Tegnap délelőtt legnagyobb nemzeti ünnepünkön, az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc 164. évfordulóján a céhes város főtere ünnepi díszbe öltözött.
A főtéri rendezvényeket megelőzően a református templomban ökumenikus istentiszteletet tartottak, majd óvodások és iskolások, valamint a testvériskolák – a debreceni Kölcsey Ferenc Tanítóképző gyakorlóiskolája és a mezőtúri Református Gimnázium – küldöttei Turóczi Mózes sírjánál, az Óvodáskorúak Gyermekotthonának falán található Szacsvay-emléktáblánál, a Molnár Józsiás-mauzóleumnál, a nevét viselő iskola épületén található domborműnél, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc, valamint az első és második világháború áldozatainak emlékművénél, a Kossuth-, Tuzson- és Bem-szobornál, a Petőfi-domborműnél és -mellszobornál, valamint a Turóczi-szobornál és -síremléknél koszorúztak, illetve idézték fel a 164 évvel ezelőtti forradalmi eseményeket, amikor Kézdivásárhely az ágyúöntés központjává vált.
Tizenegy és tizenkét óra között a Tanulók Klubjának fúvószenekara által előadott alkalmi dalokra, forradalmi indulókra a város iskoláinak tanárai és tanulói, meghívottai, civil szervezetek vonultak fel a Gábor Áron téren, valamint vendégek, hagyományőrzők és a felső-háromszéki települések lovas és szekeres küldöttei. Az ünnepség kezdetére mintegy ötezres tömeg gyűlt össze a Gábor Áron téren, de a koszorúzásra már nagyon kevesen, a csendőrökkel együtt mintegy százötvenen-kétszázan maradtak.
A központi rendezvény 12 órakor harangszóval, dobpergéssel, trombitaszóval kezdődött, a hagyományőrző csapatok zászlóit felszalagozták. Az ünnepséget Rácz Károly polgármester nyitotta meg, aki az összefogás és az autonómia fontosságát hangsúlyozta. Petőfi Sándor A székelyekhez című versét Tóth Bálint, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom erdélyi szóvivője szavalta el. Orbán Viktor üzenetét Somogyi László, Magyarország bukaresti nagykövetségének tanácsosa tolmácsolta. Az Erdélyi Magyar Néppárt nevében Johann Taierling, a párt kézdivásárhelyi szervezetének alelnöke, az RMDSZ nevében Bokor Tibor szenátor, a Kézdiszéki Székely Tanács nevében Bíró Levente elnök szólt az egybegyűltekhez. Utóbbi, választási év lévén, összefogásra buzdította a politikusokat, a három magyar pártot. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom nevében Tóth Bálint szólt az ünneplőkhöz, majd a Zúg Március szónokverseny első helyezettje, Kertész Eszter, a Nagy Mózes Elméleti Líceum tizenegyedikes tanulója mondta el ünnepi beszédét, akit Szőcs Andrea diákpolgármester követett, ő is az ifjúság szemszögéből értékelte március idusa jelentőségét. Szinyei András, Hatvan alpolgármestere a testvérváros polgárainak üzenetét hozta el. Vitéz Vad László ünnepi beszédében történelmi zarándokhelynek nevezte Kézdivásárhelyt. A helyettes főkapitány beszédét "Hiszek egy istenben, hiszek egy hazában, hiszek a Székelyföld feltámadásában" szavakkal zárta. A csíkszeredai Role együttes alkalmi énekszáma után Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt országos elnöke következett. Ha addig minden szónok igyekezett betartani a "játékszabályt", és politikamentes beszédet mondani, Szász Jenő több mint tízperces beszédében hevesen támadta az RMDSZ-t, védelmébe véve Rácz Károlyt, egyenesen Makk József tüzérezredeshez hasonlítva őt. "Az árulók ma is köztünk élnek. Az árulás helyszíne ma is Bukarest. Mi felelősséggel ajánljuk mindenki számára politikai programunkat. E program alapján kell továbblépnünk a közösségünk javát szolgáló különböző területi és gazdasági teendőink megvalósításában... Célunk nem lehet más, mint az erdélyi magyar erkölcsi többség megerősítése, a nemzeti alternatíva felállítása, amely képes megszólítani a keresztény gondoskodás jegyében a kisnyugdíjasokat, a bérük megcsonkítása által megkárosított pedagógusokat, az egészségügyben, az oktatásban, a kultúrában, a közszférában dolgozókat, vagy a munkanélkülieket, a jövőjüket reményvesztetten fürkésző fiatalokat, illetve a ki- és elvándorlásra kényszerített honfitársainkat" – mondotta beszéde végén Szász Jenő. A központi megemlékezés ft. Varga Béla kézdi-orbaiszéki római katolikus főesperes és nt. Beder Imre református lelkész áldásával, a magyar és a székely himnusz közös eléneklésével, koszorúzással és csatajelentettel ért véget. A csatajelenetre már alig maradt néző a Gábor Áron téren.
