A kopogtató is jelképes, mert bár valóban bekopogtattunk a nagybaconi Kenderes utcában Bardocz István faragómesterhez, de ugyanakkor a műhelyből kiszűrődő kopogtatás adta hírül, hogy a szerencse kitartott mellettünk, a keresett faragóművészt otthon találtuk.
– Nagybaconban születtem 44 évvel ezelőtt – kezdte a bemutatkozást. – Itt gyermekeskedtem a Kenderes utcában. A faragással már gyerekkoromban megismerkedtem. Bartha József tanítómmal kezdődött a szerencsém, aki már az elemiben, a kézimunkaórákon megismertette velem a fafaragás szépségét-örömét. Nyolcadikosként már faragtam, 1989 után évente részt vettem a csernátoni faragótáborokban, hogy képezzem magam. Kikerültem Magyarországra, ott folytattam a faragást. Részt vettem a fóti faragótáborban, egy kaput készítettem ott, s asztalosszakmában jártasak lévén, egy kazincbarcikai kastély belső díszítésén dolgoztunk. A csernátoni kollégákkal együtt részt vettünk a miskolci deszkatemplom felújításában, és a szerencse folytán egy gyomaendrődi szakiskolában több évig szakoktatóként tanítottam a fafaragást. A Magyarországon keresett pénzemből építkeztem, gépeket vásároltam.
Bardocz István szerényen sorolja sikereit, pedig tagja az Erdélyi Kémíves Céhnek, az erdélyi kézművesek érdekszervezetének. Az első nagy kötött székely kaput a vargyasi Máthé Ferenc mesterrel közösen készítette a bardoci református paplak elé, egyet meg a helybeli, szintén református paplak elé.
Minket felette érdekeltek a faragott fejfák, pontosabban az, hogy Bardocz István ismerte a témakörrel kapcsolatos szakirodalmat, és motívumvilágában nem használt más, idegen díszítőelemeket, csak azokat, amelyeket a régebbi szakirodalom (Huszka, Malonyai, Balassa) őrzött meg máig számunkra.
– Számításba veszem a pár jellegzetes baconi mintát, de itt a régi fejfák sem voltak túldíszítve – mondta. – Az én egyik baconi formájú munkám az, amelyet a helybeli református imaház elébe állítottak a magyar szabadságharc 150. évfordulójának emlékére.
Lehangoló kissé, hogy a recesszió érezteti itt is hatását: kevesebb a megrendelés. Bardocz István – egyfajta meglepetés számunkra – az árkosi fiatal múzeumi gyűjtő, Bálinth Zoltán bennvalójához készít gyalogkaput. "Szívesen foglalkozom régi népi bútorok javításával is – mondta –, jelen pillanatban is Bálinth Zoltán régi bútorait javítgatom, meg egy régi, kézzel hajtható esztergát, szalagfűrészt." Bardocz István munkáit, sok-sok türelemmel "faragva-hímzett" szép kis dobozait, nemes fákból vágott deszkákba (égerfa, szilva, vadkörte stb.) bicskával vésett, faragott fedelű szelencéit bárki megcsodálhatja.
