Választások közelednek, s ez meg is látszik mind a miniszterelnök, mind az államfő viselkedésén. De még Mugur Isărescu, a jegybank szigorú, és anyagi nehézségekkel még álmában sem találkozó elnöke is épp most kezdte mondogatni: Románia gazdasági fellendülése egyetlen módon lehetséges, éspedig, ha felpörgetik a fogyasztást.
Nos, az elmúlt több mint másfél év alatt sikerült elérni, hogy néhány ezer, szerencsés csillagzat alatt született család kivételével mindenki átállt takarékos üzemmódra. A huszonöt százalékos, sok esetben még annál is nagyobb mértékű fizetésmegvonás a közszférában beváltotta a hozzá fűzött "reményeket", a lakosság elszegényedett, s ennek egyenes következményeként vásárlóereje is alázuhant. Sajnos, Traian Băsescu vagy Mihai Răzvan Ungureanu most sem aggódik amiatt, hogy az ország lakosságának életkörülményei erősen megromlottak, vagy hogy a legóvatosabb becslések szerint is mély szegénységben él polgártársaink legkevesebb negyven százaléka, hanem mert nyakukon a választás, az első már most júniusban, úgy gondolják, ezzel az odavetett kis pénzzel el lehet kábítani, feledésre lehet késztetni az emberek egy részét legalább.
Băsescu elnök, két hónapja sincs, még arról szónokolt, folytatni kell a reformnak is nevezett takarékossági politikát, s lám, hirtelen, mintha nyomasztó álomból ébredt volna, most már arról beszél, emberi és politikusi kötelessége javítani a közalkalmazottak nehéz helyzetén, azaz vissza kell adni mindenkinek azt a bért, amit 2010 közepén egyszerűen elvettek tőlük. Érdekes módon a miniszterelnök is felfedezte, hogy alacsonyak a jövedelmek, de ő a társadalombiztosítási járulékokat csökkentené. Így is nőnének a jövedelmek. Való igaz, párját ritkítóan magas e befizetés, a munkáltató 19,5, a munkavállaló 9,5 százalékot penget le havonta. De jelen pillanatban – mert néhány napja azt emlegetik, hogy technikainak nevezett recesszióba lépünk – mind új munkahelyek teremtésére, mind a vásárlóerő növelésére kevés a lehetőség.
A legérdekesebb ellenben mégiscsak az, hogy nincs egyetértés e téren az államfő és az általa kiválasztott és miniszterelnökké felkent Ungureanu között. Feltételezhetően nem feszül majd túl a húr az ország két első embere között. Előbb-utóbb egy szólamban dalolnak ismét, s a választások előtt közvetlenül, azaz június 1-jétől az alkalmazottak valamilyen formában hatvan-hetven-száz lejjel többet visznek haza.
Hogy ez elég lesz-e a demokrata liberálisoknak, az Oprea-féle pártnak és az RMDSZ-nek, hogy meg is nyerjék a választásokat, később válik el. De lám, igyekeznek.
