Széljárta falu Egerpatak, népét és határát is próbára teszi az északi és az északkeleti szél. Hordott össze az idei télen is annyit, hogy időlegesen megakadályozta a közlekedést. Helyi erővel és külső segítséggel sikerült kievickélni a torlaszokból.
Ehhez a szélsőségesen kontinentális éghajlathoz alkalmazkodott itt az ember, az állat, de még a Bibarc-tető gyepje, az erdő növényzete, az egerpataki Nyír fenyvese, sőt, a homokban gazdag talaj is. Itt torpan meg a szél, ha ereje meggyengül, útjában állnak a Kárpát-kanyar magasabb hegyei: a Szeredő-ponk, s mögötte a 2000 méter magasságot súroló Csukás.
Falugyűlés maroknyi néppel
Egerpatak fölött mint púpos házikenyér, úgy emelkedik a Bibarc-hegy. Már az itt kocsikázó Jókai Mórnak is megtetszett, hiszen utolérhetetlen képzelőereje ide helyezte a Kacsalábon forgó várat. Aki annak belsejére, hatalmas föld alatti pincéjére, forgató szerkezetére kíváncsi, lapozza fel a Bálványosvár című könyvét, ott megtalálja.
– Minket most nem a Bibarc és a mögötte fekvő Szeredőajja nevű hely rejtett kincsei érdekelnek, hanem a föld felettiek – mondta ifj. Módi-Kóréh Sándor, aki Réty községközpont tanácsában Egerpatakot képviseli –, mert a földosztással oda jutottunk, hogy nincsen a falunak szabad községi legelője. Bár sajnos csökkenő az állatlétszám, aki legeltetni akar, mindenütt bért kell majd fizetnie: a közbirtokosságnak, az egyházi legelőn az egyháznak. Ami legelő megmaradt, azt a földosztó bizottságnak ki kell mérnie a további igénylőknek! A falugyűlésen – itt volt Dálnoki Lajos polgármester is – felsoroltuk gondjainkat. Szó esett arról, hogy átjárót kellene építeni a Falupatakára a Buna-hegy alatt. A helyi elemi iskolában a fűtés sincs rendben, de ha az idén nem is tudjuk orvosolni, a jövő esztendei télnek így nem lehet nekimenni. Sürgősen újra kell építeni az iskola út felőli téglakerítését, amit megviselt az idő, és egyre veszélyesebb. Igényelném, hogy adjunk valami nevet a mi iskolánknak, hiszen Egerpatakhoz is kötődik több jeles pedagógus, író, tudós. Elhangzott a gyűlésen a falu óhaja: ivóvíz és csatornarendszer kellene nekünk is, javítani kell a kultúrotthonban, mert megromlott a falburkolat, s a vakolat is. Szerintem belső illemhelyet és kézmosót kell kialakítani, van rá ott lehetőség. Pályázott erre a munkálatra a polgármesteri hivatal, de még egyszer annyi lenne az önrész, amit a községi tanácsnak kell állnia a költségvetésből.
– Az ősszel, a télen folyt-e valamilyen magyar művelődési tevékenység ebben a kultúrotthonban?
– Az egyház a farsang idején szervezett egy kosaras bált, elég jól sikerült. Igény lenne több rendezvényre is. De ha nem pártolja fel a falu a rendezvényeket, s kevés a bevétel, nem lesz, amiből kifizetni a költségeket, a zenét, no meg a rendfenntartás is gond, mert megtörténik, hogy el-elszabadulnak a kedélyek. Ballai Réka óvónő és a tanítónő kollégák gondoskodtak eddig is a műsorról – fűzte hozzá tiszteletes Bod Péter helybeli református lelkipásztor.
Dálnoki Lajos polgármestert is megkérdeztük az elhangzottakról, és azt mondta, a következő tanév elején kicserélik az iskola kazánját, s örömmel jelentette, hogy ebben az évben megrendelik a település ivóízellátására és csatornázására szolgáló hatástanulmányt. Ballai Réka óvónő is a lelkén viseli az iskola gondjait. Panaszolta, hogy a roma családok rendszertelenül járatják a gyermekeket iskolába. Hatékonyabb mozgósításra lenne szükség, mert a tanulóknak több mint fele roma származású, és akad közöttük sok nagyon ügyes, jófejű gyerek. Az óvónő meglátása szerint a romaság már megszokta ezt az életmódot. Ezen kellene változtatni.
A holland a felperes
Múlt héten imahetet tartottak. Sikeresen szerepeltek a gyerekek, jelen volt a nőszövetség, s még művelődéstörténeti előadásra is sor került. Tiszteletes Bod Péter hatodik szolgálati esztendejét kezdte ebben az ősi eklézsiában. Egerpatak anyaegyház, hozzá tartozik az ősi templommal rendelkező szacsvai filia. A lelkész az ikereklézsiák históriáját tanulmányozza, mert papi munkája mellett doktori dolgozatát készíti: valláspedagógiai és egyháztörténeti tanulmányokat végez. A históriai adatok összegyűjtése után elkészülhet Egerpatak és Szacsva egyháztörténete. Az anyaegyházban 279, Szacsván pedig 121 a református lelkek száma.
– Melyek az egyházközség gondjai?
– Tavaly a megyei tanácstól kaptunk 4000 lejes támogatást. Abból készítettünk új bejárati ajtókat a helybeli templomhoz. A felújítást ebben az évben is szeretnénk folytatni, az ablakokat és még egy belső ajtót cserélnénk ki. Új kaput kellene állítanunk a gyülekezeti ház bejáratához, és kijavíttatni a parókia belső kerítéseit.
– Tudtommal az egyház rendelkezik egy közösségi házzal, s az kihasználatlan. Mi lesz az épület sorsa, miért szakadt meg a kapcsolat az épületet létrehozó holland alapítvánnyal?
– A hollandok vissza akarták venni az épület tulajdonjogát, de mivel az adományként került az egyházhoz, törvénybe ütközött a szándék. Így per lett belőle, amit az egyház nyert meg. Másfél éve üresen áll az épület. Gondoltunk arra, hogy vendégházként működtessük, mert közel a Rétyi-tó környéki nyári turistaparadicsom, de ha azt nem tudjuk állandósítani, a jövedelemből nem lehetne fedezni a fenntartás költségeit. Szociális jellegű létesítménnyel (gyerekotthon, öregotthon) lehetne ezt megoldani, de annak működtetését önerőből és támogatás nélkül az egyház nem tudja felvállalni. Egyelőre tanácstalanok vagyunk, ugyanis egyházunk költségvetése épphogy fedezi túlélésünket. Örvendünk, mert a polgármester révén visszakapjuk 25 hektárra rúgó legelőterületünket, amelynek területalapú támogatása valamennyit pótol majd soros kiadásainkba. Van öt hektár szántónk és tizenöt hektár erdős területünk a helyi közbirtokosságban, ez után pénzbeli részesedést kapunk. Sikerélményeim is adódnak a gyülekezeti munkában, mert negyedszáz gyermek látogatja szorgalmasan a vallásórákat, működik az ifjúsági csoport és a nőszövetség, jövőben konfirmandusaim is lesznek.
Ropogó hórétegen járva közelítettük meg a templom mögötti téren a millenniumi gyertyánfákkal övezett kerek parkot, amit a helyiek "májálishelyként" emlegetnek. Ott szokták megszervezni a tűzoltó gyakorlatokat – magyarázták –, de valamikor ott zajlottak a nyári szabadtéri mulatságok. Akikkel szót váltottunk, nem tudtak arról, hogy a gyertyánokat Magyarország fennállásának 1000. esztendejében, 1896-ban ültették hatósági rendeletre.
– Nekem van egy olyan távlati tervem, hogy ott alakítsunk ki egy emlékparkot – mondta Módi-Kóréh Sándor tanácstag. – Alkalmas lenne az a hely közösségi rendezvények szervezésére. Álmom egy szabadtéri színpad is, ahol a gyertyánok árnyékában szerepelhetnének gyermekeink. A hely az egyházé, de segítséggel kivitelezhető lenne. Sajnos, nálunk egyszer sem tartottunk még falunapot. Gyenge a faluközösség, úgy érzem, nem bírna meg támogatás nélkül egy kiadós Egerpataki-napot.
Mit őröl az egerpataki malom?
– Milyen buktatói vannak ma vidéki viszonylatban egy ipari vállalkozásnak, mondjuk az egerpataki malomnak, mely tulajdonképpen az egész régió egyetlen ilyen jellegű létesítménye? – kérdeztük ifj. Módi-Kóréh Sándortól, aki a LAM Alapítvány segítségével hozta létre a vállalkozást, és vásárolta meg a malmot.
– A bürokrácia és a piac – mondta röviden. – Nagy a konkurencia, és annak szabályaival, állandó parancsaival meg kell küzdeni. Az 1998-as indulás óta sok év telt el, de én még jelen pillanatban is fizetem a törlesztendő összegeket. Ezek is változnak, mert azóta a dollár árfolyama 200 százalékkal emelkedett. A búza felvásárlásával – mert nálunk kenyér- és finomliszt készül – eddig nem volt gond. Nekünk megvan, akiktől felvásároljuk a búzát, s akiknek igyekszünk a legpontosabban fizetni. A nagyobb gond a piac. A szotyori és a Júlia-pékséget szoktuk ellátni egerpataki liszttel, időnként igényli a mi lisztünket a Diószegi-pékség is.
Az állattenyésztők, tejtermelők és mezőgazdászok azonban elénekelhetik, hogy "nálunk van egy híres malom, bánatot őrölnek azon". A nehézségek sorolását Fejér György gazda folytatta, aki elmondta, hogy szüleitől örökölte a mezőművelés és az állattenyésztés szeretetét, s más, pénzt hozó képzettség hiányában emellett ki kell tartania. Ha törik, ha szakad – mondta –, ebből meg kell élnie, el kell tartania családját, két iskoláskorú gyerekét.
– Én a régi földjeimen dolgozom, de birtoklevelet még nem kaptam. Örököltem nagyapáméktól is. Összesen 16 hektáron gazdálkodom, ebből csak három hektárnyi az, amit bérbe vettem. Tizenegy állat van az istállóban, beszereztem a gépeket is. Mi nem szeretünk pályázni, ha lassan is, de amit megvalósítunk, az önerőből történik. Hat tehenet fejek, s a tejet a Covalact Rt.-nek adom. A 3,5 zsírfokos és a 27-es fajsúlyú tej literéért 94 banit kapok! Nincs mit tennem, erre vagyunk rákényszerítve. Kivették a kisebb tejfeldolgozókat, most már nagyon nem érvényesül a konkurencia. Hozzám hasonló él még vagy hat család a faluban. A mezőn sem termelhetünk például silókukoricát, ami jó volna a jószágnak, mert nagyon járják a határt a vadak. Így aztán marad a lucerna, a termesztett takarmány.
– Milyen nehézségekkel szembesülnek?
– Nagyon egyszerű: a legfőbb buktató maga a rendszer. Azon kellene változtatni. Nem a társadalmi rendre gondolok, hanem a gazdaságira, olyanra lenne szükség, amely ösztönözne, segítene minket, hogy erőre kapjunk!
– A szerencse az, hogy én is szeretem az állatokat, a falusi gazdaéletet, s így ketten könnyebb – mondta felesége, Fejér Ibolya. Pillanatnyilag pedagógusi állás nélkül vagyok, de itthon is kell a munkaerő. Bízom abban, hogy jövőben jobb lesz, s majd én is hozhatok pénzt a házba. Ilyen fiatalon nem szabad borúlátónak lenni!
