovább táplálhatja, ha a jegybankok ismét a monetáris lazítás mellett döntenek.
EKB: legyek egy csapásra
Az Európai Központi Bank először tavaly decemberben, másodszor pedig idén február végén nyújtott hároméves lejáratú forrásokat mintegy 1100, az eurózónában működő pénzintézetnek. Az első körben 489, míg a második – és a jegybank közleménye szerint utolsó – körben közel 530 milliárd eurónyi forrást igényeltek az érintett bankok. A némelyek szerint ajándék pénznek nevezhető források igen olcsón, egyszázalékos kamat mellett kerültek a pénzintézetekhez, az összesen több mint 1000 milliárd eurót viszont belátásuk szerint költhetik el. Vehetnek belőle például az európai perifériához tartozó országok állampapírjaiból, vagy saját kötvények visszavásárlására is fordíthatják, de akár ezeknél jóval kockázatosabb termékeket is vásárolhatnak.
Az EKB persze nem csupán a bankoknak akart jót, az európai bankszektor likviditási és tőkehelyzetének megerősítésén túl a pénzintézetek állampapír-vásárlásain keresztül az európai perifériához tartozó országok kötvényhozamait is sikerült leszorítani.
Régi-új mumus: az olaj
A likviditásbőség, az európai bankszektor és a periféria állampapírpiacának stabilizálódása mellett észlelhetők azonban olyan folyamatok is, amelyek aggodalommal tölthetik el a befektetőket. A tőkepiacokon mindig valamilyen félelemmel kell szembesülniük a piaci szereplőknek: vagy valamelyik mesterségesen felpumpált piac kipukkanása (internetlufi, amerikai lakáspiac, kínai ingatlanpiac), államcsődök (Argentína, Görögország), vagy "csak" a világgazdaság szempontjából fontos valamelyik régió gazdasági teljesítményének visszaesése. A 2008-as válság kitörése óta gyakorlatilag minden évben attól rettegnek a befektetők, hogy átéljük a recesszió második körét, de forradalmak, járványok és egyéb "extra események" hetekig, akár hónapokig is képesek félelemben tartani a piacokat.
A legújabb mumus egyben régi ismerős is: az olaj. Legutóbb 2007-ben szegezte a befektetők tekintetét a fekete arany grafikonjához az árfolyamok emelkedése, akkor hordónként 140 dollár fölé kúszott az olaj árfolyama, a befektetők egy része az infláció elszabadulását vizionálta, másik része a lakossági fogyasztás visszaesésétől és recessziótól tartott. A jelenlegi helyzet is hasonló, egyre több elemzőház hívja fel a figyelmet arra, hogy az olajár emelkedésének negatív hatása szinte valamennyi szektorba begyűrűzhet, a lakossági fogyasztás visszaeshet, ami az éppen kibontakozóban lévő gazdasági növekedést csírájában fojtja el. A február végi bolgár tüntetések jól mutatják, milyen társadalmi feszültséghez vezethet az emelkedő olaj- és ezen keresztül elszálló üzemanyagár.
A történelmi tapasztalatok alapján azonban az olajár emelkedése mellett kifejezetten jól is teljesíthetnek a részvénypiacok, a mostani mozgás nem feltétlenül jelenti a részvények emelkedésének végét. A részvénypiaci alulteljesítés általában azokban az időszakokban jelentkezik, amikor az olajárban rövid időszak alatt nagyobb megugrás mutatkozik. Mindenesetre a gazdasági kilátásokkal kapcsolatban jogosan aggódhatnak a befektetők, hiszen jelenleg a GDP 5,5 százalékát teszik ki az olajkiadások, márpedig ez a múltbeli tapasztalatok alapján veszélyzónának számít.
Mennek előre, de...
Februárban tehát összességében kitartott még a pozitív befektetői hangulat a tőkepiacokon, a részvénypiacok jól teljesítettek, a tőkeáramlások alapján pedig a lemaradó szereplők "bekapcsolódása" miatt akár folytatódhat is a futam. A makrogazdasági kockázatok azonban nem elhanyagolhatók: nem zárható ki Görögország csődje és kilépése az eurózónából az esetlegesen meghiúsuló kötvénycserét követően, akkor pedig előre nehezen kalkulálható mozgások jöhetnek a piacokon
(a Portfolio.hu nyomán)
